Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa is erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.

Kicsit korábban.

A tábornok homlokába húzta sapkáját, és átlépett a gyűrűn. Fénylő pontok cikáztak körülötte, majd elérte a féregjárat másik végén levő eseményhorizontot. Kilépett a szubtérből.
-Cameron? Carter? Daniel! Valaki!!-kurjantott körbe, miután a kapu bezárult mögötte.
-Kérjük hagyja el a biztonsági sávot!-hallott egy géphangot. Jobban mondva valami érthetetlen szöveget hallott, majd egy pillanattal később a furcsa nyelven megformált szavak értelme is eljutott a tudatáig.
-Pszt, tábornok!-hallott egy ismerős hangot.
-Mitchell, maga meg mit csinál az oszlop mögött?
-Ha nem lenne egyértelmű: bújkálok. Az előbb ránk támadt egy helyi létforma, és komolyan halálfélelmem lett. Úgyhogy jó nekem itt az oszlop mögött is.
-Mi ez a hely?-nézett körül O'Neill.-Úgy néz ki, mint egy metróállomás.
-Nos, Jack, ez valóban egy metróállomás.-bújt elő egy másik oszlop mögül Dr. Jackson.-Ami persze elég meghökkentő. A legtöbb kapu, amit eddig használtunk, tisztásokon állt, néha templomokban. Metróval eddig nem találkoztunk.
-És azt tudjuk, hol van pontosan ez a metróállomás?
-A műszereink szerint hatszáz fényévnyire vagyunk a Naprendszerünktől.-hallatszott Samantha Carter hangja egy kicsit távolabbi oszlop mögül. -Ugyanakkor amikor az előbb felmerészkedtünk a  felszínre, a telefonom GPS-e hat műholdat is be tudott fogni.
-Ami azt jelenti, hogy..?-ráncolta a homlokát O'Neill.
-Hogy a Tau'rin vagyunk.-segített egy még távolabbi oszlop mögül Teal'c. Azaz inkább csak a hangja.
-Teal'c, te, a jaffa, aki felszabadította népét, egy metróállomás oszlopa mögött bújkálsz?-fakadt ki a tábornok.
-Nyíííííí... ott jön megint!-hallatszott a döbbenetesen rettegő hangon előadott válasz. O'Neill megfordult.
-Jegyeket, bérleteket!-jelentette ki a furcsa lény. Emberszerű volt, de csak módjával. Az egyik karján egy kék, a másikon egy piros szalagot viselt, mindkettőt latin betűs feliratok díszítették. Ezen jelek alapján Jack nem tudott másra gondolni, minthogy vagy egy előljáróról van szó, vagy egy jegyellenőrről. Bár a szaga alapján még a zombi is szóba jöhetett foglalkozásként.
-Daniel, van nekünk jegyünk vagy bérletünk?-fordult az egyik oszlop felé a tábornok.
-Tehát te tényleg érted őt!-ujjongott a kérdezett-Ebben reménykedtünk. Tudod, az Ős génjeid!
-Maga ott az oszlop mögött, magát is kérdezem!-jelentette ki ismét a lény. Valóban volt valami megmagyarázhatatlan módon fenyegető a fellépésében!
-Tehát nincsen jegyünk vagy bérletünk.-foglalta össze O'Neill. Megalázónak érezte a helyzetet: őt, az Egyesült Államok légierejének tábornokát ezért riasztották ide kollégái, akik már egész naprendszereket szabadítottak fel az elnyomás alól?
-Nem mondanak semmit?-köpött egyet a lény-No sebaj, most hoztam erősítést!
-Személyi igazolványt kérnék!-jelent meg hirtelen egy világoskék inges alak. Az ing valamiféle egyenruha része volt.
-Sajnos olyanom nincsen.-válaszolt O'Neill, lassan és tagoltan.
-Baszod, ezek külföldiül beszélnek.-mordult fel az újonnan jött  egyenruhás.-Haver, gyere már segíteni, te tudsz külföldiül!
-Jól van, Mikikém, az igazságos Johnny bácsi majd megoldja a helyzetet!-jelent meg egy újabb világoskék inges a színen. O'Neill megesküdött volna, hogy valamelyik oszlop mögül sírást hallott.-Dear Sir, could I see your passport?
Végre, egy negyedik típusú találkozás!-gondolta a tábornok, és a golyóálló mellény mögül előhalászta katonai igazolványát.
-Ezek a Norbert külföldi kollégái lehetnek, mondta, hogy jönnek ismerkedni az itteni terepmunkával.-magyarázta a kicsit testes egyenruhás a társának.-Maga elmehet, Józsi bácsi, átveszem az ügyet!-szólt a jegyellenőrnek is.
-Jaa, ha tudom, hogy a maga haverjainak a haverjai, akkor nem hívom rájuk a Medvetestű Amálkát az újpest-városközponti brigádból.-dobott egy cigit a szája sarkába a lény, és elindult a lépcső felé.

Ekkor szerelvény fékezett az állomáson. A két világoskék inges önkéntelenül a beérkező kocsik felé fordult. Összerándultak. O'Neill is odanézett, de ő csak annyit látott, hogy a hozzá közel eső két kocsi közül az egyikben mindenkin lila-fehér, a másikban mindenkin zöld-fehér sál van.
-Baszod, Johnny, milyen nap is van?-aggódott be a vékonyabbik rendőr.
-Szerda.-válaszolt a másik, majd megértette a kérdés lényegét-Te jószagú, ma van a meccs..!
O'Neill körülbelül olyan mértékű ijedtséget látott a szemükben, mint amikor Danielében, amikor először mesélt az Ori-ról. A kövérkés rendőr visszadta az igazolványt:
-Thank you. I would suggest to run for your life.-de ezt már futás közben kiabálta hátrafelé.
-Daniel, ezt ugye maga is értette?-fordult a tábornok az egyik oszlop felé.-Mire gondolhatott?

A szerelvény ajtajai kinyíltak. Jack az "újpesti", a "zöld sasok" és a "meghaltok" szavakat vélte hallani, aztán elszabadult a pokol.

Főcím.

-Jól van, most már álljunk meg!-parancsolta Jack O'Neill tábornok, miután rájött, hogy ő a rangidős tiszt, azaz hiába vár arra, hogy valaki más abbahagyatja vele a futást.-Voltaképp mi elől futunk?
-A koponyánk beverése elől?-lihegte Mitchell.-Halál, végzetes sérülések?
-Mi volt ez, valami lázadás?-kapkodott levegő után dr. Jackson.
-Csak egyes szavakat értettem, de azok alapján valamiféle sportrendezvény lehetett. Mintha a "futball" kifejezést is hallottam volna.-rázta meg a fejét a tábornok.
-Úgy érti, valami szórakozásnak, népünnepélynek voltunk szemtanúi?-hitetlenkedett Carter.
-Miért, láttunk már furcsábbat, nem?-vonta meg a vállát O'Neill.
-Valóban.-szólalt meg Teal'c-Háborúban, felkelésben, katasztrófák idején.
-Voltaképp erre a küldetésre teljesen ráillik a "katasztrófa" szó.-vélte Mitchell.
-Daniel, meg tudod határozni, hol vagyunk?-fordult a tudóshoz a tábornok.
-Nem.
-De azt mondtátok, a GPS kijelezte a koordinátákat!
-Igen, de a térkép-adatbázisban nem szerepel róla semmi. Csak annyit ír ki a gép, hogy "itt sárkányok élnek".
-Ezentúl nem az eBay-en vásároljuk a felszerelést.-döntötte el a tábornok.-Esetleg valami tipp?
-Még sose találkoztunk ilyen helyzettel.-húzta ki magát Daniel.-Jártam vagy hatszáz bolygón, találkoztam vagy kétszáz idegen fajjal, de eddig mindegyik beszélt angolul vagy az Ősök nyelvének valamelyik dialektusában. Itt az az egyenruhás volt az első; talán ő valami fontos tudós vagy diplomata lehet.

Körülnéztek: az utca egyik oldalán tízemeletes betonházak emelkedtek, a másikon alacsonyabb épületek. Békésnek tűnt a környezet, semmi sem utalt olyan veszélyre, mint amivel a metróállomáson találkoztak. Céltalanul gyalogoltak előre.
-Haza kéne mennünk.-vélte Teal'c.
-Én le nem megyek arra az állomásra.-jelentette ki Mitchell.
-Ugyan már, biztos van magyarázat a történtekre.-ellenkezett O'Neill.-Biztos abbahagyták már azt a... azt a harcot. Nem lehet olyan veszélyes ez a hely!
Az egyik alacsonyabb ház bejárata kinyílt, egy szőke nő lépett ki rajta, majd szorosan mögötte egy mokány férfi.
-Majd megkérdezem őket, hogyan juthatunk el az amerikai nagykövetségre.-döntötte el a tábornok.-Mert ha ez a Föld, akkor kell lennie amerikai nagykövetségnek is ezen a helyen.
Alig pár lépést tett, amikor a járda szélénél parkoló autó ablaka leereszkedett, és egy fegyver csöve bukkant fel benne.
-D'oh!-kapott észbe az amerikai tiszt, és hasravetette magát. A gépfegyver csöve egyértelműen az épületből kilépő nő és férfi irányába nézett. Légvonalban középen meg éppen ő állt! Miféle leszámolás útjába kerültem? Milyen hely ez?
A gépfegyver kelepelni kezdett, és egy másik autóból is lövések dördültek.
Semmi esélye a házból kilépetteknek!-döbbent rá O'Neill, aztán még jobban elképedt, amikor azt látta, hogy a mokány férfi, miközben a nőt fedezékbe löki, egy kilenc milliméteres pisztoly ránt elő, és azonnal lőni kezd. Az összes lövedék az ő feje felett szállt el.

-Norbert, te ismered ezeket a fickókat?-állította meg a szobába berobogó nemzetbiztonságist Bordás.
-Nem hiszem. Kellene? A fegyverzetük elég modern, azt mondanám, amerikai. Mondjuk egy akkora amerikai zászló van a ruhájukon, mint egy hamburger, szóval ezt biztos te is kitaláltad.
-Itt voltak, amikor ránklőttek.
-Ők lőttek rátok?
-Nem, ők a támadók és köztünk voltak. Illetve csak ez az őszhajú, a többiek a kuka mögé bújtak. Mike épp kihallgatja őket.
-Ahogy elnézem, Mike csak azt a szőke csajt hallgatja ki.
-Most mondd, te nem vele kezdenéd! Kolonics meg jól összeveszett az őszhajúval. Illetve fordítva, mert az a neve alapján azt hitte, hogy orosz. Te tudtad, hogy Dénes tud angolul?
-Nem szabad tudnom.-vigyorgott Ilcsik.-És ha van egy kis eszed, neked se. Szerinted mit dolgozott a hetvenes években New Yorkban, frissítő kendőket árult a Metropolitan-ben az előadások szünetében?

 

-Miről beszélnek?-súgta Carter O'Neillnek.
-A jelek szerint a mokány fickó valami fontos rendőrtiszt; most éppen azt próbálják kitalálni, kik lőttek rájuk.
-Rendőr? De a másik kocsiban, amit nem lőtt ki a mokány fickó, ott is ilyen világoskék inges fickók ültek, mint akikkel a metróállomáson találkoztunk. Azok is rendőrök voltak, nem?

Két nappal később.

Az SG-1 tagjai tikkadtan néztek egymásra a Csillagkapu Parancsnokság folyosóján. Láttak már csillagokat elpusztulni, fajokat eltűnni, de ez a két és fél nap túltett eddigi tapasztalataikon. Végül O'Neill törte meg a csendet:
-Nem tudom, hogy ti vagytok vele, de én részemről megtaláltam az első elfogadható érvet a totális agymosás mellett.
-Egyetértek.-bólintott Carter-Gondoskodom róla, hogy ez a cím tiltva legyen a teljes csillagkapu-hálózat felől. Nem engedhetjük meg azt a kockázatot, hogy ha egy másik faj is rájön a rendszer használatára, véletlenül ott kössön ki!
-Én pedig beszélek az Elnökkel, nincs-e véletlenül pár felesleges atombombánk... Jó, ne nézzenek, csak vicc volt, csak vicc volt...
A többiek elindultak az öltöző felé.
-Persze attól még megkérdezhetem.-fejezte be O'Neill, aztán ő is elindult.

"Tűzvonalban", karakterek, helyszínek, alaphelyzetek © Fonyódi Tibor, FilmArt, Magyar Televízió.
"Csillagkapu" a.k.a. "Stargate SG-1" és kapcsolódó szereplők, helyszínek és alaphelyzetek (C) Brad Wright, Jonathan Glassner (Dean Devlin és Roland Emmerich filmje alapján), MGM
Képek: hogyvolt.blog.hu