Régen Balatonszemes volt számomra a világ (egyik) közepe: jártam itt egyévesen (ezt csak mesélték), négy- és ötévesen (ezekre már nagyon is emlékszem), a kilencvenes évek végén (egy szórakoztató este erejéig), majd 2001-ben, amikor ezt a képet készítettem a kikötőről:

2023-ban mondjuk kicsit kiábrándítónak találtam, hogy egy hatalmas jachtparkoló lett a kikötőből, ahol kisgyerekként sokat rohangásztam, de persze más is van a településen: a Bolondvár környéke még mindig hangulatos, a Margarétában pedig még mindig csodálatos fagylaltokat készítenek - utóbbit ne hagyja ki senki, aki a környéken jár, és ez sajnos nem a reklám helye, pedig bárcsak az lenne :) Most viszont nem ezek miatt jöttem (na jó, kicsit azért a fagyi miatt is), hanem miatta:

Az "Arács" egy 3011-es típusú váci alumínium vízibusz 1963-ból. Ilyenből tudtommal már nem jár másik a Balatonon (a Dunán és a Tiszán azért még igen), úgyhogy örültem, hogy legalább ezt elkaptam.

Itt jegyzem meg, hogy a 3011-es elődjéből, a 301-esből már egy se jár rendszeresen a tavon, pedig a farmotoros Ikarushoz hasonlóan egy igazi dizájn ikon az ötvenes évekből. A Bahart nosztalgiaflottája csodálatos, úgyhogy nem gondolom, hogy nekik, de valakinek meg kellene őriznie működőképesen egy ilyet. Járnak ugyan még 301-esek a Dunán, de erősen átépítve, mint ez vagy ez. Van viszont eredeti állapotú Csehországban, illetve  Linzben, mert még az osztrákok is vásároltak ilyet az ötvenes évek végén (mondjuk utóbbi nem jár, ha minden igaz)! A típus elterjedtsége miatt szerintem a Közlekedési Múzeum gyűjteményében is helye lehetne egy 301-esnek...

De vissza az Arácshoz: ami miatt ez a hajó különösen érdekes, az az, hogy nem a Bahart, hanem egy magáncég üzemelteti, leginkább rendezvényhelyszínként. Ennek megfelelően a hátsó fedélzet nem a szokásos fapadokkal van tele, hanem úgy néz ki, mint egy kerti party:

Még grill is van! A berendezés feltehetőleg nem déli hőségben hajókázáshoz készült, de azt hiszem, el tudom képzelni, hogy egy naplementézős estén ilyesmi körülmények közt ünnepeljem a születésnapomat. De persze arra is jó volt, hogy áthajózzunk vele a túlpartra, Balatonakaliba, ahova hétvégéken menetrend szerint járt.

A hajó orrában a büfé van, de mi hátul maradtunk chillezni, és ott is megkérdezték, hogy mit kérünk inni. Lehet, hogy valami koktél jobban illett volna az alkalomhoz, de azért a limonádé se volt rossz. Amúgy imádom a horgonyrajzolatot az ajtó rácsán: a magyar ipari formatervezés egy igazán érdekes korszakában készültek ezek a vasak! Pontosabban alumíniumok.

Végül körülbelül egyórányi hajózás után futottunk be a túlpartra. Nem, a látszat ellenére nem a nádasba, mert ez itt nem nád, hanem sás! Asszem :) Az akali kikötő néhány éve rendbe lett téve, de a természet elkezdte visszavenni a területet. Szerintem nagyon jól nézett ki, ahogy a hajó orra belelógott a zöldbe - a hajósok már kevésbé örültek neki. Bónuszként kikötés közben egy Nohabos vonatot is láttunk a pár száz méterrel arrébb levő vasútállomásról elindulni, szóval teljes volt a nosztalgiaélmény: ez a hajó 1963-ban épült, ugyanakkor, amikor az első Nohabok megérkeztek a MÁV-hoz!

Nehéz ezt videón megmutatni, de annak ellenére, hogy nem épp ez a Balaton legérdekesebb része, nagyon kellemes út volt. A motorok brummogtak, a nap sütött, a hajó pedig bájosan régimódi volt. Remélem, hogy jövőre is tudok vele menni (legalább) egyet!