... úgy 106 métereset. Építve 1970 és 72 közt, rögtön a pályaudvar mellé, mint Szolnokon vagy Debrecenben. Tényleg, ezt sose értettem, abban a paranoid politikai rendszerben senkinek nem jutott eszébe, hogy egy esetleges háborúban az ellenséges tüzérséget segítik azzal, hogy ilyen fontos helyre ekkora nyilat raknak, miszerint ide lőjjetek? :)
Amikor '87-ben pár napot Lipcsében töltöttünk, többször érintettük a belvárost körülvevő körútat, és bár én leginkább a híres vásárt reklámozó dupla M betűt figyeltem a mai szemmel is jókora toronyház tetején, azért feltűnt, hogy van ott valami bazi nagy régi épület is az úttal párhuzamosan:
Anyuék mondták, hogy az a pályaudvar, én meg kicsit furcsának találtam, hogy egy Budapestnél kisebb városnak ekkora pályaudvara van. "Biztosan ez a sínekkel párhuzamos oldala", tértem napirendre a téma fölött, és tizenpár évig el is voltam ebben a hitben (finoman szólva nem volt létfontosságú információ, hogy milyen pályaudvara van Lipcsének), míg valahol olvastam, hogy nem, ez bizony fejpályaudvar, és a 298 méter széles homlokzat, amit láttam, merőleges a vágányokra. Hoppá:
Csak összehasonlításképpen: a Keleti pályaudvar csarnoka 42 méter széles, míg Lipcsében a vágányok végénél levő keresztperon 270 méteres! Ekkora helyen elég sok vágány elfér - több is, mint amire szükség van: eredetileg huszonhat sínpárra futottak be vonatok, ma csak huszonkettőt használnak (az elmaradhatatlan összehasonlítás: a Keletinek tizenhárom forgalmi vágánya van, de ebből csak négy fut be a csarnokba). Tudom, a New York-i Grand Centralnak hatvanvalahány vágánya van, és még Németországban is vannak a lipcseinél nagyobbak (a müncheni például 32, a majna-frankfurti pedig 25 vágányos - ráadásul a münchenivel ellentétben még szép is), ezzel együtt is lenyűgöző az épület, mert valahogy tágasabbnak tűnik azoknál. Valószínűleg jóval több vágány is elférne az egymás melletti csarnokokban, csak nincs rá igény.
Ahogy az a XIX. század közepén szokás volt, Lipcsében is külön pályaudvarokat építettek maguknak a városba befutó vonalakat üzemeltető társaságok. A mai Hauptbahnhof helyén a porosz és szász vasutak fejállomásai feküdtek, valahogy úgy, ahogy a fentebbi képen látható.
A gazdag kereskedőváros azonban többre és jobbra vágyott, úgyhogy hosszas tárgyalások után 1909 és 1915 közt felépülhetett az új, központi pályaudvar - bár az elkészülést utóbbi dátumtól számítják, az első vonat már 1912-ben befutott az elkészült részbe. Érdekesség, hogy bár 1920-tól működött a közös német vasúttársaság, a pályaudvar valójában csak '34-től került egységes kezelésbe, addig az egykori porosz "oldalt" Halléból, a szászt pedig Drezdából igazgatták. A fentebbi, archív képen a már emlegetett vágányvégi keresztperont láthatjuk, balra a belváros van (egy emelettel lejjebb, a várótermeket, pénztárakat és irodákat magába foglaló homlokzati szárny után), jobbra pedig a sínek. Erre megyünk tovább:
A sok tematikus pószt után itt az ideje egy kis vegyes képsalátának. Kezdjük mondjuk egy váracskával, Antwerpenből - ez a Het Steen. Nem olyan régi, mint rokona, a villamosok által kerülgetett Gravensteen Gentben, de azért elfogadnék egy ilyet:
Aztán ugrunk egyet, Kölnbe, ahol az állatkerttől kabinos függővasút visz egy parkba, át a Rajna fölött, közben sréhen el egy híd felett:
Budapestre is sokszor terveztek lanovkákat, de azok végül nem épültek meg. Pedig klassz lenne egy ilyenben ott lebegni a Duna felett... közben lehetne gyönyörködni mondjuk az Erzsébet híd látványában. Hogy az milyen lenne? Körülbelül ilyen:
Na jó, az ott nem a mi Erzsébet hídunk, "csak" annak előképe, az 1951-ben elkészült második Mülheimi híd. Állítólag a magyar hídépítők annak idején konzultáltak ennek a hídnak a tervezőivel, tehát nem véletlen a hasonlóság. Kölnben egyébként van még egy másik Erzsébet híd is, aminek érdekessége, hogy 1990-ben megduplázták a szélességét, így egyfajta "analóg photoshop" érzete van, ha az ember átmegy rajta :)
A tegnapi bejegyzéshez kapcsolódnék egy plusz képpel. Nem akarom utólag betenni ugyanabba a bejegyzésbe, mert ugyanazt ábrázolja, de nem is akarom nem megosztani, mert pont az az érdekessége, hogy ugyanazt ábrázolja, csak pár méterrel arrébbról, más szögből, más fotós által megörökítve, másfajta filmen:
Tim Boric diapozitívja nem zöldült-sárgult úgy be, mint Balt Korthals Altes-é, amin utólag se tudtam érdemben javítani. És ezen a képen az a bizonyos kivilágítható bicikliút tábla is jobban látszik :)
A fényképért köszönetet szeretnék mondani a fotósnak, Tim Boricnak!
A halottak estéjén (a Halottak Napja előtt) egy, a temetőbe járáshoz (is) köthető, mára eltűnt szokást mutatnék be néhány képpel; bár biztosan sokan emlékeznek még rá, korántsem csak a nevezett ünnep alkalmából:
Vajon ma meg lehetne tenni, hogy a temetőbe látogatók (temetésre menők, temetésre koszorút szállítók) a villamosok elejére-végére akasztják a koszorút, hogy azzal ne zavarják a többi utast? A hetvenes évek második felében még meg lehetett: itt az Új Köztemetőbe tartó 28-as villamost látjuk ott, ahol ma a Könyves Kálmán körút keresztezi a Kőbányai utat (akkor még csak egy viszonylag keskeny aluljáró volt ott, 1-es villamos helyett trolival).
Ez a kép a Farkasréti temetőből lefelé tartó acélvázas ezrest ábrázol - a koszorút vélhetően a temető mellett vásárolták, de máshova szánták. Az 1971-ben készült fotón a villamosmániások elcsámcsoghatnak egy ideig: a viszonylatszám még fekete alapon fehér, a tujának fényszóró helyett "sugárvetője" van, az indításjelző parázslámpa nem az oldalfalba van süllyesztve, hanem egy átlyuggatott hengerben a lépcső fölött ül, a leereszthető ablaktáblák fémkeretbe vannak foglalva, az oldalfal nem egy darabban van összehegesztve, a szélvédő feletti árnyékoló lemez a homlokfal teljes szélességét átéri, felette ott a két rácsos szellőzőkopoltyú... az ennyire nem megszállottak pedig az 59-es villamos dzsungelszerű környezetére figyelhetnek fel.
1969-ben még háromkocsis UV szerelvények közlekedtek a 6-oson, és a koszorút itt is fel lehetett akasztani a tuja orrára, nem lopta el senki.
Itt is egy 6-ost látunk, csak kicsit arrébb, a Westend-ház előtt - ennek az UV-nak az elejére rögtön két koszorú is jutott. Vajon a mai KRESZ mit szólna ehhez? A korabeli beszámolók szerint egyébként a pótkocsi mögött épp csak kivehető Cukrász Sarokban remek sarokház süteményt lehetett kapni :)
Virtuális sétánkat a Kálvin téren fejezzük be, egy újabb "egykoszorús" UV vonattal (a pótkocsi érdekesen áll, vélhetően az aluljáró fölötti pályahibának köszönhetően).
Köszönetet szeretnék mondani a fotósoknak: Balt Korthals Altes-nek, L. F. Folkardnak és Roy Makewellnek, illetve Geoffrey Tribe-nak és Tim Castricumnak, hogy eljuttatták a képeket hozzánk!
Mindig írom, hogy gondom van a kamera vízszintezésével, hát, most megpróbáltam elég közel kerülni a vízszinthez :) Amúgy klassz, hogy a vízibuszok követési távolsága néha nem sokkal marad el a gumikerekű kollégáiktól:
Mivel az én blogomról van szó, a cím ellenére nem kell semmiféle fotótechnikai okosságra gondolni, egyszerűen összegyűlt néhány panorámává egyesített fotó, amit most megosztanék veletek.
Itt van például ez a színes, szélesvásznú, egész estét betöltő panoráma, amit nosztalgiavillamosra várakozva készítettem a Citadellából. Igen, nosztalgiavillamosra várakozva, bár a végén csak pár snitt került bele a témába vágó videóba. Az mindenesetre kiderült, hogy odafent tökéletesen hallani, amikor a 611-es motorkocsi oldja a légféket a Március 15. téren :)
Vagy itt van ez a nem túl jól sikerült, helyenként elmosódott patchwork panoráma, amit nem bírtam eldobni, mert tök jó volt nézegetni a háztetőket, hogy mindent megismerek-e rajta. De nem maradt ki szűkebb hazám - a XI. kerület - se a körbepásztázásból:
Aztán itt van egy kép a Gyermekvasút panorámakanyarjából készítve. Sajnos párás (pontosabban füstös) idő volt, ezért hóka lett, úgyhogy egy kicsit rá kellett segítenem:
Gyors visszakapcsolás a húsztornyos (ha több, akkor az az ÁFA, ha kevesebb, akkor rá kell kapcsolnunk, hogy utolérjük Prágát... amúgy meg ha tényleg megszámoltad, akkor túl sok szabadidőd van!) belvárosra:
És hogy a vasútbarát frakció se elégedetlenkedjen, itt van két Nohab Kelenföldről, sajnos nappal szemben fotózva, de hát ha egyszer így álltak ott... Nem ugyanazok, mint amik a múltkor voltak (már úgy értve, hogy az egyik másik;) - a jelek szerint odaszoktak, valamelyik éjjel három is forgolódott ott.
A brandek és hirdetések, illetve a közúti forgalom látványosabb résztvevői után ma a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének utcai viseleteit nézzük meg - bár eredetileg nem ezek voltak Ab van Donselaar képeinek témái. Mi több, az öltözködéshez magam is csak annyit értek, hogy viszonylag jó hatásfokkal meg tudom különböztetni a ruhákat a toronydaruktól, de mégiscsak kellett valami apropót találnom a válogatáshoz. Remélem, a témaválasztás ellenére is tetszeni fog az összeállítás ;)
A "tetőtől-talpig farmer" iskola szép példáját láthatjuk ezen a képen jobbra, bár talán a fotó fő motívuma, a Bengáli villamos is érdemel némi figyelmet. Engem ezen túl az is érdekelne, hogy a balszélen levő utánfutón látható guruló valami micsoda: hegesztőaggregát, vagy valami ilyesmi?
Nem bírok szabadulni az érzéstől, hogy a jobb oldalon álló, alföldi papucsos hölgy éppen az iránt érdeklődik, hogy őt fotózzák-e. A másik peronon férfi trapéznadrágokat, és a korra jellemző színes mintás ruhákat figyelhetünk meg. Nem is beszélve a szandálok tobzódásáról! Hátul "Duna Mozi", "Duna Élelmiszer" neonfeliratokat figyelhetünk meg - valaki sokat törhette a fejét ezeken a neveken...
Ez a kép csak ötven méterrel arrébb készült, és azért teszem ide, mert a jobbfelől érkező fiatal pár öltözködése meglepően időtlennek tűnik, úgy értve, hogy ma is látni hasonlóan öltözött fiatalokat - bár a lány frizurája viszonylag korhoz kötött, a srác akár most is elmenne mondjuk műegyetemi kollegistának :) A legszebb persze a Stuka a 15-ös villamos végállomási csonkavágányán, erről a helyről nem tudok elég képet szerezni.
A bal szélen álló hölgy trapéz mintájú farmerje kortünet, a hasat villantó felsőrész viszont meglepett. Lehet, hogy az a megoldás, hogy nem is lányt látunk, egy fickó meg már akkor is akárhogy öltözhetett? Jobboldalt egy már akkor is divatos utcai viseletet: állami rendszámú fekete Mercedest látunk. A fekete német autók ma is divatosak, bár az Audi és a BMW menőbbnek számít...
Rég csináltam már repülős oldalt - utasszállító repülőgépest meg pláne -, úgyhogy fogadjátok szeretettel:
Olyan vacak idő van, hogy még a weboldalkészítéshez képest csak mérsékelt erőfeszítést igénylő blogoláshoz is lusta vagyok... Amíg összeszedem magam, itt van három kép, csak úgy. Berlin, képeslap jelleggel:
Lipcse, kifejezetten nem képeslap jelleggel - akárki is viccelődött a kiürített régi főposta épülettel, tuti, hogy nem volt tériszonyos:
És egy festett cicamica Szliácsról, még pontosabban egy szlovák MiG-29-es függőleges vezérsíkjáról. Nekünk miért nincs ilyenünk? Úgy értem, se 29-esünk, se klassz díszfestésünk:
Ez megy most