Június végén a berlini közúti vasút (=lóvasút és/vagy gőzvasút és/vagy villamos) 150. szülinapját megnézni mentem Berlinbe. A fő attrakció egy ünnepi járműfelvonulás volt, de szombat-vasárnap egy kocsiszíni nyílt nap is a program része volt. A nem éppen belvárosi helyszínre kijutás az alkalomhoz illő volt: az Alexanderplatztól nosztalgia metróval lehetett Lichtenbergig eljutni, onnan pedig nosztalgia villamossal a remizhez:
Az 1910-ben épített, nyitott peronos motorkocsi szombaton - vélhetően a rossz időjárás miatti kevesebb érdeklődőnek köszönhetően - szólóban futott, másnap azonban egy 1908-as pótkocsit is hozzácsatoltak.
Ezen a képen jól láthatók a motorkocsi forgóvázai, melyek nem két egyforma méretű kerékpárból állnak, hanem egy kisebb és egy nagyobb kerekűből. Utóbbi van hajtva, előbbi az ívbeállást segíti; értelemszerűen a forgáspont nem a két tengely közt félúton, a forgóváz közepén van, hanem nagyobb súly esik a hajtott tengelyre - ezt a megoldást maximum forgóváznak nevezték. Egy időben sokfelé kísérleteztek ilyesmivel, még Budapesten is, de a környékünkön csak pár helyen, például Berlinben és Münchenben terjedt el - utóbbi helyen egészen a hetvenes évekig használtak ilyen futóművű kocsikat!
Volt egy másik ráhordó kocsi is, egy NDK-s korszaknak megfelelő kinézetű - "rövidcsuklós" - Tatra KT4D, de arról csak kevés felvételt sikerült csinálnom: miután alaposan kiválasztottam a videó- és fotóhelyet, és vagy tíz percen át vízszinteztem az állványt, amikor végre feltűnt, egyszerűen elfelejtettem elindítani a felvételt :) A "Maximum-kocsi" miatt viszont mindenképp érdemes megnézni a videót: csodálatosan régimódi hangja van, főleg, amikor elkezd felfelé kapaszkodni a lejtős utcán!
Ez megy most