HamPLÓ

... és ahogy a TV2-t ismerem, ez akár hosszabb időt is jelenthet. Mert hát amíg még tartott ez az évad (a második), addig is időről-időre megszakították a szerdai folytonosságot, és inkább betették Frei Tamást a kifinomultságilag nem kimondottan megterhelő (vagy az ide vonatkozó magyar szót használva: buta*) riportműsoraival. Én nem is tudom, hogy egy kereskedelmi tévécsatorna hogy a nyavalyába' csinálhat ilyen marhaságot: az állandóság, az köti a nézőket a világító csodadoboz elé, és ha ügyesek, akkor a sorozat beépül a nézők életébe. Például a mai napig emlékszem, hogy '87-88-ban hétfőnként volt a Sky Channelen a Black Sheep Squadron. Az ember tudta, hogy aznap este ez van, úgy készült (mondjuk ez eleinte könnyű volt, mert hétfőnként nem volt adás a magyar tévén). De a TV2 ehelyett meseszerűen nyomta: hol volt House, hol nem. Aztán meg csodálkoznak, hogy az RTLklubot többen nézik...

Na mindegy, ez az évadzáró legalább ütős volt, a szokásos cinizmus mellé jó adag szürrealitás és rejtély (szép angol szóval: "WTF?!") jutott. Mondjuk párját ritkító dramaturgiai érzékenységem miatt már az elejétől sejtettem, hogy mire fog kifutni a sztori, de nem ez volt a lényeg. Volt néhány szórakoztatóan undorító jelenet is. Igen, szórakoztatóan, a Tarantinoi értelemben, amikor a történés gusztustalan, tudod, hogy rossz, és szégyelled magad utána, hogy nem háborodtál fel rajta, de azért utólag nem úgy emlékezel vissza rá, hogy "fújj, ezt se nézem többet", hanem pozitívan. Amúgy kicsit az az érzésem volt, hogy Tarantino készítette ezt a részt: körülbelül az a Vészhelyzet volt ilyen, amit ő rendezett (első sorozat 24. rész, '95-ben).