Nosztalgiázzunk egy kicsit néhány öt-hat éves kép segítségével! A helyszín Bytom, egy lengyel-porosz iparváros Felső-Sziléziában. Ma ez már természetesen egyértelműen Lengyelország, de a település 1945-ig többnyire német fennhatóság alatt állt, és talán még ma is ez a legnémetesebb épületanyagú város a környéken - sajnos nem túl felemelő állapotban (bár a foci EB kapcsán állítólag javult a helyzet).

A fentebbi kép nem nosztalgiavillamost ábrázol: a felső-sziléziai villamoshálózat 38-as számú viszonylata alapvetően két kéttengelyes tujával üzemel: az egyiket 1949-ben, a másikat '51-ben építették - stíluszerűen a német "Háborús Egységkocsi", a Kriegsstrassenbahn tervei alapján.

A szűk másfél kilométeres viszonylat létezése kisebbfajta csoda: az egyvágányos, kitérő nélküli vonalat az illetékesek legszívesebben már rég megszüntették volna, de a helyiek nem hagyták, már csak azért sem, mert a domboldalon, amin fut, több temető is van, melyek megközelíthetősége kérdésessé vált volna. Fejlesztés helyett maradt a meglevő sínek használata - viszont az addigra megmaradt villamosok alapvetően egyirányúak voltak, ezért nem nagyon volt mit közlekedtetni rajtuk. Ekkor szedtek elő két öreg munkakocsit a régi időkből; helyzetjelzőt, rendes fényeket raktak rájuk, és azóta is ott járnak, felváltva. Csak Halottak Napja környékén raknak ide modernebb, utólag kétirányúra alakított járműveket, amikor tényleg sokan utaznának; a normális forgalmat elbírják a veteránok is. A kéttengelyesek emellett néha még mindig beugranak munkakocsinak, ahogy azt 2012 szeptemberében láttuk is.

Egyébként a belvárosi Szentháromság-templom főbejárata elől induló vonal nem csak hogy egy temetőnél végződik, hanem a sínek konkrétan egy sírköves kínálatában végződnek. Régen kocsiszín volt itt, ebből csak egy ma is használt kifeszítő oszlop maradt. Kicsit morbid, nem?

Ez itt a két jármű közül az újabbik, az '51-es gyártású. Ugyanott épült, ahol a mi Alstom metróink: a Chorzów-i Konstalban!

Roehrensee at the German language Wikipedia [GFDL, CC-BY-SA-3.0 or CC-BY-SA-3.0-de], via Wikimedia Commons

Összehasonlításként itt egy kép a Konstal "N" kocsi eredetijéről, a német KSW-ről. Ezen a képen a festés is háborús jellegű: gyártáskor mindig olyan színt használtak, amiből épp volt raktáron - Bécsben például évekig az afrikai hadjáratokból megmaradt homokszínű álcázófesték díszítette a típus ottani példányait. A lengyel gyártó sokáig fejlesztgette a típust: kezdetben nagyobb tengelytávval építette, majd egyirányú változatot, automata ajtósat, meg még ki tudja, mi mindent készített. És akkor a helyi "tuningváltozatokról" még nem is beszéltünk! Mindenesetre 1962-ig összesen körülbelül háromezer motor- és pótkocsi készült Lengyelországban, tehát jóval több, mint az eredeti német típusból.

Ezeken a kocsikon nem sok kényelmi berendezés van: az ajtó kézzel nyitható, a padló magasan van, az ülések falécekből vannak. Mégis, ha egy villamosmániás a környéken jár, aligha megy haza úgy, hogy nem próbálta ki őket. Bár legutóbb mégis ezt csináltuk, hiányzott is :)