A múltkori képek és videófelvételek a jéghegy csúcsát képzik csak a képzavarban, amivel a témával töltött időmennyiséget lehetne leírni. Minden megörökítési lehetőségre jutott (némi helyezkedés után) 30-40-50 percnyi várakozás, ami néha még úgy is sok volt, hogy enyhe telünk volt. Úgyhogy videóztam. Mégiscsak a világ egyik legszebb helyével néztem farkasszemet! Tudom, más ezt diavetítéssel oldotta volna meg, de nekem tetszik, hogy nem teljesen statikusak a képek: gomolyog a köd, autók fényei villannak fel, hullik a hó...

A zenére (eltértem az eddigi sablonoktól: nem klasszikus, nem elektronikus) azért volt szükség, mert az ember legtöbbször nem egyedül gyönyörködik a látványban, és ez a tevékenység sokak számára csak zajosan lehetséges. A leghangosabbak a panorámába beleordibáló olasz turisták voltak - illetve a gyerekek. Egy kissrác egyszer például azt kérdezte a szüleitől, kiabálva, hogy fel lehet-e mászni "a Citadella nénihez" - én meg ne borítsam fel az állványt a nevetéstől :)