A sötét és furcsa (valójában túlságosan is színes, viszont tényleg furcsa) nyolcvanas években volt egy norvég banda, amelyik azzal lett híres, hogy a BKV tévéreklámjainak háttérzenéjét csinálta:

4:08-nál le lehet állítani a videót - eredetileg azt szerettem volna, ha magától megáll, de a blog.hu szerkesztőfelületének parserén változtattak valamit, és most mindig átkonvertálja az ehhez szükséges "&" karaktert, emiatt nem tudom megadni neki, hol álljon meg :-/

Na jó, azt a "tiririririri-tiriririri" effektet az elején és a végén lehet, hogy nem a norvég banda csinálta, de a többit igen - az ezután kapott jogdíjakból vették meg első magánrepülőgépüket :) Amit eddig leírtam, az persze mind hülyeség, hisz az a-ha természetesen nem a magyar reklámok miatt lett híres, hanem mert tényleg fülbemászó popzenét csinált. A fentebbi reklámban szereplő "Take on Me" a nyolcvanas évek egyik legikonikusabb dala lett, és bár akkoriban nagyon utáltam, ahogy az osztálytársnők elolvadtak az együttes énekesétől, a zene még nekem is tetszett. Azt viszont csak most, hogy felütöttem a wikipediát, tudtam meg, hogy nem elsőre lett ilyen a nóta. Eredetileg más volt, nagyon más:

A későbbi a-ha kétharmada 1981-ben még egy Bridges nevű együttes tagjaként kezdett összerakni egy "Juicy Fruit Song" nevű dalocskát, ennek egy részletét hallhatjuk fent. Bár az első hangok alapján nem gondolná az ember, de aztán tényleg beindul az a bizonyos riff! Ha kicsit feszesebben játszották volna, akár progresszívnak is elment volna ez a muzsika, így inkább csak szinti-punk :)

1982-ben már a-haként, Morten Harket énekessel vették fel a "Lesson One" című demót. Nem csak a cím nem stimmelt a későbbi slágerhez képest, hanem nagyjából semmi se: a szinti hangzása borzasztó, Harket néha beleüvöltözik a dalba, a bridge pedig teljesen semmilyen, csak lassítja az amúgy sodró lendülető dalt.

A következő, 1983-as demóra jobban rágyúrtak, ez nekem tulajdonképpen tetszik is - kicsit szintipoposabb a végső verziónál, de persze emiatt nem is lógott volna ki eléggé az akkori átlagból ahhoz, hogy sláger legyen.

Az 1984-es változatot már kiadóhoz szerződve csinálták, de az eredménnyel senki se volt elégedett. De most komolyan, mi ez a szinti hangszín már megint?! Klip is készült (ahogy fentebb láthatjuk), de a dal csak Norvégiában lett sláger.

A sikertelenség ellenére az amerikaiak nem ejtették a bandát, hanem 1985-ben újra felvetették velük a számot, új producer bevonásával. Ez már az a verzió, amit ismerünk, a felejthetetlen klippel, ami helyett most inkább egy néhány évvel ezelőtti élő fellépést rakok ide, hogy megmutassam, hogy megöregedett az énekes - sajnos nem annyira, mint én, pedig eleve öregebb volt :) Legközelebb pedig a Brosról fogok mesélni nektek... vagy inkább mégse, mert őket tényleg utáltam :P

Forrás: wikipedia, youtube kommentek, discogs.com