A magyar eredetű villamosok amszterdami szerepléséről szóló bejegyzésben említettem, hogy szeretnék írni a régi képek mögött álló emberekről is. A sorozatot Ab van Donselarral kezdeném, aki e-mailben mesélte el nekünk emlékeit.

Az elveszett sínes oldalaimon és a tematikus blogbejegyzésekben is több holland közlekedésbarát felvételeivel találkozhat az olvasó. Ők egy 1940 és 45 közt született amszterdamiakból álló baráti társaság tagjai, akiknek a nagyvárosi villamoshálózatok voltak a hobbijai. Budapestre mások képei alapján figyeltek fel, végül 1976-ban jutottak el hozzánk. Balt Korthals Altes még júniusban "felderítette" a terepet - feltérképezve a vonalakat, és hogy hol mi jár -, aztán augusztusban már csoportban jöttek, többek közt Ab is.

A budapesti villamosüzem egyik varázsa az volt számukra, hogy a korszerű járművek (ipari csuklós, metró) mellett nagy számban jártak még régi, első világháború előtti tuják is, volt tehát egy érdekes kettősség a régi európai metropolisz díszletei közt. Ez a kép a Mester utca/Ferenc körút torkolatánál készült, ahol akkor még három vágányon végállomásoztak a favázasokkal kiadott 20-as és 30-as viszonylatok, és szerintem elég jól bemutatja, mit szerettek az akkori BKV-ban.

Az István út és az Árpád út kereszteződése Újpesten, hármas UV szerelvénnyel, műanyag csibilámpával és FIAT 850 Sport Coupe-val

Már az első látogatáskor felmerült, hogy szerezniük kellene egy budapesti villamost a gyűjteményükbe. A kéttengelyesek mellett a nagy kedvenc az UV volt, néha elképzelték, milyen klassz lenne egy ilyen hármas szerelvénnyel Amszterdamban járkálni, de persze ezek a kocsik akkor még csak húsz évesek voltak, messze attól, hogy eladósorba kerüljenek.

1700-as iker a Váci és az Árpád út torkolatában, a háttérben csuklós Ikarus 620-assal

Viszont az 1700-as ikreket éppen akkoriban selejtezték, reménykedni kezdtek, hogy meg tudnak egyet vásárolni. Sajnos hiába, a BKV nem állt szóba velük; "nincs eladó villamos" - hangzott a kérvényre adott válasz. Gondolom, akinek foglalkoznia kellett az üggyel, nem nagyon tudott mit kezdeni azzal, hogy kapitalista magánemberek kereskedelmi kapcsolatba akarnak lépni egy szocialista állami céggel...

2000-es iker érkezik a rákospalotai Czabán Samu térre a Bácska utcából

Ennek a képnek egy testvérét már mutattam korábban, akkor rácsodálkoztam a sarki őrs előtt álló Volga rendőrautóra. Mint kiderült, annak idején a Volga személyzete is rácsodálkozott az "őket" fényképező külföldire, rögtön be is invitálták. Nagy baj szerencsére nem történt, hiszen még a vasútfotósokat fenyegető minimális retorzió, a negatív gépből való kitépése is elmaradt; mindössze meg kellett várniuk, amíg egy magasabb rangú tiszt odaér. Az ezt követő beszélgetésben tisztázódott, hogy utcát, villamost szabad fotózni, de rendőrt nem. Mindenesetre ezután elővigyázatosabbak voltak, a közelben futó váci vonal fotózását is inkább hanyagolták, pedig tetszettek nekik a már kék színű személykocsikkal pöfögő 424-esek.

Kormos-koszos külvárosi romantika ott, ahol ma a Lágymányosi híd pesti rámpája van

Mint azt említettem, holland barátaink a hetvenes években nem jártak sikerrel, nem tudtak budapesti tuját szerezni, de 1982-ben  a Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetség, az UITP rotterdami közgyűlése után végre sikerült elcsípniük Daczó Józsefet, a BKV vezérigazgatóját, és megmutatni neki az amszterdami múzeumvonalat. Ekkor végre zöld utat kaptak: megvásárolhattak egy fa- és egy acélvázas villamost. Ami a favázasokat illeti: az 1700-asok maradékát ekkorra már rég elbontották, de 2900-asból még maradt egy "szabad" példány: a fentebbi képen látható iker tőlünk távolabb eső fele.

A hangsúly azon volt, hogy ez már csak egy fél ikerkocsi volt, amit önmagában is működő motorkocsivá alakítottak vissza, filmforgatásokon való használatra. Itt Ferencváros kocsiszínben látjuk, mögötte a hozzá passzoló, ma is meglevő 5005-ös pótkocsival. A film kedvéért 35-ösre számozott 2964-es motorkocsi állapota elég patyomkini: a fényvető csak körülbelül hasonlít az eredetire, az ablakok feletti szellőzők pedig nem valódiak, nincs mögöttük nyílás. Az illúzió azonban közel tökéletes: ma még csak hasonló szerelvényt se tudnának összeállítani, hiszen nincs forgalomképes BVVV pótkocsi.

A hevenyészetten kétirányúvá átalakítás nem sikerült túl jól, Amszterdamban gyakran gond volt a "nem valódi" vezetőállás menetkapcsolójával (nem is használták), de mégis, hatalmas volt az öröm, hiszen végre volt egy valódi budapesti villamosuk! A fentebbi képen a Havenstraati remizbe tolják be a csillogó sárgára festett, de még áramszedő nélküli kocsit - a vágány körül parkoló autók körülbelül jelzik az időszakot.

Acélvázas "ezres" két pótkocsival halad a Marx tér irányába az Élmunkás téren, tőle (nekünk) balra már épül a metró

Maradt tehát az acélvázas kocsi ügye. Eredetileg egy "ezrest" szerettek volna, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas tengelytávú kocsinak esélye nem lenne Amszterdamban közlekedni - a típus ma már Budapesten is csak korlátozásokkal mozoghat!

Amikor ez a kép készült, még senki se tudhatta, hogy ez a kocsi egyszer még egyfajta legenda lesz

Nem maradt más lehetőség, mint hogy egy kisebb, négy oldalablakos kocsit válasszanak - azonban addigra ezekből csak iker- és tanulókocsik maradtak. Pontosabban mégse:

A 2624-es pályaszámú szóló motorkocsiért még 1982-ben bejelentkezett egy osztrák villamosbarát, de végül mégse vitte el: a kocsi ott állt Újpesten, és teljesen megfelelt a célnak! Az útra felkészítése Kelenföldön történt, a működőképessé tétel közben a papírmunkát is le tudták rendezni: a 2964-et Ab van Donselaar vásárolta meg, a 2624-et Willem Ballman.

Végtelen számú ilyen képet el tudnék nézegetni: 55-ös villamos az Amstelstraaton

A történet aztán a 2000-es években érdekes fordulatot vett, amiről már saját élményeim vannak, hisz mindkét kocsi hazahozatalának megszervezésében részt vettem. Erre azért volt lehetőség, mert az amszterdami egyesületi élet időközben megváltozott: új vezetőség jött, a külföldi eredetű kocsik háttérbe szorultak. Állítólag a BKV egyszer egy teljes UV szerelvényt is felajánlott nekik, de akkor már nem lehetett azt megszervezni, amit '86-ban még igen. Ráadásul szabadidőbeli és műszaki problémák miatt a két budapesti kocsit tárolóvágányra tolták, a 2964-nél pedig a tulajdonjog is előbb az AOM, majd az RETM nevű egyesülethez került. Amikor aztán az AOM csődhelyzetbe került, a többi egyesületnek el kellett döntenie, mi fontos, és mi nem. Érthető módon a holland eredetű járművek megtartása mellett döntöttek, az éppen nem használt külföldi járművek rovására. Ez a 2624 hazahozatalának idején még nem volt sürgető tényező, de a 2964-essel már sietni kellett. Mivel azt tudni lehetett, hogy Budapestnek nem kell a favázas kocsi, szerencsés körülmény volt, hogy Debrecen viszont pontosan egy ilyen régi kéttengelyest keresett! Míg a 2624 ügyénél a VTTE, a 2964-nél a VEKE volt a közvetítő, és a végeredmény ismert: 260-as pályaszámon nekik lett egy szép "új" régi villamosuk.

A fényképekért köszönetet szeretnék mondani Ab van Donselaarnak, illetve Tim Castricumnak, aki bescannelte őket!

Ha tetszenek a fotók, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad, mondjuk link formájában! Köszönöm!