Az ilyen írásokat a művelt svédek unauthorised fan fiction-nek hívják. A műfaj célja semmiképpen sem az eredeti alkotók kenyerének elvétele, hanem a tiszteletadás előttük. Meggyőződésem, hogy ha a kreatív elmék ezen csapata pár ezer kilométerrel nyugatabbra talál egymásra, ma nem Bauer ügynökről írnának a világ tévéújságjai, hanem Bordás Attiláról. Ehelyett nálunk a sorozat további sorsa erősen kérdéses. Amíg a helyzet rendeződik, valamikor réges-rég, egy távoli galaxisban az alternatív folytatás tovább gördül.
-Kovalik, a csörtetésed miatt majdnem lebuktunk!-ingadozott tegezés és magázás közt Bordás, ahogy végre megérkeztek a fedezékdomb mögé.
-Bocs, főnök, én igazán megpróbáltam! Legutóbb akkor osontam ilyen halkan, amikor az építőtáborban egy reggel felébredve rájöttem, hogy mégse álom volt, hogy a púpos Lizivel kuforicoltam lámpaoltás után.
-Te még jártál építőtáborban?-döbbent meg Mike.
-Hát persze: apámék anno lecsapolták a Hanságot, mi meg lecsapoltuk az összes Tuborgot a falu kocsmájában.
-Hülyéskedés helyett inkább azzal foglalkoznátok, hogy miért maradt abba a lövöldözés!-szólt közbe Otyó.
-És ismét egy jó gondolat!-helyeselt Bordás.
-Hiányzik a kerületi kapitányság!-motyogta a félájult Miklós-Miért is nem maradtam meg a kocsmai verekedéseknél, meg a lakásfeltöréseknél?!
-Mert beálltál rendőrnek, és ott ezt nem nézték jó szemmel?-találgatta Juli.
Hirtelen Ilcsik tűnt elő a sötétből:
-Lenindzsáztam a sznájpert a dombtetőről, de a nyomok szerint még van belőlük!-jelentette ki csillogó szemmel.
Főcím.
Bordás hátradőlt, végig a porban. A távolban már világosodott az ég alja. Legszívesebben lóra ült volna, hogy elvágtasson a messzeségbe, de itt lóból csak egy bizonyos alkatrész jutott nekik.
-Norbert, te sejted, kik ezek?-fordult Ilcsik felé.
-Nem, nem sejtem.-jelentette ki komoran amaz-Viszont tudom! Amikor leütöttek, egy pillanatra láttam a főnöküket, régi ismerős a briefingekről.
-Akkor talán felvilágosítanál..?
-Egy Günter nevű őrült és a hülye bandája.
-Günter? Hogy lehet egy gerillavezérnek ilyen hülye neve?
-Szerintem meg a sok szlávos hangzású név után jól jön egy kis sprehhenzídajcs.-vélte Johhny.-Günter Sparhelt orosz-francia nyelvtanár a Karl-Marx-Stadt-i Klausjürgen Wussow általános iskolából. Nem rosszabb, mint egy Jana Kovac vagy egy Malek!
-Kovalik, húzz bőrt a fogadra, Norbi, te meg meséld el, ki ez a fickó, és miért akar megölni bennünket.
-Utóbbit nem tudom.-vont vállat Ilcsik-Amúgy egy szimpla őrült. A tesóját valami piszlicsáré ügy miatt lecsukták, a tárgyalási szakasz alatt rákot kapott, de nem engedték ki az előzetesből, így a börtönkórházban halt meg. Ettől Günter barátunk teljesen bekattant, és átment darkszájdba. Pontos motivációja nem ismeretes, csak azt tudjuk, hogy egy ideig idegenlégiós volt, majd az itthoni alvilág pártatlan, de anyagiakkal bármikor meggyőzhető zsoldosa lett. Aztán Herceg...
-Miaf..?!-rezdült össze Bordás. A többiek arcáról is erősen hiányzott az őszinte mosoly az egy ideje már ritkán emlegetett, de el nem feledett név hallatán.
-Herceg be akarta szervezni, egy nemzetközi fegyvercsempész útvonal leleplezését remélte tőle.
-És mi lett a dologból?-türelmetlenkedett Mike.
-Szerinted Herceg elmesélte nekem?-húzta fel az orrát a titkosszolga-Kicsit segítek: nem.
Ekkor fegyverek csőre töltésének, kibiztosításának hangja hallatszott. Persze a csapat képzetlenebb tagjai jobbára csak halk fémes zajokat hallottak a távolból, de hárman közülük műveltebbek voltak az átlagnál az ilyesmiben.
-Két Kalasnyikov tizenkét óránál.-súgta Mike.
-Még három jobbra.-mutatta Bordás.
-Nyolc óránál Steyerek.-tette hozzá Ilcsik.
-Ti most Ki nyer má?-t játszotok, vagy csak fel akartok vágni előttem?-döbbent meg Juli.
-Csitt, le a fűbe, és semmi duma!-parancsolt rá Bordás.
A nap lassan kúszott felfelé a horizont alól.
-Miért nem történik semmi?-kérdezte halkan Johnny.
-Valószínűleg felfogták, hogy a vaktában lövöldözés nem használ, úgyhogy most megvárják, amíg világos lesz.-magyarázta Ilcsik.-Ezek nem profik, de aki még él közülük, az már nem teljesen hülye.
Ekkor Miklós egy óriásit tüsszentett. Legalábbis abban a csendben óriásinak tűnt.
-Nem tudtad volna visszafogni, te állat?-ordított rá pianoban Mike.
-Próbáltam, de allergiás vagyok erre a szar fűre, amiben fekszem!
-Védekezésre felkészül!-kiáltott Bordás. Most már nem volt értelme suttogni!
A közeli szántás túlsó végén a bokor mozogni látszott.
-Ott vannak!-hallatszott egy öblös hang kelet felől.-Ne kíméljétek őket!
Felugatott egy gépfegyver. Mike hideg reflexeivel megpróbálta betájolni a hangot, és célozni készült.
Ekkor sivítás hallatszott, majd két puffanás, és egy pillanattal később két robbanás.
Az imént mozogni látszó bokor helyén csak egy gödör maradt. Három másik támadó annyira meghökkent a levegőből érkező támadástól, hogy óvatlanul felálltak fedezékeik mögül. Az egyiket Juli azonnal le is szedte. A másik a két helikopter géppuskájának kereszttüzében találta magát - majd kisvártatva miszlikben.
Az egyik Mi-24-es csak pár méterrel száguldott el a KMCS romjai felett, ledöntve őket a lábukról a rotorszéllel. Egy terepjáró menekülni próbált a közeli erdő felé, de pár irányítatlan rakéta eltérítette céljától. A domb tetején egy újabb gépfegyveres figura ugrott talpra. A másik helikopter lassan fordult rá. A fegyveres a teljes tárat kilőtte a páncélos szörnyetegre, de értelemszerűen nem nagyon hatotta meg azt.
-Rohadékok!-ordította az immár magányos fegyveres, és egy pisztolyt rántott elő. Nem a helikopter irányába fordította a csövet, hanem saját maga felé. Durranás hallatszott.
-A fickó megspórolt egy golyót a seregnek.-kommentálta Johnny.
-Ő lehetett Günter.-tippelt Bordás.-Még jó, hogy a jelek szerint az összes komolyabb skulót ellőtték a kocsijainkra... a légierőre biztos nem számítottak.
-Végre érzem, hogy van értelme adót fizetni!-morogta Miklós-Ugye ezek a helikopterek hoznak valami kötszert is magukkal?
-Persze, a huszonnégyesekben van hely talán még egy hordágynak is!-bíztatta Ilcsik.
A két helikopter megállt velük szemben, pár méterrel a rét felett lebegve.
-Mindjárt leszállnak!-izgult Juli.
A repülőalkalmatosságok azonban ereszkedés helyett megbillentették az orrukat, és emelkedő spirálban eltűntek a szemük elől.
Csönd uralta a tájat, plusz egy terepjáró lángoló roncsa.
-Legalább autogrammot adhattak volna.-morgott Johnny.
Mike és Bordás egymásra néztek, majd utóbbi előkapta a mobiltelefont.
A két kisbusz nagy port felverve közeledett, és ahogy lefékeztek, ennek a pornak egy részét a romos állapotban levő csapat képébe lökték.
-Otyóóóóóóóó!-hallatszott az első ismerős hang, miután az egyik jármű ajtaja hátracsúszott.
-Pircsi, uralkodj magadon, hiszen szolgálatban vagyunk!-hallatszott Móricz hangja is.
Bordás fáradtan és fájósan, de azért vigyorogva nézte, ahogy a Mosoly utcaiak egymás nyakába borulnak.
-Attila, jól vagy? Megsérültél?-került elő Dénes is.
-Igen, de nem vészes. Lenyűgöző volt ez a mentőakció, honnan akasztottad le a helikoptereket?
-Milyen helikoptereket?
-Hát akik megmentették az életünket, amikor már épp körbezártak bennünket a rosszfiúk. Mi van Dénes, meszesedsz?
-Nem meszesedem, hanem meszes vagyok - de semmilyen helikoptert se küldtem!
Bordás arcáról lehervadt a mosoly.
-Akkor ki küldte őket?
-Én a Mosoly utcaiakkal és egy adag Rebiszessel jöttem, mert kaptunk egy telefont tőled, hogy mindenkit lefegyvereztetek, és csak kötszer kell, meg némi elemózsia.-állította komoly képpel a tábornok.
-Te most szórakozol? Nem telefonáltam sehova, mert tönkrement a készülék! Azt hittem, ti is a füstnyomok alapján találtatok ide!
-Milyen helikopterek voltak?-nézte felváltva két egykori beosztottját Kolonics.
-Honvédségiek. Illetve légierő. Mi-24. Nagyok, hangosak, kurvára páncélozottak, és kurvára olyanok, amilyenek remélhetőleg senki másnak nincsenek az országban!-fakadt ki Mike.
Ekkor megpittyent Bordás zsebében az elvileg tönkrement mobiltelefon.
-SMS.-nézte a kijelzőt az ezredes.
-Kitől? Mit mond?
-"Veled vagyunk, vigyázunk rád." Nincs szám, hogy ki küldte.
Igen buta tekinteteket váltottak egymással.
A mikrobusz lefékezett az örs előtt.
-Hova tűnt a járőrkocsi?-szúrt szemet Móricznak valami furcsaság. Egész hazaúton végig csak Juli aktuális hogylétéről érdeklődött, de most hirtelen feltámadt benne a szolgálati ösztön.
-És miért van leláncolva a kapu?-tűnt fel Julinak.
-Hol vannak a rendőrsége táblák a bejárat mellől?-esett le Otyónak.
-Ki evett a tányérkámból?-próbálkozott Johnny is, de valakitől gyorsan kapott egy tockost.
-Laci, ugye nem akarod azt mondani, hogy itt hagytad üresen az örsöt, amikor elindultál utánunk a Balatonra?-morgott Bordás, miközben a kaput lezáró láncokat nézegette.
-Dehogyis: megvártam, amíg kiérkezik három kolléga a kerülettől; rendkívüli esetre hivatkozással átadtuk nekik a szolgálatot.
-Ez meg mi?-mutatott egy A4-es papírra Pircsi. Eredetileg valószínűleg az ajtóra volt kitűzve, csak a szél lefújta onnan.
Móricz lehajolt, felvette, és elolvasta. Nem mondott semmit, csak zavarodott tekintettel bámult maga elé.
-Na mi van, betegség miatt zárva?-viccelődött Bordás. A főhadnagy szó nélkül adta át neki a papírt.
-"A XIII. kerületi rendőrkapitányság értesíti a lakosságot"-kezdte olvasni az ezredes-"hogy átszervezések miatt a Mosoly utca rendőrörs feladatát a jövőben a Gyöngyösi sétányi KMB-i iroda, illetve a Szabolcs utcai rendőrkapitányság veszi át. Aláírás: Zsigmond Károly ezredes."
"Tűzvonalban", karakterek, helyszínek, alaphelyzetek © Fonyódi Tibor, FilmArt, Magyar Televízió.
Fotók: saját
Ez megy most