Szerintem a legtöbben úgy képzelik, hogy amikor utazni megyek, mindenütt csak a síneket nézem - pedig igazából átlagos turista üzemmódban töltöm a túrák nagy részét. Nem mindig volt ez így: a régi szép idők "Tour de Trams" útjai során egy csomó helyen tényleg nem volt idő alaposan körülnézni; hát most igyekszem bepótolni ezt a mulasztást.
A templomok nyilvánvaló vonzerővel bírnak: gyerekkoromban minden templomtoronyba fel akartam menni (pedig alapvetően tériszonyos vagyok), manapság pedig, ha harangoznak, nem bírok nem megállni, és végighallgatni - ha pedig orgonaszót hallok, az aznapra betervezett program is borulhat ;) Az alábbi videón a legutóbbi német kirándulásom ilyen jellegű élményeiből vágtam össze egy kis ízelítőt, csak hogy eltérüljünk kicsit a blog szokásos témáitól:
A videó a nürnbergi óváros közepén álló Szent Lőrinc-templom (Lorenzkirche) hangjaival kezdődik. Akinek abszolút hallása van, eme táblázat alapján akár azt is megmondhatja, hogy a XIII-XV. században épült evangélikus templom mely harangjai szólnak :)
A naumburgi Szent Vencel-templom kívülről jobban tetszett, mint belülről (templom-belsőépítészetben nem vagyok akkora barokk-rajongó, mint zenében), ugyanakkor van egy orgonája, amelyik nem csak hogy épp szólt, de már önmagában is érdekes szerkezet:
Az 1746-ban elkészült hangszert Zacharias Hildebrandt Johann Sebastian Bach iránymutatásai alapján építette, és maga a mester is részt vett az átvételén. Vicces, hogy amíg a híres lipcsei Tamás-templomban nincs olyan orgona, amin még Bach is játszott, itt nem csak hogy van, de éppen gyakorolt is rajta valaki. Sajnos nem maradhattam ott a kicsit később kezdődő koncerten, de így is kellően meghatódtam az élménytől.
A következő megálló a naumburgi dóm volt, melynek kertjéről olyan szépeket írt a táj-kert blog - tényleg nehéz a városból úgy lefényképezni, hogy minden tornya rajta legyen! A harangozás sajnos arra is figyelmeztetett, hogy lassan indulnom kell a vonathoz...
Az erfurti dóm (a képen balra) a XII. századtól kezdve több száz éven át épült, és épült át, újra és újra, így nyerte el mai, nem kicsit lenyűgöző formáját. A meglátogatásával 2004 óta tartoztam magamnak, az akkori Tour de Trams során ugyanis emlékeim szerint még csak nem is érintettük a Dóm teret, a belváros központját. Sajnos útközben most is kicsit leragadtam, mert e kép készítése körül bemondta az unalmast a fényképezőgépem, én meg addig próbáltam megjavítani, míg azt nem láttam, hogy épp terelik kifelé a látogatókat. A műveletet végző úr láthatta rajtam, hogy szomorú lennék, ha nem nézhetném meg belülről a templomot, ezért beengedett - és mit ad isten, itt is éppen játszott valaki az orgonán. Dupla öröm - ezúton is köszönöm neki!
A videó végén egy "sima" erfurti templomot láthatunk, a Szent Lőrincről elnevezettet: a pályaudvar felé sétálva gyalogoltam el mellette, és mivel innen is orgonaszó szűrődött ki, pár másodpercet megörökítettem belőle immár fényképezőgép-pótlóként funkcionáló kamerámmal. Olyan békés hangulata volt!
Ez megy most