Gyerek- és ifjúkoromban sokszor megtettem családdal/ismerősökkel/iskolatársakkal (mikor épp kivel) a Köln - Budapest távot. Nem rögtön a legelső alkalommal, de valamikor feltűnt Bajorország közepén az A3-as autópályán robogva, hogy "jé, ott van a Parthenón a hegyoldalban!". A sokadik alkalommal mondta valaki felnőtt, hogy az ott a Valhalla, és ennyiben maradtunk. Az 1200 kilométeres út egy részén akkoriban még nem volt autópálya (nem csak nálunk, hanem Ausztriában is hiányzott egy szakasz), úgyhogy nem volt idő itt, félúton megállni és felmenni. Harminc-harmincöt évvel később aztán végre eljött az ideje:
Az épület természetesen nem Odin trónterme, már csak azért sem, mert az eredeti Parthenón Pallasz Athéné temploma volt :) Ezt a változatot I. Lajos bajor király építtette 1830 és 1842 közt a német szellem dicsőségére, a belsejében - érdekes módon nem csak német - művészek és uralkodók mellszobraival és emléktábláival.
A bajor Valhalla igazából nem az athéni templom másolata, de nehéz másra asszociálni, ha ránézünk. Számos hasonlóan monumentális építményt köszönhetünk a XIX. században átalakuló német nemzettudatnak, a Porta Westfalicánál levő császárszobortól a Népek csatája emlékművéig, és ez a legrégebbi köztük.
Az épület 66 x 31 méter alapterületű és 20 méter magas, de ha a lépcsős talapzatot is hozzászámítjuk, akkor még monumentálisabb.
Tényleg hatásos építmény, az ember törpének érzi magát az oszlopsorok és a tulajdonképpeni csarnok falai közt sétálva. Kicsit mindig is furcsák voltak nekem ezek a német emlékművek hegyoldalakon és hegytetőkön elszórva, valószínűleg nem gondoltak arra, hogy emberek látogassák őket, inkább csak a hatalom és gazdagság szimbólumai voltak - most viszont remek úticélok turisták számára! Bajorország sokat köszönhet művészetpártoló uralkodóinak; például a neuschwansteini kastélynak se sok értelme volt akkor, amikor építették, most meg odajár a fél világ.
A kilátás tulajdonképpen nem rossz, bár igazából nincs néznivaló: a hegy lábánál a Duna folyik, azon túl síkság húzódik:
Ha valaki térképen keresné: az emlékhely Donaustauf település mellett található, Regensburg közelében. Régen méteres nyomtávú kisvasút közlekedett ide, melyet találóan Walhallabahnnak hívtak. Nem volt egy kimondott Bitfröszt, de hangulatos lehetett!
Miközben az elesett skandináv harcosok gyülekezőhelyéről elnevezett építményt jártuk körbe, egy mai harcos is felbukkant: a Luftwaffe egy CH-53-asa. Sajnos nem állt meg fotóhoz pózolni.
A helikoptert kisvártatva három Hercules követte, többször is áthúzva felettünk. A "régi szép időket" idézte ez, amikor 15-16 évesen teljesen odavoltam attól, hogy Németországban mennyivel természetesebb a lakott területek fölött alacsonyan gyakorlatozó harci gépek látványa (és hangja), mint itthon. A nyári cserediák látogatások során megszokott volt, hogy a gimnáziumban a tanítást néha fél percre meg kellett szakítani, mert Tornado kötelékek húztak át pár száz méter magasan, de láttam Chinookot, "AWACS-ot", délen pedig Phantomot és A-10-est is, nem egyszer és nem kétszer. Nem tudom, hogy ez azóta folyamatosan szokás maradt, vagy csak mostanában kezdték újra, mert évtizedek óta nem láttam ehhez hasonló kötelékeket Németországban, maximum egy-egy helikoptert. A "Herkiket" egyébként másfél órával később Regensburg belvárosa fölött is láttuk, tehát nem a Valhalla miatt jártak erre.
De nem akarom katonai repülőszerkezetekkel lezárni ezt a bejegyzést, úgyhogy befejezésként itt egy kép a csarnok hátsó homlokzatáról :)
Forrás: német Wikipedia, olvasmányélmények, emlékek :)
Ez megy most