Sokan gondolják, hogy az Autobahn Hitler találmánya, pedig mire ő hatalomra jutott, már nem csak másutt léteztek ilyen utak - például Olaszországban és Amerikában -, de Németországban is. Az általánosan elfogadott német elsőség a Kölnt és Bonnt összekötő "szintbeli kereszteződés nélküli gépkocsi utat" illeti, mely 1929 és 1932 közt épült - ezt Hitler hatalomra jutása után gyorsan visszaminősítették országúttá, hogy az ő ötlete eredetibbnek tűnjön. De volt egy még korábbi autópálya is Berlin délnyugati szélén, Charlottenburg és Nikolassee közt, csak nem hívták annak: Automobil-Verkehrs- und Übungs-Strasse, azaz "Automobil Közlekedési és Gyakorló Út" volt a neve, röviden AVUS*.

A berlini vásárváros mellett, a korábban már bemutatott ICC szomszédságában áll ez az épület, melynek tornyából a bírók egykor a célvonalat figyelték - akár a budaörsi reptér főépületének testvére is lehetne, ugyanannak a korszaknak, a harmincas évek második felének terméke (a különbség az, hogy ez az épület nem dől mindjárt össze). És nem csak az irányítótorony, ...

„Funkturm Berlin View 14“ von A.Savin. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

... illetve a Bundesautobahn 115 meglehetősen egyenes vonalvezetése emlékeztet a szakasz egykori kettős használatára, ...

... de még a start/célvonali lelátó is megmaradt! Ez persze az autópálya felőli oldalról látványosabb, de én gyalog voltam, úgyhogy csak a guglit tudom segítségül hívni:

A pálya megépítésének ötlete a XX. század első évtizedében merült fel, és 1909-re kristályosodott ki teljesen. Egyrészt a gépkocsi-tulajdonosok szerették volna kiélni száguldás utáni vágyukat, amit a lovaskocsikkal és egyéb lassan közlekedőkkel zsúfolt városban nem tudtak, másrészt az autógyárosok szerettek volna egy próbapályát. Az építkezés 1913-ban kezdődött, a Berlin - Metz vasútvonal mentén - de az első világháború miatt félbemaradtak a munkálatok.

„Bundesarchiv Bild 102-02916, Großer Preis von Deutschland, Avus, Berlin“ von Bundesarchiv, Bild 102-02916 / CC-BY-SA. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons.

Végül 1921-ben tudták megnyitni. A siker nem volt azonnali: az eredetileg beépített makadám burkolat használhatatlannak bizonyult, így aszfaltra kellett cserélni. Ennek ellenére az AVUS alapvetően tényleg autópálya-szerű volt: egy szintbeli kereszteződések nélküli, két kvázi-egyenesből, és két kanyarból álló körpályáról volt szó, ahol a két egyenes szakasz egymás mellett vezetett, köztük elválasztó sávval:

1926-ban itt rendezték meg az első Német Nagydíjat (ami akkor még természetesen nem Forma-1 futam volt), de a versenyeken kívül más bevételeket is megcéloztak: a pályát bárki használhatta, de természetesen nem ingyen; behajtáskor használati díjat kellett fizetni. Mivel az útburkolattal továbbra is akadtak gondok, a pályát nem csak az autógyárak használták tesztelésre, hanem az útépítők is - vélhetően az így szerzett tudás később jól jött az Autobahn-hálózat építésekor. Apropó tesztek: a huszas években rakátahajtású autókat is próbáltak az AVUS-on, 1928-ban például egy Opel gyártmányú szörnyeteggel elérték a 238 km/h-s sebességet!

Bundesarchiv, B 145 Bild-P016402 / CC-BY-SA [CC BY-SA 3.0 de], via Wikimedia Commons

Az igazi fénykorszak a nemzetiszocialisták hatalomra kerülése után jött, akik a sebességi rekordok hajszolásával is a német technika felsőbbrendűségét akarták demonstrálni. Ehhez építették 1936/37-ben a bejegyzés első képén látható központi épületet, és előtte egy majdnem 44 fokos szögben bedöntött ívet, ami gyorsabb fordulást tett lehetővé két egyenes közt. Gyorsabbat, de nem biztonságosabbat: a "halálfal" klinkertéglából volt, és nem volt korlátja - ami számos balesetet okozott.

Ez persze nem akadályozta meg sem a versenyzőket, sem a könnyű, alumíniumból készült, áramvonalas karosszériák alá egyre erősebb motorokat pakoló gyártókat a kísérletezésben: 1937-ben Bern Rosemeyer legjobb körének átlagsebessége 276 km/h volt, a maximális sebességek pedig 400 km/h körül jártak! Közben a pálya végleg elvesztette különálló jellegét: 1940-ben bekötötték a Berlin körüli autópálya-gyűrűbe, a belső végén pedig teljesen megnyitották a bejáratot, ahol addig útdíjat kellett fizetnie annak, aki behajtott. Ez egyben a déli hurok bezárását is jelentette; elkezdtek ugyan egy döntött pályás újat építeni, de a háború miatt félbehagyták, és soha nem is fejezték be - később az amerikai hadsereg lőtérnek használta a területét (néha sikerült is a töltés fölött átlőniük a Wannsee-i strandra).

A második világháború utáni első években nem az AVUS volt a berliniek legnagyobb gondja, de '51-től ismét elkezdtek versenyeket rendezni. 1959-ben még Forma-1-es verseny is volt itt, a keleti oldal méltatlankodása ellenére. A Fal felépülése után "csakazértis" alapon folytatódott a versenyzés, miközben az autópálya Nyugat-Berlin egyik legfontosabb kijáratává is vált: az eredeti pálya vége után másfél kilométerrel a nyugati szövetségesek Checkpoint Bravo-ja jött, majd a keletnémet Dreilinden-Drewitz határállomás! Ahogy a fentebbi videón látható, a versenypálya déli végén ekkor gyakorlatilag tengelyben fordultak, az aszfaltot csak kicsit szélesítették ki, hogy ne mindenki csússzon ki... csak majdnem mindenki.

Minden büszkeségük ellenére a nyugat-berlinieknek be kellett látniuk, hogy a pálya fölött eljárt az idő. 1967-ben lebontották az északi döntött hurkot, és egy lapossal pótolták, de a fő problémát ekkor már inkább az jelentette, hogy a környéken lakók nem akarták a versenyautók bőgését hallgatni.

Az egykori ezüstnyilak helyett főleg túraautók (gyerekkoromban néztem utoljára autóversenyt, ha magyarul nem így hívják ezt a kategóriát, tessék szólni!) és Forma-nem-1-es gépek rohangásztak a rövidített, viszont az érdekesség kedvéért sikánokkal megbolondított pályán, évente csupán néhány alkalommal. Aztán 1998-ban bezárt a bazár, és vélhetően - a legfanatikusabbakat leszámítva - mindenki fellélegzett...

Az egykori északi hurkon túl, az autópálya fel- és lehajtói közt közt bújik meg Max Esser "Motorosok" című szoborcsoportja, mely konkrét versenyzőket ábrázol. A hozzáértők nyilván meg tudják mondani, melyik gép DKW, és melyik BMW - eredetileg egy NSU is tartozott a kompozícióhoz, de azt beolvasztották (az 1939-re elkészült szobrokat csak '89-ben állították ki, 44 évvel a készítő halála után). A helyiek által ma is csak AVUS-ként emlegetett szakaszon egyébként 1989 óta 100 km/h-s sebességkorlátozás van érvényben, tehát tényleg semmi se emlékeztet arra, hogy mi minden történt itt a múltban...

* logika szerint áfüsz-nek kellene mondani, de igazából ávusz

Forrás: német Wikipedia, "Die Avus" (rbb dokumentumfilm)