Eddig is sejtettem, hogy a reklám definíció szerint az érzékek összezavarodásáról szól, de nyelv-ész kommentje óta kimondottan ilyen szemmel nézem őket. És minden összevág!

Mert hát bármelyik addiktológus megmondja nekünk, hogy az anya, aki gyerekének ölelgetése közben nem a szívét szétfeszítő szeretettől alél el, hanem a gyerek ruhájába beleivódott öblítőszer-illattól, bizony kemény függőségben él. És nekünk ilyen emberi roncsokat mutogatnak főműsoridőben!

De nem gyenge az a spot sem, melyben a bedugult orrok eltűnéséről regélnek nekünk: a szereplő az orrába fúj egy kicsit a termékből, és hirtelen már a tengerparton áll egy sziklán, és hűs szellő lebegteti ruháit. Kemény anyag lehet!

Aztán ott van a bedauerolt szőke csávó, aki teljesen syntaxerroros arckifejezéssel mered az őt megszólító lányismerősére, és csak akkor ugrik be neki annak neve, amikor már betermelt valamennyi Sport szeletet.

A Kistehénes tejtermékreklámról meg már ne is beszéljünk...