HamPLÓ

Erősen hullámzó, hogy milyen gyakran járok gyermekvasutazni. 2022-ben például sokszor voltam, 2023-ban egyszer se, 2024-ben csak egyszer. Idén hamar meglett az első alkalom, kíváncsi vagyok, lesz-e folytatása. Ez attól is függ, hogy hányszor közlekedik valami érdekes masina - mint például ő:

A C50-es szerintem nagyon szerethető gép, még az én kérges, kisvasúthoz nem annyira vonzódó lelkemből is képes lelkesedést csikarni :) Többször utaztam már ilyen mozdony által húzott vonattal itt, ezért csak utólag tűnt fel, hogy ez nem az a példány, amivel régebben találkoztam, hanem egy pár évvel fiatalabb, 1955-ben épített masina. Úgy sejtem, hogy félreállítva már láttam a vontatási telepen, de lehet, hogy az egy másik gép volt - nem bírom követni, akkora kezd a budai hegyivasút flottája lenni...

A mozdonyka rendesen bejárta az országot pályafutása során, végül 2023-ban újították fel. Most az egyik motormellékkocsit vontatta - ennél több lehet, hogy már ártana neki hegynek felfelé. 

Az Északi Járműjavítóban, azaz a Közlekedési Múzeum mai ideiglenes kiállítóhelyén (igazából van ott más is, de a múzeumi tárlat az, aminek még köze van eredeti funkciójához) épített masinákat nem dizájnolták túl, de ez érthető is, hiszen munkagépekről van szó. Alepvető forma, a kisgyerekek az autókat rajzolják ilyennek.

A Széchenyi-hegyi körüljárást videón is megörökítettem. Jó a klasszikus szignált hallani, lassan ez lesz az utolsó még megmaradt eleme az egykori, szerintem remek MÁV "corporate design"-nak. Azon felül, hogy az ország legtöbbet játszott zeneműve :) szerintem magasan kiemelkedik az európai vasutak egyforma csingilingijei közül.

Ha már ilyen jót kisvasutaztunk, lementünk a nagyot is megnézni. Mint kiderült, a hegyvidékről vonatra átszállva lehet a leggyorsabban Kelenföldre eljutni, tisztára S-Bahn érzésem volt. Természetesen nem vaktában jöttünk ki Budapest nyugati kapujába, hanem a pécsi IC-n tartampróbázó bérelt francia gépet akartuk megnézni. Abban reménykedtünk, hogy az első kocsiból megnézhetjük-hallgathatjuk menet közben, de az első kocsi vezérlőkocsi volt, azaz nem lehetett előremenni benne, úgyhogy voltaképp bármi húzhatta volna a vonatot :)

Jártam már néhányszor télen a Balatonon, egyszer még a jégre is rámerészkedtem, ettől függetlenül minden téli látogatás furcsa, annyira más arcát mutatja a tó és környéke ilyenkor.

Az, hogy a hideg évszakban (mondjuk amikor ezt írom, épp 10 fok van, ami ezt a jelzőt erősen idézőjelbe teszi) kevesebb emberrel találkozni, mint nyáron, az érthető, bár Füreden olyankor is van élet. December 24-én viszont itt is olyan üresség volt, amilyet még sose láttam.

Azt hittem, hogy november elején egy Keszthely - Siófok hajóúttal véget ért az idei balatoni szezonom, aztán egy röpke Nohabozás és egy felejthetetlen emlékké vált fénykompozás miatt csak lementem decemberben is. Aztán karácsonykor megint. Eredeti úticélunk Tihany volt, amit eddig csak éjszaka láttam ilyen üresnek, ...

... aminek elsősorban az lehetett az oka, hogy 80-100 km/h-es szél volt: néha szó szerint arréb tett egy-egy széllökés, pedig nem vagyok egy könnyű darab. A tó víze se volt kimondottan sima.

Ötvös Csöpiék valahol a közelben lehetettek, mert a Zsigulijuk ott állt az apátság mellett. Megint ellopták a Pogány Madonnát? Nyilván nem a filmben látható példány volt, de jópofán nézett ki itt. Viszonylag régi gép lehet, kerek indexekkel oldalt, ékszerűen kidomborodóval elöl, jobb oldali visszapillantó nélkül, kevés függőleges pálcájú hűtőráccsal, régi dísztárcsával. Azt sajnos nem tudom megítélni, hogy a babás lökhárító és a négy kopoltyú is korrekt-e, ezek a régi Ladák nekem összefolynak. Ez már 1200S lenne? Vagy valami hibrid? Van itt zsigulis szakértő? Sajnos elfelejtettem hátulról megnézni, hogy mi van ráírva :)

A szél elől Füredig menekültünk, ahol a partközeli sétányon a Helka egykori helyétől majdnem az arácsi határkőig műjégpálya húzódott. Ráadásul elválasztott pályás: az egyik irány ment az egyiken, a másik a másikon. Pontosabban csak mehetett volna, mert most nem üzemelt.

Idén 25 éves a közlekedési website-om (használják még ezt a szót?). Leírni is rossz ezt a számot, hiszen például a Bengálik ennél jelentősen kevesebb ideig dolgoztak Budapesten. Sajnos eleinte nem fotóztam, csak kunyeráltam, mondván, hogy a nálam profibb fotósok úgyis jobb képeket csinálnak, mint én, aztán rájöttem, hogy a saját weboldalamhoz jobb, ha magam készítem a fotókat is. Mindenesetre durva, hogy lassan 25 éve csinálok tömegközlekedési életképes beszámolókat: szerintem kevés ennyire stabil pont van az interneten :) Bár hagyományos weboldalakat már sokkal kevesebben olvasnak, mint 25 éve, én azért most is megcsináltam 2024 kedvenc villamosos (és néha buszos vagy héves) pilanatait bemutató oldalt:

Budapesti tömegközlekedési életképek, 58. rész
Mert 2024-ben is jártak a villamosok :)

2024. november 3-án elmentek az utolsó Bahartos személyszállító hajók arra az évre. Akkor már csak két járat dolgozott: a Fonyód - Badacsony - Fonyód és a Siófok - Füred - Tihany - Füred - Siófok. Bár még nincs vége a naptári évnek, a kikötők ekkor már búcsúznak, és valahogy csendes, befele forduló hangulata van az utazásnak, minden manőver lassúnak, méltóságteljesnek tűnik. Egész érdekes, hogy nagyobb településeken milyen sokan kijönnek megnézni az utolsó indulást: integetnek, fotóznak-videóznak, pedig szerintem nekik nincs hajós weboldaluk :) Az utolsó induláskor helybenforgással búcsúznak a hajók, ekkor hosszan szól a kürt, de egyébként csendben néztem a naplementét a felső fedélzetről, a világ nagy dolgain töprengve.

Ez a videó Tihannyal kezdődik, mert bár Siófokról jöttünk, a félszigetig elég eseménytelen volt az út. Különösen szép körülmények közt érkeztünk a tihanyi mólóhoz, és természetesen megvolt az utolsó indulásos helybenpörgés is. Vannak kifogásaim az új katamaránok kinézetével kapcsolatban, de pörögni nagyon tudnak :) Ezután Füreden is megfordultunk (szó szerint), kicsit csendesebben és lassabban. És csak most jött az út legszebb része: egészen hihetetlen fények és színek vették körül a hajót, miután a Nap eltűnt a félsziget mögött. Csak bámultam, bámultam, majdnem elfelejtettem megörökíteni...

A videóhoz magyarázó feliratok is vannak, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni őket - már ha nincsenek eleve bekapcsolva:

A folyón alapvetően hosszában kell hajózni - kivéve akkor, amikor keresztben, mert pont szemben van dolgod :) Budapesttől karnyújtásnyi távolságban több komp is jár, ráadásul egymástól jelentősen eltérő kialakításúak. A kedvencem a kötélvontatású soroksári, de a Nagymaros - Visegrád járat is érdekes. Van még több, de azokat még nem próbáltam ki, ezekről viszont már oldalt is csináltam:

Nyolcvan lábas jószág vagy kétszáz ember, avagy dunai kompozás 2024-ben
A soroksári, a visegrádi és a váci átkelők

A tavalyi év közlekedéssel kapcsolatos élményei közül nehéz kiemelnem a legnagyobbakat, hiszen rengeteg volt belőlük, de ha mindenképpen választanom kellene, dobogós lenne a pillanat, amikor Virágvölgyben felszálltam a Gyermekvasút személykocsijába, és ezt láttam magam előtt:

Ez itt ugyanis egy Mk49-es mozdony. Pontosabban nem csak "egy" Mk49-es mozdony, hanem "az" Mk49-es mozdony - az egyetlen, ami megmaradt a hét legyártott példányból.

Készítette: Popescu - Originally from hu.wikipedia, CC BY 3.0, Hivatkozás

Biztos más is emlékszik rá, amikor szobormozdony volt a Széchenyi-hegyi állomáson! Imádtam, mert olyan volt, mint egy játék. Vagy mint egy régi VW mikrobusz:

Von Voogd075 in der Wikipedia auf Niederländisch, CC BY-SA 3.0, Link

A hetvenes évek végén a XI. kerületi Dayka Gábor utcában az ELTE kollégiumnál parkolt egy ilyen Volkswagen T1-es, amit mindig megbámultam, és ez a szobormozdony nem kicsit emlékeztetett rá.

Az Mk49-est a hatvanas évek elején fejlesztették ki a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban, hogy legyen valami erősebb keskeny nyomtávú vontatójárműve a MÁV-nak, mint az általam szintén kedvelt Mk48-as. Alapvetően az M38-as tolatómozdonyból indultak ki, belőle:

Képes beszámoló a tavalyi év egyik legszebb estéjéről. Bár kompozni mentem, a gépek helyett a látvány volt az, ami elbűvölt. Kicsit se foglalkoztam azzal, hogy milyen propeller hajt bennünket :) mert egész hihetetlen volt az egész! Véletlenül pont a naplemente előtt két perccel értünk oda, úgyhogy még a vártnál is szebb volt a műsor:

Fénykomp és naplemente
Az év második legszebb alkonya

Ezeket a járműveket szerintem minden közlekedésbarátnak imádnia kellene, a mozgás és a motorhang élménye mellett az olyan részletek miatt is, mint a régi villamosok kurblis ablaktekerői, vagy az egyiknél a "régimetrós" cicilámpák. Ezek a hatvanas években épült gépek valahol az Ikarusaink és az UV-ink úszó testvérei...

1968-ban három váci gyártású vízibusz került az akkor alapított BKV-hoz, ezek közül kettő ma is megvan, a harmadik helyére a Balatonról érkezett pótlás - viszont az a bizonyos harmadik is dolgozik, csak maszek üzemeltetésben. Egyik se őrizte meg teljesen eredeti kivételét, ami érthető is az azóta eltelt idő miatt: az egyiket már nem kormánykerékkel vezetik, a másik vízsugárhajtást (!) kapott,  a négyből háromnak pedig "tetőterasza" is lett. Ezzel együtt még így is szép emlékei a magyar ipari formatervezésnek, úgyhogy öröm volt látni őket - és utazni velük:

Tekerős ablakok, metrós lámpák és (víz)sugárhajtás
Budapest vízibuszai 2024-ben

Persze a hajók nem tolatnak, hanem hátráznak, de nem baj, a lényeg, hogy magamhoz képest monumentálisan hosszú ez a videó az 5 perc 38 másodpercével :) Még mindig imádom, amikor motorcsónakkal minivitorlások sorát vontatják, úgyhogy azzal kezdünk, majd csupa ismerős jön: a Tünde hátrázik Lellén, az egyik szovjet jön, a Bumpszli II üldöz bennünket, egy másik szovjet tolat, aztán a Jókai is, csak Füreden, kicsit együtt haladunk a Csobánccal, elhúz közepesen távol tőlünk a Füred katamarán, a Szigliget oson el a tihanyrévi nádas mellett, a legvégén pedig a Badacsony indul Badacsony felé. Felirat is van hozzá, a "CC" gombbal lehet bekapcsolni, - már ha még nincs bekapcsolva:

2015-ben volt először év végi Nohab-hajtás, akkor hat svéd gép látogatott el Tapolcára, a rég bezárt fűtőházhoz. Egy évvel később már én is ott voltam, akkor nyolc masina tepert a különvonat elején. 2017-ben két vonat lett az egyből: az egyik négy mozdonnyal a déli, a másik négy mozdonnyal az északi parton közelítette meg az immár hagyományosnak mondható úticélt. 2018 valamiért kimaradt, egy évvel később viszont megint volt különvonat, csak akkor épp Sziléziában voltam. Aztán a vírusosdi elmosta a következő éveket...

2024 decemberében viszont - igaz, egy héttel a szokásos időpont előtt - megint feldübörögtek a GM EMD 567-es motorok. Legalábbis úgy képzelem, hogy feldübörögtek, mert csak menet közben láttam őket, és ez a típus sima haladás közben nem kimondottan hangos. Persze induláskor biztos szép hangjuk volt.

A menet élén a 19-es dörmögött, én meg örültem, hogy végre nem valamelyik csíkos van ott. Tudom, rajtam kívül mindenki a csíkosat szereti, de én ilyen színűvel utaztam többet, mert akkor (1980-2000) épp ilyenre voltak festve :) Mögötte a 17-es viszont igencsak csíkos:

... és nem csak "simán csíkos", mert amikor munkagéppé alakították, villanyfűtést kapott, amit egy kék csík felfestésével jeleztek. Legalábbis nekem ezt mesélték; szerintem valószínűbb, hogy csak azt szerették volna, ha kinézetében illeszkedik a felépítményvizsgáló mérőkocsihoz. Színekből felmentésem van, majd valaki kommentben megmondja a frankót :)

Harmadik helyen az első. Ő múzeumi céllal van megőrizve, úgyhogy kinézetével a sorozat beszerzésének időszakát idézi.