A Balatonban az a jó, hogy nem csak a Balaton jó benne ;) ti. a környéke is tele van látnivalóval. Kiskoromban "déli parti" voltam, aztán '85-ben - előbb a családdal, később magamban, barátokkal, barátnőkkel - elkezdtem felfedezni az északi oldalt is, és ez a folyamat még mindig tart. Néha (számomra) új dolgokat látok, mint két éve a "Mordor Light" jellegű Hegyestűt, máskor gyerekkori emlékek színhelyére térek vissza.

A Káli-medencei Kőtengerről "A Hóvirág másodkormányosa jelenti" című ifjúsági regényben olvastam először, aztán '85-ben - életem első északi parti nyaralásán - megnéztük a Kővágóörs melletti részt. Csalódott voltam, mert alig látszott valami a gaztól-fűtől, én meg nem tudtam, hogy nem csak ennyi az egész. Múlt hétvégén édesapámmal a Salföld melletti részt néztük meg, ez már jobban hasonlított arra, amit annak idején elképzeltem, bár itt is inkább csak a kőtenger kőhabjai látszanak ki a földből. Miközben ezt a bejegyzést írtam, akadtam bele képekbe, amik alapján inkább Szentbékkállába kellett volna mennünk, mert vélhetően ott a leglátványosabb. Na, majd legközelebb! :)

A kőtengerek a vulkanikus hőforrások által "összeolvasztott" homokból álló mezők, melyek később lesüllyedtek, feldarabolódtak, felemelkedtek, és amit nem hordtak el az emberek malomkőnek, az látható belőlük ma. A valóság látványosabb, mint a képek, nem csak egy átlagos mezőn fekvő kövekről van szó. A Káli- és a Tapolcai-medence szerintem az ország legszebb tájai közé tartoznak, ha valaki már unja a fürdést, esetleg rossz az idő, elindulhat felfedezni őket. És ha már egyszer arra jár, a kőtengereket se hagyja ki!