Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül:

1981

Az 55-ös villamos rácsengetett a gyerekre, ahogy az átszaladt előtte. Ha a vékony, szőke kissrác kicsit lassabb, netán elbotlik a vágányokat határoló kőperemben, biztosan a kerekek alatt végzi.
-Édes fiam, normális vagy?!-ordított ki a peronról a vezető, de nem állította meg a járművet, hiszen a menetrend az menetrend! A gyerek emiatt nem is törődött vele:
-Úgyse meritek utánam csinálni!-kiáltott át a Váci út túloldalára, ahol a Hajó- és Darugyár épülete előtti szobor mellől két haverja figyelte iménti "hőstettét".
-Azt remélem is, te csibész!-kapta el a grabancát egy egyenruhás alak, aki mintha csak a semmiből termett volna ott. 

-Atka! Miki! Segítsetek!-váltott segélykérőre az imént még oly bátor kissrác, de barátai szó nélkül kereket oldottak.
-Na, te kis gazember, cserbenhagytak a kis cimboráid?-emelte fel a rendőr az ingénél fogva, hogy szemeik egy magasságba kerüljenek.-Mi ez az úton átszaladgálás? Meg a múltkor az a szögszórás a négyes busz végállomásán? És ha megkérdezném a kisközért pénztárosait, hogy kit láttak akkor, amikor valaki csúzlival kilőtte az ablakokat, vajon nem ismernének rád? Figyellek már egy ideje, nagy gazember vagy!
-De én nem is csináltam semmit!-mondta ki a gyerek az első dolgot, ami az eszébe jutott.
-Persze, én meg rosszul láttam, mi? Rendőr vagyok, nem vak, hoppá!
Azért lassan megenyhült - végülis csak egy gyerekről van szó. Leengedte a földre.
-Tudod, én is balhés kölyök voltam.-emlékezett vissza:-Verekedtem, meghúztam a lányok haját, meg minden. De aztán összeszedtem magam, és nézz rám, valaki lett belőlem! Még fiatal vagy, mennyi lehetsz, tíz éves?
-Tizenegy!-jelentette ki a gyerek dacosan.
-Akkor még bőven összeszedheted magad te is. Akarsz rendőr lenni?
-Nem tudom.
-Hogy lehet ezt nem tudni? Rendőrnek lenni a legjobb dolog a világon!
-De én nem akarok rendőr lenni!-toppantott a kissrác.
-Hát mi akarsz lenni? Betörő? Kasszafúró? Csempész? Mert ha így folytatod, az leszel!
-Miért, mi az a csempész?-ragadt meg az ismeretlen szó a gyerek tudatában.
-Azt te csak ne akard tudni!-húzta fel az orrát a törzsőrmester.-A csempészek semmi jóra nem számíthatnak, ha errefelé járnak. Ne keresd a bajt, inkább menj haza, és gondolkozz el azon, mi vár rád, ha mindig csak a csibészkedésen jár az eszed!
A srác elindult: előbb csak óvatosan, kis lépésekkel, majd amikor úgy gondolta, a rendőr úgyse tudja utólérni, szaladni kezdett.
-Ebből se lesz rendes ember!-fújt egyet mérgesen az egyenruhás.-Legközelebb inkább a cimboráit kapom el, azoknak talán még nincs túl késő.

Megzörrent az oldalán a jókora adó-vevő. Hú, hogy utálta ezt a szerkentyűt!
-Itt Mosoly Kettő.-szólt a készülékbe.
-Kálmán, keresnek.-jött a nem teljesen előírásszerűen leadott üzenet.
-Kicsoda? Az asszony?-aztán elgondolkozott-Vagy valamelyik másik csaj?
-Csak a Pityke őrmester. Tudod, a srác, aki állandóan idejár.
-A főnök merre van?-tapogatózott óvatosan.
-Kiment; fülest kapott, hogy az újpesti zsebesek áttették a tanyájukat a József Attila elé, most megpróbálja begyűjteni őket. Tiszta a terep, nem kell eljátszani a Csupatit, ha ezért kérdezed.
-Jól van, akkor mondd meg a srácnak, hogy a kórház előtti játszótéren vagyok, megvárom.
Kis szünet.
-Elindult arra. Sokat jár hozzád, tán a nevedre is veszed ezt a gyógyegeret?
-Ha visszaérek, ezért kapsz egy nyaklevest! Szerencsétlen srácnak meghalt az apja, kell neki egy támasz az életben, mert az anyja önmagában nem nevelhet belőle jóravaló embert! Egyébként meg semmi közöd hozzá. Vége.
Nagyot fújtatott. De jól esne most egy feles!

A törzsőrmester és a vékony, szemüveges gyerek tényleg úgy néztek ki egymás mellett, mint apa és fia, ahogy elindultak a Tomori utca felé. Kálmán már valóban elgondolkodott azon, hogy örökbe fogadja, csak hát ott volt ugye a srác anyja. Rémes egy nő - de csak ő a fiú vér szerinti családja! Pedig mindig szeretett volna egy fiút, de csak egy lány sikerült...
-Kálmán bácsi, ha elvégzem az iskolákat és a katonaságot, akkor majd én is rendőr leszek!-magyarázta a gyerek lelkesen.
-Remek rendőr lesz belőled, Lacika, meglátod!-dícsérte meg-Te leszel a nyolcas körzet parancsnoka!
-Jajj, Kálmán bácsi, dehát én nem lehetek az!
-Miért nem?
-Mert a nyolcas körzet parancsnoka a Kálmán bácsi lesz!
-És ha én már öreg leszek, és nyugdíjba megyek?-mosolygott a gyermeki lelkesedésen a férfi, aki hirtelen nagyon öregnek érezte magát.
-Ó, Kálmán bácsi nem fog sose olyan öreg lenni! Majd ezredes lesz, meg tízezredes, és ő lesz a város főkapitánya, de akkor is itt lesz a nyolcasban!
-Olyan nincs is, hogy tízezredes.-nyomott egy barackot a gyerek fejére Kálmán.-Nesze, itt egy rágó jutalmul, hogy olyan szépeket mondasz rólam!
-Hű, Donald-rágó!-örült meg a gyerek.
-De csak akkor eheted meg, ha már megcsináltad a leckét!-váltott szigorúra a rendőr.
-De nem akarok hazamenni!-keseredett el a srác. Nem az zavarta, hogy leckét kell csinálnia, hanem hogy otthon kell azt csinálnia! Kálmán erre nem tudott mit mondani.

Csendben ballagtak az utcán. A környék átalakulóban volt: a régi házakat sorban bontották el, helyükre nagy panelek fognak kerülni nemsokára. Még több ember lakik majd itt, még több rendőrre lesz majd szükség - fordította le saját nyelvére a bonyolult szociológiai jelenséget Kálmán. Itt tényleg örökké lesz neki munka! Csak ne lenne ilyen kutya meleg - egyre szomjasabb volt. A távolból egy ismerős portál hívogatta. Ugyan szolgálatban van, de...
-Lacika, nekem most dolgom van, te menj szépen haza, csináld meg a leckédet!
-Hát... jó. Üdvözlöm a Gyula bácsit!

-Csak úgy lelőtték?-hitetlenkedett a nagybajszú kocsmáros, és újratöltötte a vendége poharát.
-Nem csak úgy!-magyarázta a rosszarcú alkoholista az angyalföldi 325. számú italboltban, mely - mint napközben mindig - most is elég üres volt.- A művelődési házzal szemközti parkban a Cár felelősségre akarta vonni, mondván, megalázta a nője előtt előző nap, Ő meg azonnal előkapta a stukkert - csak szerencsétlenségére pont akkor ette a fene arra azt a minden lében kanál örsparancsnokot is. Az persze egyből Kojak-nek érezte magát, figyelmeztető lövés nélkül testre ment. Se Ő, se a Cár nem élte túl.
-Fegyverhasználat mifelénk!-hitetlenkedett Gyula:-De hát ez itt a Felsőbikarét, nem a Tripolisz! Egy kis késelés, az belefér, de hogy nyílt területen valaki kezet emeljen a főnökére, ami aztán lövöldözésbe torkolljon...-kis szünetet tartott, szódát engedett egy gyenge fehérhez.-Pedig már jó úton volt, hogy rendet vágjon ezen a helyen. Kár, nagy kár!
-Most mit sajnálod, neked is eltörte a kezedet, amikor először nem akartál védelmi díjat fizetni!
-Na de aztán, aztán..! Rendet tartott, elkergette a csöveseket a környékről, vendégeket szerzett, amikor nem ment a bolt, és még azt is elsimította, amikor a KÖJÁL be akarta csukatni ezt a dühöngőt...
-És persze kiegészítő jövedelemhez juttatott, mi?
-Szükségem volt arra a pénzre, a kutyaúristenit!-csapott az asztalra Gyula.-Te is Nosztrán hűsölnél, ha Ő nem kapar ki a szarból!
Ekkor nyílt az ajtó.
-Kálmán, barátom!-változott meg Gyula hangja.-Csak nem megszomjaztunk?
-Azt nem tudom, hogy te megszomjaztál-e, de én igen.-biccentett a törzsőrmester.
-Nekem dolgom van, majd holnap látjuk egymást!-állt fel helyéről a rosszarcú fickó, és meglepő gyorsasággal hagyta el a helyiséget.
-Ez nem is fizet?-nézett nagyot Kálmán.-Utánamenjek?
-Hagyd, majd kiegyenlíti! Hó végén, úgy értem. Feleske jöhet?
A kis pohár már ott állt a pulton, amikor megzörrent a rendőr adóvevője.
-Itt Mosoly Kettő.-szólt bele a törzsőrmester, sejtve, hogy bármilyen közel is van fizikailag a vágyott italhoz, ez a távolság egy ideig még nem lesz áthidalható.
-Azonnal menj a József Attilához! Két gengszter megtámadta a főnököt. Ő kiterítette őket, de áll a bál, a kerületiek és a főkapitányságiak is úton vannak. Valahol elakadtak, addig menj biztosítani a helyszínt!
-Máris indulok.-hatalmas sóhaj-Gyula... Csak rendőrnek ne menj! Sosincs nyugta az embernek. A frásznak találták ki ezt a rádiót is, azelőtt elvoltunk nélküle, most meg bármikor ugráltathatnak vele!

Ahogy becsukódott a kocsma ajtaja a rendőr mögött, a sarokban ülő elegáns úr a pulthoz ment, és önbizalomról árulkodó hangon egy olyan kérdést tett fel, melytől Gyula nem bírt nem összerázkódni:
-Ugye a Papáról volt szó?
-Nem tudom, miről beszél!-kezdett inkább pakolászni a kocsmáros.
-Dehogynem tudja. Állítólag csak négy ember ismeri... ismerte őt személyesen, és maga az egyik.
-És ha így van, mi köze magának ahhoz? Nem fél, hogy beleszalad egy kivilágítatlan bicskába este hazafele menet?
A férfi szemmel láthatóan nem ijedt meg. Gyula látásból ismerte, újabban szinte minden második nap a vendége volt. Ugyanakkor semmit sem tudott róla. Mi van, ha rendőr? Bár a rendőröknél kevesebbet nem sokan tudtak a Papáról! Az ötven év körüli férfi leült az egyik bárszékre, és beszélni kezdett:
-Nézze, én rendőr voltam húsz évig, amíg ki nem szuperáltak. Szélütés, azért beszélek ilyen lassan. Sajnos a családban hajlam van rá. Meg volt pár ügyem is, de ezt inkább felejtsük el! Namármost, mint mondtam, már nem vagyok rendőr. Nemrég költöztem ide, és valami pénzkereset után kutattam, eközben körbekérdezősködtem többek közt a helyi erőviszonyokról is.
-Akkor hallotta azt a marhaságot is, hogy én ismerem a Papát?-próbált terelni Gyula, de sose ment neki az ilyesmi.
-Megvannak a módszereim, meg szoktam tudni a lényeges dolgokat.-mosolyodott el szerényen a fickó.-Tudja mit? Elmondom az ötletemet, és utána majd meglátjuk, ismeri-e ezt a Papát, vagy sem!
-Azt csinál, amit akar, szabad országban élünk.
-Nézőpont kérdése.-vont vállat a férfi, és belekezdett:-Tehát adott egy afféle helyi gengszterfőnök, akinek bejáratott rendszere van a környék igazgatására. És aki a mai napon sajnálatos módon elhalálozott. Maga szeretné fenntartani ezt a... ezt a status quo-t, én meg tudom, hogyan lehetne ezt megtenni.
Gyula kezében megállt a mosogatórongy.
-Hogyan?
-Úgy, hogy a Papa nem hal meg.
-De mindketten tudjuk, hogy épp most halt meg, lelőtte az örsparancsnok!
-Meghalt valaki: egy bűnöző, rang nélkül. De mivel oly kevesen tudták, ki volt igazából a Papa, nem fogják sejteni, hogy róla van szó. Maga hozza a Papa ismerettségi körét, én hozom a módszereimet, és ha valaki netán a Papával akarna találkozni, majd mutatunk neki egy strómannt, egy bábut.
-Ugyan ki akarná eljátszani a Papát?-méltatlankodott Gyula, de érezte, hogy itt jó az ötlet. Végülis az elmúlt két évben tényleg elég közel került a Papához... az igazihoz, az Isten nyugosztalja. Ismerte a módszereit, a trükkjeit... például hogy hogyan kerülte el, hogy kitudódjon, ki is ő. Még a futárjait is futárok értesítették a teendőkről, és tényleg nagyon kevesen tudták, hogy az öregúr, aki néha naphosszat a kocsma sarkában ücsörgött, igazából nem csak figyelője a környék történéseinek, hanem irányítója! Ő tudta, a rosszarcú tudta... meg a Cár, de hát ő sincs már. Talán még páran, de velük biztosan lehet beszélni. Vagy ha nem, a Papa kis piros füzete - a viselt dolgaikról - még mindig segíthet!

A fickón látszott, hogy tudja, merre járnak a gondolatai.
-Na, mit szól az én kis ötletemhez?-kérdezte némi hatásszünet után.
-Nem is olyan rossz. Sőt. Nem kér egy viszkit? Na nem a vendégeknek szólóból, hanem a valódiból!-de már töltötte is.-Nézze, én csak egy kiöregedett bokszoló vagyok, aki próbál megélni, de azt hiszem működhet, amit mondott. Ki játszaná el őt?
-Mondjuk én.-vont vállat a másik.
-Maga?
-Miért, talán inkább maga?
Nem, ez tényleg nem menne. Kívülállót pedig rizikós lenne beavatni ebbe a konspirációba! Döntött:
-Megegyeztünk... Papa!
-Mit képzel, kimondja a nevemet?-csapott az asztalra az ötletgazda, de úgy, hogy Gyulában kis híján megállt az ütő.-Na ne ijedjen meg, csak gyakorlok!
Összeütötték poharaikat.

Huszonnyolc évvel később.

-Pircsi, megint mit csinálsz munka helyett?-kiabált be az irodahelyiségbe Móricz.-Csak mert valahogy azt gyanítom, nem jelentést írsz!
-Nyugi, főnök!-nyugtatgatta Johnny.-A kedvenc tévésorozatáról szóló internetes fórumokat olvasgatja. Rendőrös sorozat, mondhatni szakmai továbbképzés!

-Kovalik, ha le akarok fáradni, majd elmegyek testépíteni, nem kellenek a faviccei!
-Te jársz testépíteni?-kukkantott be a konyhából Miklós.
-Te még használod azt a szót, hogy "testépíteni"?-lesett be Ilcsik is.
-Közös akciónk lesz a KMCS-vel?-nézett rá Móricz.
-Nem, miért?-hökkent meg a langaléta titkosügynök.
-Ha nem lesz, akkor tessék felmenni az emeletre az ezredes úrhoz, az állományom előtt rajtam való humorizálgatás helyett!-dörrent rá a megbízott örsparancsnok.
-Jóvanna, nem tudtam, hogy badipudingot ettél reggelire.-morogta az orra alatt a százados.
-Jelentem... Laci!-tért magához a számítógép okozta kábulatból Pircsi.-Régi jelentéseket olvasgattam, aztán pedig irodalomtörténeti párhuzamokat kerestem. Azt hiszem, a Papa kamu. Feltűnt, hogy már negyven éve szerepel az aktákban a gúnyneve, de amiket írnak róla, abban hol ilyen, hol olyan. Mi van, ha azért nem tudták elkapni, mert igazából nem is létezik? Ha mindig csak különböző bűnözők, csoportok adták ki magukat neki, amikor épp erősebbnek akarták mutatni magukat a valóságosnál? Ráadásul a neki tulajdonított bűncselekmények is különböznek: a hetvenes években először betöréseket és zsarolásokat írtak a számlájára, aztán orgazdaságot és fegyverkereskedelmet. A nyolcvanas években a fegyverkereskedelmi vonal teljesen eltűnt, de később megjelent a prostituáltak futtatása. A kilencvenes évek elején műkincsek eltűnése kapcsán emlegették, majd pénzhamisításban való közreműködést sejtettek. Ehhez képest ma csupán jövedéki adós termékekkel való visszaéléseket szeretnénk rábizonyítani, meg pár értékesebb kocsi eltüntetésében való részvételt. Szerintem olyan nem létezik, hogy valaki ötévente profilt vált, miközben folyamatosan a környék keresztapájaként gondolnak rá. Valaki rég kiütötte volna a helyéről ennyi idő alatt!
-És ha kinevelte a saját utódját, mint Anthony Hopkins Antonio Banderast a Zorró álarcában?-kérdezte Otyó, aki eddig csendben megbújt az egyik sarokban.
-Nem is tudom... lehet.-vont vállat Pircsi.-De szerintem ilyesmi csak a kalandregényekben működik, nem?

-De akkor kivel kötött alkut a...-szaladt ki Móricz száján. A többiek értetlenül bámultak rá. Csak Otyó szemében csillant fel a felismerés - és az ő arca is gyorsan elkomorult.
-Mit kötött a kicsoda?-nézett rájuk Miklós.
Nem kapott választ, a két férfi egyetlen szó nélkül hagyta el az örsöt.

"Tűzvonalban", karakterek, helyszínek, alaphelyzetek © Fonyódi Tibor, FilmArt, Magyar Televízió.
Képek: hogyvolt.blog.hu