HamPLÓ

Így az év vége közeledtével vissza-visszanézek, hogy mik voltak az idei legnagyobb vonatos élményeim. Bár több ezer kilométert utaztam a Balatonra/ról/nál, aminél nincs itthon jobb vonatozós hely :) azért a lajosmizsei vonalon Szergejezés biztosan dobogós. Én eddig csak Csörgő-pótlóként láttam itt Szergejt, ilyen sokat meg abszolút nem. Külön klassz volt, hogy két külföldi gép is dolgozott. Nem tudom, hogy mennyire nehéz az ilyesmit megszervezni, de érdekes volt a csehszlovák zászlót látni a magyar kocsiból. A nagy piros vonalon nem mentem túl, de Pesten belül is ki lehetett mindent próbálni:

Szergejek a lajosmizsei vonalon
Mint a balatoni retróhétvége, de nem a Balatonon, és csak szombaton :)

A Szergej-üldözés közben természetesen nem csak a vadul szép tájat figyeltük, hanem a sima vonatokat is. Ahhoz képest, hogy november vége volt, egész gazdag volt a felhozatal: dupla Szili, Cirmos, Taurus, Vectron, és még Gigant is, aminek mindig örülni szoktam, pedig nyár vége óta megint egész sokszor találkozni velük a déli parton. Azt viszont továbbra is szomorúnak találom, hogy az IC ilyenkor egy vagy két darab távolsági forgalomban értelmezhető színvonalú kocsit (a Tópartban egy másodosztályút, a Balatonban egy első és egy másodosztályút) jelent, a többi halberstadti. Ráadásul jó tarka összeállításban, nehogy egységes kinézete legyen a vonatoknak. A videóhoz természetesen magyarázó feliratok is tartoznak:

A vonatfotózás lehet unalmas, ha letáborozunk egy helyen, és ott várjuk, hogy jöjjenek a fotótémák, és lehet nagyon kellemes, például ha különmenetet üldözünk, folyamatosan változtatva a helyünket. A november végi Szergejes fotótúra utóbbi kategóriába tartozott.

A Fonyód-Bélatelepnél levő panorámasétány például remek hely, de eszembe se jutott volna a viharos szélbe kiállni itt, ha nem "kellett" volna megvárni a különvonatot. Sajnos a fotó nem adja vissza az élményt, de  gyönyörűen vad volt, ahogy a hullámok néha még a partra is kicsaptak, miközben a szél megpróbálta letépni a fejemet :) A képen egyébként nem látszik, hogy további 20-30 fotós is jelen volt, csak ők a sínek felé néztek.

A 7345-ös mellékút és a tapolcai vasútvonal Tapolca előtti átjárója nemzetközileg ismert spotterhely, retró hétvégéken néha 50-60 fotós is kattogtat a környékén: a mező közepéről, a fák tetejéről, és főleg az út széléről. Nekem is van egy rakás képem innen: egy Nohabról, nyolc Nohabról, Szergejről, Púposokról - és most már Henschelről is.

Na, ez egy vicces sztori, az útibeszámoló, amit 11 éve elfelejtettem megcsinálni. A szobi kisvasúton csak egyszer jártam, 2014-ben. Mivel a keskeny nyomtávú dolgok viszonylag hidegen hagynak, a jelek szerint csak pár rövid blogbejegyzést csináltam róla, rendes weboldalt nem. Most pótlom ezt, mert nagyon jó kirándulás volt, nagyon odatette magát az azóta (vissza)hosszabbított vonal személyzete: fotómegállások, zsíroskenyér-osztogatás az erdőben, és persze ott voltak a vonatok is! Például a dízel-villamos "Bömbi" és a Budapestről vásárolt UV pótkocsi, amit egy vicces kinézetű ipari mozdonyka húzott. Bár igyekeztem felkészülni az élményre, azért eléggé odavert, amikor az erdő közepén egyszercsak beállt elénk a 49-es villamos közepe :) Szerintem ez volt az a kisvasúti nap, amit még a kisvasútért nem annyira érdeklődők is élvezhettek, és talán a beszámolóra is igaz ugyanez:

A Szob - Márianosztra kisvasút 2014 májusában
A börzsönyi villamos és kis barátai :)

A nyár végén is igyekeztem minél több időt a Balatonon tölteni, ami elég jól sikerült. Idén is megpróbáltunk hosszában végighajózni, de csak vonatozás közbeiktatásával lehetett, mert a járatokat tekintve kettévágták a tavat. Kicsit javított a hangulatomon, hogy közben összefutottunk a vízibuszok 1930-as évekből származó ősével. Ezen felül voltunk katamaránnal csillagokat nézni, de azt nehéz lett volna fotózni, illetve az utolsó szemesi járattal mentünk fagyizni, mert szeretem a kellemeset a hasznossal - de főleg a még kellemesebbel - összekötni :)

Lassan elmúlt a balatoni nyár
2025 augusztusa-szeptembere

A múltkor Kelenföldön hagytuk abba a személyes benyomásokkal, emlékekkel és véleményekkel körített képes-videós vasutazgatást, most a Balatonnál folytatjuk - hol másutt? A magyar tenger északi partja vasútilag a közepesen közelmúltig nem sokat jelentett nekem, csak a 2010-es években szerettem meg, innen jutottam el a 2020-as évek elejére odáig, hogy sokkal jobban ismerem a tapolcai vasútvonalat, mint mondjuk Dél-Pest tömegközlekedését. Alapvetően a rendszeres Nohabos menetek voltak az igazi "kapudrogok", de ma már akkor is szívesen járok erre, ha épp nem közlekedik egy "turcsiorrú" se. 2025-ben ráadásul extra vonzerőt jelentettek a német gyártású, de amerikai motoros dán mozdonyok, amiket a svédektől bérel a magyar vasút.

Továbbra se vagyok kibékülve viszont azzal, hogy csak kétóránként van normális (IC szintű kocsikat tartalmazó) vonat Pestig, illetve hogy a Füred - Tapolca személyek Bézék. És ez a nyári csúcs, mert azon kívül "halálhörgés, siralom zajlik már helyettek", merthogy csak helyjegyfoglalás és légkondi nélküli elővárosi kocsikkal lehet arrafelé zötykölődni. Tényleg nagy különbség van nyár és nemnyár közt a tónál, de az közös bennük, hogy nem igazán kínálati a menetrend! De nem csak a Balatont nézzük meg ezen az oldalon, hanem a Gyermekvasút (egyik) gőzmozdonyát is. Meg Kelenföldet (megint), hogy aztán a valódi vasútját rég elvesztő Galvani utcában fejeződjön be a képmutogatás:

"Új" mozdonyok és szokásos fotóhelyek, folytatás
További vasúti életképek 2025-ből

Amikor októberben elkezdtem írni ezt a bejegyzést, épp nem lehetett tudni, hogy lesz-e jövőre Sziget fesztivál. Azóta kiderült, hogy lesz, de persze csak az biztos, ami már megtörtént. Például az, hogy idén volt. Engem nem a rendezvény fogott meg, mert az már jó huszonéve kiment alólam: nem nekem szól, nem az én zenéimmel. - viszont hajózásilag remek néhány nap volt!

Valamikor réges-rég, az utolsó néhány alkalommal, amikor kimentünk szigetezni, hajóval tettük, mert az volt a legkényelmesebb. Bár kétségtelenül van hangulata annak, ahogy az ember besétál a K-hídon, a HÉV-en tolongáshoz és a Mozaik utcai, korlátok közti városnézéshez már akkor is öregnek éreztem magam. A hajóval érkezés fájdalommentes volt: megvettük előre a jegyet, beszálltunk a belvárosban (azt hiszem, a Batthyány téren), kiszálltunk a Hajógyári-szigeten, és rögtön ott voltunk a fesztivál közepén, nem kellett sorban állni.

Őszintén szólva már fogalmam sincs, hogy annak idején milyen hajókkal vitt ki bennünket milyen cég, csak azt tudom, hogy 2025-ben a BKV csinálta a Jászai Mari tér - Hajógyári-sziget ingajáratot, többek közt két váci vízibusszal: az időnként rendes menetrendbe is beszálló Lágymányossal, ...

... és a BKK hajózás megszűnése óta ritkán látható Budavárral. Mindkét hajót még a Fővárosi Kishajózási Vállalat szerezte be 1966-ban, két évvel később onnan kerültek az egyesített közlekedési vállalathoz. Sajnos eredeti áramvonalas formáját mindkettő elvesztette akkor, amikor "tetőterasz" került rájuk, de a hajótest változatlan maradt, a Budaváron pedig a lendületet sugárzóan előredőlő keretű ablakok is hátul.

Két hajó persze nem elég, úgyhogy BKV kockák (100-as - az egykori "héttörpék" - és 130-as típus) is dolgoztak a járaton. Ezek utasszempontból jobbak, viszont én a vízibuszokkal vagyok :)

A forgalom gyakorlatilag egyirányú volt: szinte mindenki a Szigetre ment, visszafelé alig páran jöttek, úgyhogy a fentről gyorsan lecsorgó hajóknak mindig kicsit várniuk kellett, amíg a felfelé induló felvette az utasait. Ezen a képen két szigetes hajó is várakozik: hozzánk legközelebb az egyik BKV 100-as (Várhegy, ex-Morgó), távolabb középen pedig a Budavár vízibusz. Bónuszként jobbra a ma már maszek kézben levő Margitsziget vízibusz is látható, annak idején ez is a BKV-nál dolgozott. Nehezebben érzékelhető vendégszereplő leghátul az Országház mellett egy további BKV 100-as, mely a rendes városnéző körjáratot csinálta.

Jópofa volt egyszerre egynél több vízibuszt mozgásban látni: a műszakilag talán jobb állapotban levő Lágymányost, ...

A múltkori Szergej-fotózós bejegyzés finoman szólva nem váltott ki nagy érdeklődést, de nem baj, most itt egy másik videó, amin Badacsonyból indul vonat. Több is. Csak nyáron. Az elmúlt 2-3 évben nem sok olyan balatoni vonatos videóm volt, amiben nem szerepelt legalább egy csörgős indulás Badacsony megállóhelyről - esetleg bézés vagy nohabos - és még mindig nem fogytam ki belőlük :) A videóhoz magyarázó felirat is tartozik, amit a "CC" gombbal lehet bekapcsolni:

Idén a balatoni retróhétvégén és a lajosmizsei vonalon is megünnepelték az M62-es, alias "Szergej" dízel-villamos mozdony üzembe állításának hatvanadik évfordulóját. Voltak az országban másutt is különmenetek vele, de ez a két esemény volt az, amire el tudtam menni. Most pedig itt volt a harmadik, mely ismét a Balatonhoz kapcsolódott:

Először abban gondolkodtam, hogy utazni kellene a Budapest - déli part - Keszthely - Tapolca - északi part - Budapest útvonalú különvonattal, mondjuk nagy kedvencemben, a komfortkocsiban, aztán rájöttem, hogy sok az a majdnem tizenkét óra ücsörgés, inkább kívülről kellene nézni.

Megpróbáltam kitalálni hogy hogyan lehetne vonattal és busszal minél többször elcsípni, de aztán szerencsére be tudtam (úti)társulni egy autóba, úgyhogy egyrészt jobb volt a társaság, másrészt nem csak peronfotóm lett. Ez a kép például Balatonszemesen készült. A mozdony mögött egy villamos fűtőkocsi látható, amire azért volt szükség, mert a Szergejben nincs fűtőgenerátor, márpedig így fagypont körül nem hátrány, ha nem jéghidegek a kocsik (meg mennek a hűtők és tűzhelyek az étkezőben). A fűtőkocsiban egy olyasmi motor dübörög, mint ami az MDmotokban volt, csak itt generátort hajt, nem motorvonatot.

A déli parton még csak hideg volt - meg szél, ahogy az a videó első jelenetében látszott-hallatszott -, az északin viszont egyre sűrűbben havazott, és el is kezdett megmaradni. Alsógyenesen és...

... Balatongyörökön még csak vidám díszítőelemként viselkedtek a hópelyhek, ...