HamPLÓ

Már tizenközepesensok éve járom a külföldi városokat, hogy megismerkedjek az ottani közlekedési múzeumokkal, illetve nosztalgia szolgáltatásokkal, úgyhogy ideje volt, hogy a földrajzilag egyik legközelebbi ilyen helyen, Pozsonyban is menjek egyet valami régi tujával!

A premier a pozsonyi villamosvasút 31-es pályaszámú járműve képében gördült be elém. Ez a kocsi egy 1938 és 1956 közt a közlekedési vállalat saját műhelyében épített sorozat részét képzi, konkrétan az első volt közülük. A nem túl elegáns homlokfal mellett ami még azonnal feltűnt, az az volt, hogy milyen magas építésű. Érdemes megnézni, hogy fölétornyosul a mögé kapcsolt pótkocsinak!

A légfék nélküli, de még közvetlen kapcsolású jármű a budapesti ezerötszázasok kortársa, de valahogy mégis jóval idősebbnek tűnik azoknál, konkrétan inkább a századforduló jutott róla eszembe, mint a harmincas évek (a kocsiszekrény is még favázas).

Az elmúlt hetem lehetett volna sokkal jobb is, de a szombat délután némileg kárpótolt ezzel a buszos felvonulással:

A Bécs és Pozsony közti, részben nyílegyenes vonalról már írtam korábban, de szerintem megérdemel egy külön oldalt is, kicsit bővebb lére eresztve:

A marcheggi vonal 2017-ben
Bécs és Pozsony közt, majdnem nyílegyenesen

Most egy olyan zenészről szeretnék írni, aki sokkal többet tett hozzá az egyetemes rocktörténelemhez, mint a hangszeréből származó hangok. Pontosabban nem is annyira írni szeretnék róla, mint inkább bemutatni pár számomra kedves számot, melyeken kedvenc zenészeimmel együtt játszik :)

Bob Daisley 1950-ben született Sydney-ben, de híres zenésszé a hetvenes évek Angliájában vált. Játszott blues együttesekben és Mungo Jerry mellett, majd '77-ben a Rainbow tagja lett.

A '78-ban kiadott Long Live Rock'n'Roll-on csak néhány számban játszott, majd turnéra ment velük, de a következő nagylemeznél a Deep Purple-ös Roger Gloverre "cserélték".

Szerencsére nem csüggedt: ekkoriban ismerkedett össze Ozzy Osbourne-nal, aki épp otthagyta a Black Sabbathot, és új bandát próbált összehozni. Rögtön jelentkezett is. Az együttes neve eredetileg Blizzard of Ozz lett volna, de a végén valahogy mégis Ozzy neve alatt futott a projekt, a nevet pedig a lemez kapta meg. És nem ez volt az egyetlen kellemetlen meglepetés: Daisley a számok írásában is részt vett, illetve a szövegeket is nagyrészt ő írta, de ez a royaltin nem látszott, ráadásul a második albumon, a Diary of a Madmanen eredetileg fel se tüntették, hogy játszott.

Ennek ellenére a következő lemezre (Bark at the Moon) visszatért szerzőként és zenészként is, az arra következőn (Ultimate Sin) viszont csak szerzőként van feltüntetve, a basszusgitárt más kezelte. Érdekes, hogy közben pereskedett is az első két lemez részleges szerzői jogaiért, amit meg is nyert, de ez nem hatott ki Ozzy-val való munkakapcsolatára, így ő játszotta fel a következő két lemez (No Rest for the Wicked és No More Tears) basszusát, bár utóbbira nem írt se szöveget, se dalt, sőt: a lemezborítón és promóciós anyagokon Mike Inez szerepelt helyette.

Ozzy-val való kapcsolata végül egy újabb perrel végződött, mely után az első két lemez basszus és dobsávjait újravették Daisley és a dobos Lee Kerslake helyett Robert Trujillóval és Mike Bordinnal :(

Egyébként két Ozzy-lemez közt se unatkozott: először az újjáalakított Uriah Heep tagja volt, majd összehaverkodott Gary Moore-ral, akinek ezután több lemezén és turnéján is besegített.

Vállalva a veszélyt, hogy végleg el leszek vasutas blognak könyvelve, most megint vonatok jönnek. Egy rövidebb beszámolót már írtam annak idején erről az útról, most itt a rendezői verzió :)

"Transzcsallóköz Expressz 2017"
A Komárom - Pozsony vonal kicsit kívülről, kicsit belülről

Nemrég elkezdődött a pécsi vasútvonal elővárosi szakaszának felújítása, ami miatt vágányzárat rendeltek el Kelenföld és Érd felső közt. A személyforgalmat Tárnokon át cikk-cakkban közlekedő vonatokkal, illetve buszos pótlással "emelik át" az említett szakaszon, a teherforgalom pedig Székesfehérváron keresztül, az onnan Pusztaszabolcsra, illetve Sárbogárdra vezető vonalokon "ugrik át" a lezáráson.

Az említett két vonal azonban nincs villamosítva, ezért a menetekhez dízeles segítségre van szükség. A magánvasutak saját mozdonyaikat használják erre, a MÁV pedig egy rakás Szergejt állomásított az eleve itt levők mellé Fehérvárra.

Tapasztalat alapján a "klasszik" (nem remot, lásd az első képet) gépek vannak többségben, szépen morogva (és kormolva) rángatják a vonatokat oda és vissza, ...

Április végén ismét Pozsonyba vezetett utam, akkor szokták ugyanis megrendezni a Város Napjait, amikor a látványosságok, múzeumok ingyen látogathatók.

Persze bevallom, Jazzcoolt és engem nem ez vonzott ide, hanem hogy a városi közlekedési vállalat több nosztalgia járművet is közlekedtetett a jeles alkalom tiszteletére.

Az egyik érdekesség, amit eddig csak fotón láttam, ez a Škoda 9Tr trolibusz volt. A 8Tr utódjaként létrehozott típus története '58-ban indult, majd a hatvanas évek első felében kezdték sorozatban gyártani, és ez látszik is a kinézetén.

Ami viszont meglepő, hogy a gyártást '82-ben fejezték be - ez a kocsi konkrétan '81-es. Az évtizedek során persze fejlesztettek rajta a derék csehszlovák mérnökök, így az ősi kinézetű jármű szaggatós hajtásrendszerű. Tehát pattog (annyira talán azért nem, mint egy ZiU), üvölt a hátsó híd (mint az összes KGST buszon - ezen is Rába híd lenne?), de mindeközben szaggató vinnyog benne, mintha több technikai korszak adna randevút egymásnak.

Eredetileg csak a műszerfalról akartam képet csinálni, de a járművet kísérő úriember betessékelt a vezetőülésbe :) Ahogy elnézem, a kormány és a kilométeróra magyar gyártmány...

A másik gumikerekű, amit mindenképp el akartam csípni, ez a Karosa ŠM11-1630-as volt. Az Š sorozatot 1964 és '81 közt gyártották, ez a városi (M mint mestský) példány '79-ben állt forgalomba.

Kevés dolgon lelkesültem úgy fel mostanában, mint attól, amit az esztergomi vasútvonalon láttam. Mintha nem is itthon lettem volna, olyan volt a Flirtből magasperonokat, P+R parkolókat, szép állomásépületeket látni!

Újjászületett az esztergomi vasútvonal!
Villanyvasúttal a 2-es vonalon

Valaki a múltkor azt írta kommentben, hogy "Róma unalmas", amin azóta se tettem túl magam. Persze lehet, hogy én voltam túlságosan Róma-mániás gyerekkoromban, de szerintem ha sokkal több időm lett volna, akkor is mindig találtam volna valami néznivalót itt.

Például hol másutt fordulhat elő az emberrel, hogy bemegy egy mellékutcába, és egy onnan nyíló mellékutcában egy négyoldalú ókori diadalívet talál? :) Rendben, ez eléggé a régi város központjában volt, csak oda akarok kilyukadni, hogy útiterv nélkül is mindig belebotlottunk valamibe, amin le lehetett döbbenni.

Talán csak a Circus Maximus volt csalódás, hiszen az ma nem több, mint egy kutyafuttatónak kinéző bemélyedés a Palatinus domb szomszédságában. Úgy kétezer éve kicsit urbánusabb környék volt ez...

... a palotadomb oldalában a romok például ma is magasabbra emelkednek, mint az átlagos budapesti házak.

2017-ben tizanvalahány alkalommal érkeztem meg Pozsonyba, vagy haladtam át rajta, és ennyi alkalom alatt értelemszerűen vonatos képek is készültek szép számban:

Pozsony és környéke I-II-III.
Pozsonyban, Pozsony szélén, Pozsony felé, Pozsony felől...