Nagyon régen volt már, hogy legutóbb turistaként kóboroltam a fővárosban, úgyhogy ideje volt megint így tennem. Témaválasztásilag nem erőltettem meg magam: Mariannal elmentünk megnézni a cseresznyefák virágzását a Tóth Árpád sétányon:

Szép volt! Arról viszont fogalmam sincs, mikor lett esemény ezeknek a fáknak a virágzása. Azt se tudom, hogy mióta vannak itt. Száz éve? Húsz éve? A törökök óta? A rendszerváltás óta? Biztosan virágoztak akkor is, de újságban soha nem olvastam róluk, és még az interneten se találkoztam az eseménnyel néhány évvel ezelőttig.

Most viszont úgy írtak/beszéltek róla valahol (elfelejtettem, hol), hogy közkedvelt budapesti látnivaló, amit mindenki ismer. Jó huszonéve mondta egy akkor prominens médiaszemélység valami főzőműsorban, hogy most pedig brownie-t fog készíteni, ahogy a nagymamája csinálta gyerekkorában, akkor éreztem úgy, hogy valami párhuzamos valóságban nőttem fel, mert már majdnem felnőttként hallottam először erről a sütiről :) Körülbelül ezt éreztem most is. Nem vonom kétségbe, hogy aki áprilisban járt erre, az már ötven éve is ezen virágok alatt andalgott a kedvesével, de szerintem nem volt zarándokhelyként nyilvántartva.

Persze úgy is lehet nézni, hogy ha valaki csak a virágzás emiatt feljön, pedig amúgy nem jönne, akkor máris nyertünk azzal, hogy az illető felfedezte magának a sétányt :)

Hihetetlen tömeg volt; turisták és magyarok vegyesen. Persze egy ideje még télen is sok a turista, nem hogy a melegebb évszakokban. Gyorsan leírom, hogy ez szerintem jó irányba változás!

Cikkcakkban bejártuk a várnegyedet, aztán az egyik lépcsőn (Kagyló utca) lecsorogtunk a Vízivárosba, útközben találkozva egy sor gázlámpával. Egyszer utána kellene nézni (nem a wikipédián, hanem annál pontosabban), hogy hány helyen állnak még ilyenek, mert szerintem elég véletlenszerűen bukkannak fel. Legalábbis szerintem a Vár utcáin nem azok vannak, valamiért csak a sokkal kevesebbek által látogatott lentebbi utcákban vannak egész sorok belőlük. Ez a földgázhálózat (ma már azzal működnek) kiépülésével/átalakulásával lenne összefügésben? Például gyerekkoromban szerintem még a Műegyetem rakparton is voltak, ma már csak a K épület bejárata körül áll néhány.

Következő úticélunk az Eiffel tér volt, ahol csak egyetlen cseresznyefa virágzik, de az különleges, hiszen kedvenc gitárosom emlékét őrzi, ...

... ez ugyanis a Gary Moore emlékfa. Ültetésének motivációja az volt, hogy nagyjából a zenész születésnapja körül borul virágba. Imádom az ötletet - és a megvalósítást is a gitárpengető alakú táblával!

Ugyanitt meg kell jegyeznem, hogy milyen klassz kis hely ez. Régen vágányok voltak itt, aztán egy parkoló, egy ideig pedig a Vígszínház működött a területen egy hatalmas sátorban. Nem akarok a nem létező szakállamat simogatva "az én időmben még..." jelleggel nosztalgiázni, de a fiatalabb generációk nem tudhatják, milyen jó dolguk van a sok leülős hellyel, ami az én fiatalkoromban nem létezett :) Természetesen akkor is voltak parkok, meg ott volt az összes budai hegy a természetben elmerülésre, de a belvárosban kevés hely volt, ahol nem letaposott fűben vagy szétrúgdosott gyöngykavicsos ösvényeken, hiányos deszkázatú padokon vagy piás hangoskodók társaságban lehetett eltölteni az időt. A nyolcvanas években még viszonylag rendben voltak a közparkok, de a kilencvenesekben elvadult minden: a közvilágítási lámpákat lefűrészelték és ellopták, a nyilvános vécéket bezárták, ezért sokan mindent annak használtak, a padokat szétrúgták, az ivókutakat elzárták, a járdák pedig repedezettebbek voltak, mint az M7-es a felújítása előtt. Bármennyit is panaszkodunk, bármennyire is még jobbat szeretnénk, szerintem az egész városban jobb ma létezni, mint harminc éve! Minden nagyvárosnak vannak rossz részei, unalmas részei, koszos részei, minden nagyvárosban élnek kellemetlen emberek, de egy ideje mintha nem csak a "skanzen" (ti. a turistáknak szóló) funkciók bővülnének-szépülnének, hanem a helyieknek szóló közterületek is. Bőven van még mit tenni, de egyre több helyen érzem azt, amit tinédzserként Kölnben vagy Münchenben, hogy a turisztikailag nem kiemelt közterületeken nem csak gyorsan átrohanni lehet, hanem elidőzni rajtuk is.