Vannak helyek, melyek meglátogatásakor az jut az ember eszébe, hogy bárcsak otthon is lenne valami hasonló, és vannak, melyeknél biztosan érezzük: milyen jó, hogy ebből kimaradtunk. Most egy olyan utca következik, melyről utóbbit gondolom - de egyszer azért érdemes megnézni, ha az ember Berlinben jár.

A kelet-berlini Große Frankfurter Straßét és a Frankfurter Allee egy részét 1949. december 21-én nevezték át Stalinalleéra, a "Generalisszimusz" hetvenedik születésnapjának tiszteletére. Németország 1-es számú főútvonalának ezt a szakaszát az újonnan alapított Német Demokratikus Köztársaság az akkori idők szellemében nem sima lakónegyedként akarta a romokból újjáépíteni, hanem szovjet típusú "modern nagyvárosi" sugárútként, amin látványos parádékat, felvonulásokat lehet tartani.

A berlini Karl-Marx-Allee nagyobb térképen való megjelenítése

A tervezés '51-ben kezdődött, az építkezés pedig egy évvel később indult - bár a környéken addigra már állt néhány reprezentatív épület, azok még nem az átfogó tervek alapján készültek. A kezdeti, szocialista klasszicizmusnak nevezhető fő stílusból a megszakításokkal '69-ig tartó munkálatok során sima "szocmodern" lett, Sztálin helyét pedig Marx Károly vette át a névben - ez utóbbi a mai napig megmaradt, nem keresztelték át a rendszerváltás után.

Eredetileg végig akartam gyalogolni a két és fél kilométer hosszú (!) dísz-sugárúton, de aztán elromlott az idő, így inkább csak a keleti végén fotózgattam, és továbbálltam. Ez az a rész, amire talán legjobban illik a "sztálinbarokk" elnevezés - de a falakat borító csempék miatt a rendszerváltás után egy újságíró a "Sztálin fürdőszobája" nevet is ráaggatta. Ezek a csempék egyébként sok helyütt már elkezdtek leesni.

Érdekes, hogy van, ahol már-már art déco a stílus...

... másutt meg simán beraktak két tömb közé egy olyan oszlopsort, ami mintha egy másik évszázadból maradt volna itt. Mögéjük később aztán odaépült egy panelház is, hogy érzékeltesse: nem állt meg az idő :)

Ha értenék a művészettörténethez, biztos meg tudnám mondani, hány különböző stílus apró jelei láthatók ezen a képen, de mivel nem értek hozzá, csak annyit érzek, hogy elég sok. Egyébként nem egy az egyben vették át a szovjet stílust, hanem régi német építészeti elemekkel keverték azt.

"Frankfurti kapu", a nyugat-berlini magasházakkal versenyezni hivatott tornyokkal, melyek a Német és a Francia dómra rímelnek.

A kétszer három sávos úttest a házsorok közti területnek csak a felét foglalja el; a maradékot szépen parkosították, úgyhogy összességében annyira nem is kellemetlen az összhatás.

A Stalinalle építkezése volt az 1953 június 17-i felkelés egyik kiindulási pontja: a rossz körülmények közt élő munkások sztrájkba léptek az elvárt teljesítmény felemelése miatt. A felkelést a szovjet erők leverték, az építkezés folytatódott.

Ezen a képen jól látszik az utca keresztmetszete, a távolban az Alexanderplatz-i tévétoronnyal. Ahogy látható, még a közvilágítás is formatervezett.

A szélesség a reprezentatív sugárút keleti végen, a Proskauer Straßénál eltűnik, az útvonal itt kapja vissza korábbi karakterét. Az persze talán így is látszik, hogy a "keskeny" még mindig szélesebb, mint Pesten a Rákóczi út :)

Az itt látható felhők miatt adtam fel a tervemet, hogy begyaloglok egészen az Alexanderplatz-ig... na, majd legközelebb!

Források: német Wikipedia, szóbeli közlések (de csak azért, mert utólag vettem észre, hogy magyar oldal is van róla:)