Bár újbudai vagyok, a Gellért-hegynek mindig csak a Duna felőli oldalán járkáltam, igaz, ott sokat. Pedig tudtam, hogy a Kertészeti Egyetem (már nem így hívják, de nekem az marad) campusa arborétumként működik, csak valahogy sose jutottam be oda. Biztos más is ismeri azt a problémát, amikor valami túl közel van: hamarabb rászánom magam arra, hogy átmenjek az ország másik végébe, mint néhány villamosmegállóval arrébb...

Az arborétum két részből áll, köztük a Ménesi út húzódik. Az alsó kert viszonylag gyakran nyitva van, a felső viszont csak munkanapokon - valószínűleg ez volt az egyik oka annak, hogy bár évek óta terveztünk eljönni ide, végül mindig elmaradt a látogatás. A felső kert központi eleme a használaton kívül állónak kinéző régi igazgatósági épület. Mintha valami elfelejtett kúria lenne egy furcsamód szabályosan elvadult park közepén! 

Az arborétum nem díszkert, nem arra szolgál, hogy geometriai formákba rendezett fa- és bokorsorokkal vagy virágágyásokkal szédítsen, hanem hogy minél több növényfajnak otthont adjon. A növények ráadásul oktatási eszközök is, a gondozásukat, gyógyításukat, nemesítésüket tanulhatják meg rajtuk a főiskola diákjai. Némelyiknél ki is van írva, hogy hogyan kell metszeni, hogyan kell gyógyítani az esetleges sebeket, vagy épp látszik rajtuk, hogy hogyan lehet mondjuk az ágak növekedését irányítani. Bevallom, hogy immunis vagyok a botanikára, ezért két perc alatt elfelejtettem, mi van ezen a képen, de ott helyben majdnem minden ki van táblázva, úgyhogy a hozzám hasonló laikusok is élvezhetik a nézelődést. A neten egyébként egy döbbenetesen részletes térkép is található, amin minden egyes fa és bokor fel van tüntetve!

A két kert nem piknikezésre szolgál, konkrétan nem is szabad a fűben járkálni - romantikusan őgyelegni viszont remekül lehet a kijelölt vagy kiépített útvonalakon!

És nem csak növények formájában lehet ritkaságokkal találkozni: az egyik járdát oszlopos EKA "gomba" lámpasor kíséri fel a kollégiumi épülethez. Én ezeket csak turmixgépnek hívom, és bár régen minden tele volt velük, ilyen mennyiségben már nem nagyon találkozni velük. Kérem, hogy senki se ítéljen el, mert megemlítem ezt: nem ezek az oszlopok tetszettek a legjobban sétánk során, de azért megörültem nekik :)

Mint már írtam, itt nincsenek egyforma növényekből álló sorok, sőt, amennyire meg tudom ítélni, szinte nincs is két egyforma fa, bokor vagy virágcsomó.

No, ezt meg kellett volna jegyeznem, hogy micsoda, de nem sikerült. Ha valaki kommentben megírja, mi mindent láthatunk a képen, azt megköszönöm :)

Eddig a felső kertben jártunk, de az alsó is gyönyörű, bár kicsit más hangulatú. Itt több vezetett csoportot is láttunk, valószínűleg középiskolai tanulmányi kirándulásról lehetett szó. Kár, hogy minket anno nem hoztak el ide! Soha nem voltam jó biológiából, de így is elvarázsolt ez a hely.

Van egy Monty Python-jelenet, melyben elhangzik egy mondat, miszerint egy bizonyos utca "nem közönséges utca, hiszen egy tó van benne!". Erről nekem mindig az jutott eszembe, hogy ez azért nem olyan nagy dolog, hisz itt van nekünk a Villányi út a Feneketlen-tóval. Erre most kiderül, hogy van egy másik tó is ebben az utcában. Különleges hely ez a XI. kerület :)