HamPLÓ

Édesanyáméknak, mint annyi embernek a Kék bolygó ezen részén élők közül, az új év első nagy eseménye rendszerint a bécsi újévi koncert megnézése a tévében. Bevallom, engem Strauss-ék zenéje leginkább tejszínhabbal borított mézes marcipántortára emlékeztet, amit a tévéközvetítés még gejlebb élménnyé tesz, úgyhogy inkább összeraknám a saját újévi koncertemet a Youtube segítségével. Ha valahol zöldséget írok zeneileg/történetileg, tessék elnézni nekem; sose állítottam, hogy a "Ki nyer ma?"-ba bármi egyébnek jó lennék, mint mikrofonállványnak - a kommentekben lehet helyesbíteni, kiegészíteni! De előtte egy kis énblogolás, nehogy az év első írása túl kevéssé szóljon rólam :)

Naszóval, két dolgot imádok nagyon a zenében: a hard rockot és a barokkot. Annak feltérképezését, hogy a kettő közt mennyire erős kapcsolat fedezhető fel, a zenetudósokra hagynám, mindenesetre a felismerés, hogy bár nem kergetnének ki a világból klasszicista művekkel, és a reneszánsszal sincs bajom (bár Palestrinán kívül most hirtelen egy reneszánsz zeneszerzőt se tudnék fejből mondani), de a barokk az igazi, abszurd módon az MTV-nek (igen, a Music Televisonnek) köszönhetem, ahol 1990-ben rongyosra játszották a The Farm nevű együttes "All together" című számát:

Nekem ez a fajta pop nem igazán jött be, de a számot mégse tudtam kiverni a fejemből. És nem azért, mert a Madness frontembere, Suggs akkora tehetséget producerkedett a képernyőre, amikor segített ennek az együttesnek, hanem mert ez a szám egészen egyszerűen Johann Pachelbel (barokk) zeneszerző D-dúr kánonjának lenyúlása. Hallgassunk bele, szerintem mindenkinek be fog ugrani; bár sokaknak lehet, hogy a Youtube-on elterjedt "Canon rock" c. villanygitáros feldolgozás révén:

Én nem értek a zenéhez, de számomra ez a mű a technikailag, harmóniailag és hangulatilag tökéletes zenének egy olyan ritka példája, amit rajta kívül nagyon kevés zeneszerzőtől hallottam (többségükről mindjárt lesz is szó). Kérem, ne tekerjük át: csukjuk be a szemünket, és várjuk meg, ahogy bejönnek a szólamok, majd hömpölyögjünk velük együtt. Éteri. Bár állítólag a mű eredetileg gyors virgázás volt, nekem ez így tökéletes.

Namármost azt mindig tudtam, hogy Johann Sebastian Bach-ot mindenek felett imádom, úgyhogy a kíváncsiságtól hajtva, hogy mi minden volt még a barokkban, fejest ugrottam szüleim lemezgyűjteményébe. Ez nem holmi múló hóbort volt: még jóval később, amikor a rock felől elmozdultam a heavy felé, se lehetett senki biztos abban, hogy éppen H-moll misét hallgatok a walkmanben, vagy Pokolgépet :)

Hajdanában-danában morogtam, hogy a "batmobile" szóra vezethető vissza a legtöbb, keresőgéptől hozzám találó látogató (kinek van ötlete, hogy ezt hogyan lehet helyesen, pontosan, de azért magyarul körbeírni?). Hát a mostani győztest még kevésbé értem:

Igen, a mínuszjelet? hyphen-t/kötőjelet? keresve találtak ide egyes emberek. Nyilván ezzel körülbelül minden oldalra oda lehet találni, de milyen ember keres ilyet? És milyen kereső enged egykarakteres stringre keresni? Úgyhogy szerintem csak csuklott a statisztikázóprogram - vagy prűd, és nem meri elárulni, igazából mit kerestek. Esetleg azok jöttek az oldalamra, akik semmit se kerestek. Vajon csalódtak? :)

A múltkor volt az a klassz kis havazás a nem annyira klassz mínusz tíz fokokkal. Na, a legnagyobb fehérség közepette elindultam a városba, megnézni, hogy' bírják a tujákok az égi áldást. A felmérés eredménye az volt, hogy minden villamos jól közlekedett - kivéve azt, amivel éppen utazni szerettem volna. De komolyan: elment három 21-es, és csak aztán jött egy 52-es, aztán meg a Kossuth téren elment déli irányba 5 vagy 6 tuja, mire észak felé jött egy. Persze mivel én igazából fotózni és filmezni akartam, ez nem idegesített, de a videó (angol) feliratozásában azért kicsit dramatizáltam a helyzetet :)

Amúgy mások lefotózták, hogy azért nem jött észak felé 2-es, mert az összes beragadt a Jászai Mari téren, és nem tudott visszaindulni; 52-es meg állítólag legalább egy órán át nem is járt. Azt már nem is fotóztam le (túl meleg volt a jó kis hannoveri villamoson ahhoz, hogy leszálljak a hóba:), hogy a 3-as, amivel "elmenekültem" Pesterzsébetről, negyed órát állt a Nagykőrösi úti elágazásnál, mert nem bírták átállítani a váltót. Az este végén még a kiskörúti villamosoknál is volt egy kis csuklás, de az valószínűleg már csak ujjgyakorlat volt szerencsétlen zavarelhárítóknak.

Egyébként meg nyugodtan le lehet hülyézni, de már nagyon várom az újabb havazást! Végülis mi értelme van a télnek, ha nincs megmaradó hó? Akkor már inkább legyen meleg, és hívjuk tavasznak, de hó nélkül semmi értelme a télnek :)

A karácsonyi villamos új megközelítésben:

Ha fejfájás és nyak-elalvás miatti nemalvás van (a fene az időjárásba, hogy nem tud nyugton ülni a képzeletbeli fenekén!), akkor újabb weboldal keletkezik, ezúttal a repülőgépekre fogékonyaknak próbálva kedveskedni:

 
 
Utókarácsonyi (retró)válogatás innen-onnan
Jobb sorsra váró Ancsák és Kamovok, kisebb és nagyobb vasak, és pár elszúrt kép Hradec Kralovéból :)

Tudom, épp eleget dícsértem már a Youtube-ot, ami szerintem manapság a legátfogóbb és leghozzáférhetőbb audiovizuális archívum, de már megint találtam egy sor klassz videót azokból az időkből, amikor még nagyon nem volt magától értetődő, hogy ha valami tetszik, akkor azt megörökíted videón. Természetesen a dícsőség nem nekem, hanem a videók készítőinek és feltöltőinek jár.

Kezdjük ezzel: sok ICS és ZIU - no meg Ikarus, Robur és egyéb keleti gépsárkány:

No, ez még a Földre érkezésem előtt készült - az új Erzsébet híd már áll, a Corvin áruház már (majdnem) olyan randa mint ma, de még mindenfelé tuják tekeregnek:

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Lécciléccilécciiii!

... főképp tömegközlekedés-mániásoknak :)

 
 
Karácsony(környéki) retró képcsokor
Szoknyás Tátra, millió UV és MUV, narancs-zöld Ik411T, Ikarus Angliában, kockaköves Bartók Béla út, még "szűz" Kőérberek, meg ilyesmik...

Ti akartátok - most ennyire futja tőlem :)

 -> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Rákattint. Most.

Szünetjelzés helyett pár jópofa öreg vas. Nem különlegesek, nem ritkák, de azért jópofák, főleg ha manapság találkozik velük az ember.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is jópofának fogom tartani a kombi Varnyút (fiatalabbaknak: Wartburg), de ha ma meglátok egyet, nem bírok csak úgy elmenni mellett...

Régebben fel se tűnt, hogy mekkora batár nagy dög ez a masina! Majdnem mint egy 245-ös Volvo, pedig az tényleg nagy!

Na, a duplalámpás Skoda mindig is unikum volt a szememben: szerintem Magyarországra nem sok került belőlük, Csehszlovákiában viszont bőven lehetett velük találkozni. Sőt, ha az ember Szlovákia Pozsonytól messzebbi területein halad át, még ma sem ritkák. Pedig ez volt az a Skoda-sorozat (a 105/120/130), amiről oly kevés jót hallott az ember, míg a régi Octaviát, az MB1000-et, de még az S100-ast is elég nagy becsben bírták tartani. Azt azért valaki megsúghatná, hogy ez a duplalámpa melyik sorozathoz tartozott, illetve hogy szériaelem volt, extra kiadás, vagy átépítés.

Na igen, a "Nagypolák" (Polski FIAT 125p). Itt épp a Szervita tér átépítése során bújkál a paraván mögött, de 20-30 évvel korábban a háttérben látható bankfiók helyén levő Merkúr-szalonban még felsőkategóriás autónak számított. Sokáig úgy tudtam, hogy ezek mind eltűntek, mert fénysebességgel szétrohadtak, de manapság nyaranta többet látok belőlük, mint húsz évvel ezelőtt. Állólámpásat és fekvőt is, ami a hátsó lámpákra vonatkozik - azt sajnos meg nem mondom, a képen milyet láthatunk.

A Trabi élt, a Trabi él, a Trabi élni fog. Annak idején kettő is volt a családnak, sok száz kilométert megtettünk vele, amikor pedig egy alvó osztrák kamionos belénkgurult piros lámpánál a Szirmai István, leánykori nevén Nagyszőlős úton, épségben ki tudtunk szállni a hátsó ülésről tesómmal, bár utána a csomagtartót újra kellett építeni - miután lefeszegették a lemezeket a koffereinkről. Ezek után nem hiszem, hogy tudnék rá rosszat mondani :)

A csőrös Tátra (igenis "Tátra", nem "Tatra" - a villamost is magyarítottuk, lévén a névadó hegységnek ez volt a neve mifelénk:) igazi aduász, főleg a "kagylós hűtőrácsú" (T138?), mint ez. A legkarakteresebb teherautó volt gyerekkoromban - illetve ma is az. A cseh cég masinái mindig is a legdögösebb nehézvasak voltak (a személyautóik se voltak épp csúnyák), és valószínűleg a legjobb terepjárók is.