Tavaly is megvolt a szokásos két pozsonyi köröm: a Város Napjai és a nosztalgia találkozó a vasúti múzeumban, de augusztusban még egyszer elrándultam oda. Alapvetően hajóra szállni mentünk a szlovák fővárosba, de hagytunk magunknak időt arra, hogy megnézzük a néhány héttel korábban átadott déli vonalhosszabbítást:
Pozsonyon átutazóban (2025)
Kis kitérő a vasútállomás és a hajóállomás közt
Általában csak "a villamosos oldalam" néven emlegetem a már huszonhatodik éve folyamatosan bővülő tömegközlekedési nem-is-tudom-mimet*, pedig van benne minden más is: busz, troli, fogas, HÉV, tramtrain. Ebben a 2025-es életképeket bemutató bejegyzésben is igyekeztem változatos lenni, persze volt is miről írni, hiszen elbúcsúzott egy régi HÉV típus, volt réginek látszó, de igazából nem annyira régi nosztalgiabusz, és egy Tatra villamos is felmászott a fogaskerekű vonalán! Pótkocsis nosztalgiatujázni is elmentem, illetve a Fényfogast és a fényvillamosokat is megnéztem.
*De komolyan, minek hívják az ilyet? A "website" magyartalan, meg szerintem már nem is használja senki. Másrészt viszont nem egy oldal, hanem rengeteg. De tényleg rengeteg. Nem is tudom, hogy a világon hány ekkora site lehet, amit egyetlen ember csinál, pláne ilyen régóta folyamatosan. Szerintem nem túl sok.
Tömegközlekedési életképek, 59. fejezet
Fogaskerekű, nosztalgiabusz, hegymászó villamos és nyugdíjba menő HÉV
Buszfelvonulás Tapolcától Tapolcáig Köveskálon át az 5. Nemzetközi Ikarus Találkozó alkalmából. Ki hogy számolta: 62 vagy 63 buszt láthatunk, illetve ki nem vette észre elsőre a háttérben elhúzó piros Corvette-et?
Nemrég hosszabban lelkesedtem a meglehetősen fordulatos életutat maga mögött tudó Bakony ex-csavargőzösről, most megmutatnám egy városnéző sétakör néhány rövid pillanatát is. A Gróf Széchenyi lapátkerekes mellől való indulás közben jól hallani a lassú járású hathengeres SKL turbodízel motor rotyogását, ami szerintem teljesen más alaphangulatot ad, mint a modernebb hajók gyors berregése. Engem mindig elandalítanak ezek a régi motorok, csak a Sopron vontató még lassabb Láng gyártmányú erőforrásai voltak rám erősebb hatással, konkrétan soha nem aludtam olyan könnyen és jól, mint amikor azok remegtették körülöttem azt a hajót. De persze itt most a város a főszereplő:
Aki a múltkor lemaradt, annak itt van egy másik videó arról, hogy hogyan is néz ki ez az 1920-as években még gőzösnek épült hajó manapság:
A pozsonyi várhegyen átvágó, 790 méter hosszú alagút a szlovák főváros legérdekesebb villamosos helye. Nem nagyon láttam még hasonlót: úgy néz ki, mint egy középkori kazamata, pedig az 1940-es években építették. Eredetileg csak a közúti és gyalogos forgalom használta, de '83 óta kizárólag villamos jár benne:
Mára ezzel a szörnyen hosszú bejegyzéssel készültem. Már úgy értve, hogy hosszabb, mint amilyen széles :)
Amúgy a portugál gályára (ami nem vízi jármű, hanem egy telepes medúza) hajazó alkalmatosság a kép alján eredetileg aknamentesítő hadihajónak született.
A Bakony ex-csavargőzös mellett még ha csak pár nap erejéig is, de feltűnt egy másik nagyöreg április közepén. Pontosabban annyira még nem öreg, ...
... hiszen a Rákóczi motorost 1964-ben bocsátották vízre, szóval szinte még bejáratós. Valószínűleg több generációnyi embernek van valamilyen ehhez a hajóhoz - vagy két tesójához: a Táncsicshoz és a Hunyadihoz - kapcsolódó élménye: osztálykirándulások, túrák, koncertek... A Táncsics évek óta az Újpesti-öbölben pihen leállítva, a másik két "nagyhajó" viszont működőképes: a Hunyadi ezen sorok írásakor éppen a komáromi hajógyárban van viziten, a Rákóczi pedig esti városnéző köröket csinált a húsvéti hétvégén.
Biztos nem rossz hely a MOL-torony, de szerintem Budapest legjobb panorámájú munkahelyei a városnéző hajók kormányállásain találhatók! A Rákóczi a hatvanas-hetvenes évek KGST technikája, igaz, némileg modernizálva, a képen látható kormánykerék például normál esetben nem csinál semmit, a kormányzást elektronikusan, egy pöcök mozgatásával végzik. Ha az elektronikával gond van, akkor persze még jól jöhet a kerék! A motorok vezérlése viszont a Bakonynál látotthoz hasonló, csak itt két motor van, így egy "kútkerék" helyett kettővel dolgozik a hajóvezető, ezek a fentebbi kép bal alsó sarkában sejthetők.
A két kerék mechanikusan, láncok segítségével indítja és gyorsítja a két motort előre vagy hátra, egymástól függetlenül. És ha már annyit emlegetem a Bakonyt: az itteni kettő az ottani egyetlen motor tesója: klasszikus NDK technológia, a vezérlés tárcsáin még mindig német nyelvűek a feliratok.
A motorhang is ugyanolyan, csak kicsit erősebb, főleg akkor, amikor átmegy az ember, pontosabban a Lánchíd alatt. Nem tudom, mi a terv, de remélem, hogy felbukkan kirándulójáraton ez a gép, mondjuk Szentendrére, vagy még tovább, mert az egyórás sétahajózás nem volt elég belőle :)
Naplemente idején a Rákóczi híd fölött
Egy olyan hajóról lesz szó, amit többször is távol sodort az élet Budapesttől, de százöt év és néhány kényszerű leállás után most megint a fővárosban rója a köröket. "Ő" a Bakony motoros.
Indulásra készen az Akadémiánál
A modern, egyre kevésbé hajószerű járművek közt régi időket idéz fel ez a gép, bár vízre bocsátása óta azért megváltozott rajta ez-az. Eredeti kinézetét a lentebbi képen láthatjuk, a távolabbi hajó az:
Az LI-es egy kisebb csavargőzössel, a III-assal a Bem térnél 1960 körül
Az "LI" számjelzésű csavargőzöst a Ganz és Társa, Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. építette 1921-ben egy hat hajóból álló sorozat első tagjaként. A sorozatot eredetileg egy görög hajózási vállalat rendelte, de az első világháborút követő kavarodásban végül nem vette át, így a járművek a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.-hez kerültek, mely a korábbi évtizedekben számos kisebb magyar társaságot magába olvasztva a Duna hazai szakaszának fő hajózási társasága lett.
Az Újpesti-öbölben 1936-ban: a jobb oldali sorban ott pihen a sorozat hat hajójából öt
A sorozat életútja nem volt egyszerű: a hat hajóból négy elsüllyedt a második világháború során, ezek közül kettőt nem is állítottak helyre. Az LI-es szerencsére megúszta ezt, viszont hadiszolgálatra beosztva a mai Ausztria területére került, ahol a szovjetek hadizsákmánnyá nyilvánították, és Tbiliszi néven használták (apró megjegyzés, mert itthon talán nem is tudják az emberek, de 1945 és 55 közt Ausztria és Bécs - Németországhoz hasonlóan - négy megszállási zónára volt osztva, ezek közül az egyiket a szovjetek felügyelték). A furcsa külszolgálat végeztével 1955-ben került haza, ahol visszakapta eredeti jelzését. Néhány évvel később került sor a hajó legnagyobb átépítésére, melynek eredményeként létrejött a harmadik állapot az alábbi rajzon, 1963-ban ugyanis selejtezték a csavargőzöst, majd az eredeti hajótest vendégtestekkel való megszélesítése után '64-ben dízel hajtással helyezték üzembe:
Kádár Zoltán rajza az átalakításokról
Ekkor a sorszám helyett rendes nevet kapott: Ercsi. Az új életre kelt hajó a hatvanas évek végén felhajózott a Balatonra, és 2005-ig ott dolgozott. Közben további változtatások is történtek rajta: a hetvenes évek végén Siófokon NDK gyártásúra (SKL 6NVD36A-1U) cserélték az addigi Láng motort, a felső fedélzet hátsó részét pedig zárttá alakították:
A lemenő nap sápadt fényében fürdő hajók után itt egy kis téli sötétség, villamosokkal! Meg HÉV-vel. Meg fogassal. Feliratozás is van hozzá:
Eredetileg úgy akartam kezdeni a bejegyzést, hogy "ha nemrég írtam a balatoni hajózási szezon megnyitójáról, akkor most írnom kell a budapestiéről is", de az az igazság, hogy a fővárosban a hajózási csúcsidény egyre kevésbé különböztethető meg a csúcsidényen kívüli időszaktól. Persze a jégzajlás idejére megállt az élet, de karácsony környékén nem nagyságrendekkel kisebb a városnéző hajók száma, mint nyáron. Természetesen kevesebben vannak, akárcsak az utasok, de nem áll meg az élet; a turisták már rég nem csak június és augusztus közt vannak itt. És nem véletlen, hogy az egyórás városnéző sétahajózás szinte kötelező program számukra, mert tényleg hatalmas élmény!
Több évnyi leállás után az idei szezonban visszatért a városnézők közé a Bakony motoros. Bár az 1970-es években kapott hátsó zárt fedélzet, illetve a 2010-es években az annak tetejére kapott "tetőterasz" megváltoztatta a vonalait, szerintem felismerhető rajta, hogy egyike annak a négy motorhajónak, amit az 1920-as években épített csavargőzösökből alakítottak ki a hatvanas években. A legtöbben talán a Balatonról emlékezhetnek rá, ahol sokáig Ercsi néven futott.
A Rákóczi motoros a Mahart nagy hármasának (Táncsics, Rákóczi, Hunyadi) másodikként gyártott tagja. Az elmúlt években őt sikerült a legtöbbször elkapnom, de tavaly ritkán láttam. Szerencsére nem futotta ki magát, mint a Táncsics, ami évek óta áll, sőt: márciusban felküldték parti szemlére a révkomáromi hajógyárba, ahonnét hamar visszatért, a húsvéti hétvégén pedig már esti sétaköröket csinált. Szerintem ez egy olyan hajó, amihez több generációnyi budapestinek kötődnek emlékei, úgyhogy jó látni!
Ez megy most