A cím nem véletlenül kérdés: hivatalosan tudtommal nem lett kimondva, viszont hajós körökben gyakorlatilag tényként kezelik, hogy idén október 11-én elment az utolsó rendszeresen közlekedő magyarországi szárnyashajó, és ha jövőre még látni fogjuk a jelenleg működőképes két jármű valamelyikét, akkor valószínűleg csak különmeneteken és kombinált turisztikai programokon. Mindenesetre a Vigadó térre érkezés előtt a személyzet úgy búcsúzott az utasoktól, hogy lezárult egy korszak, és remélik, hogy egyszer újra lesz szárnyashajó közlekedés Európában (bár tudtommal a görög szigetek közt még van, és talán volt szovjet területeken is), ha ez jelent valamit.
A búcsú szelét érezve az utolsó hetekben igyekeztem időt szakítani arra, hogy kimenjek megnézni az utolsónak megmaradt esztergomi járat visszaérkezését Pestre. Ez elvileg csak szeptemberig közlekedett, akkor is csak péntek-szombat-vasárnap, de végül két héttel meghosszabbították a szezont, igaz, csak pénteki és szombati napokon. Én úgy vettem, hogy azért tették ezt, hogy aki lemaradt, annak legyen még egy esélye menni egyet ezzel a szerintem csodálatos járműfajtával.
Az itthoni szárnyashajók elég gyorsan szorultak vissza: a legnagyobb, Sólyom sorozatú hajók már a 2010-es évek közepe óta nem jártak, de két éve még elcsíptem az utolsó működőképes Vöcsköt, a II-est, amivel '86-ban a Queen együttes Pestre érkezett. Tavaly aztán az a hajó már vízre se került, viszont többször láttam, hogy a legkisebb típusból, a Bíbicből egyszerre kettő csinálta az esztergomi járatot, egy harmadik példány pedig tartalékban állt.
Idén viszont már csak kettő járt közülük (az I-es és a IV-es), de sose láttam őket egyszerre dolgozni. Aztán nyáron jött a hír, hogy elbontották a Vöcsök II-t és a Bíbic III-at (utóbbi már 2011 óta nem járt), illetve a kétezres években magántulajdonként az országba került, és rendszeresen talán soha nem is közlekedő Quicksilvert.
Október 11-én tehát közlekedésmániásként egyszerűen ki kellett mennem a kora reggeli Duna-parti szélbe, hogy elkapjam a Bíbic I talán utolsó menetrend szerinti indulását Esztergomba. A "menetrend szerint" megfogalmazás annak szól, hogy különjáratként még legalább kétszer ment utána. Legjobb tudomásom szerint a két megmaradt példány (az I-es és a II-es) nem lett selejtezve, szóval még bármi megtörténhet...
A reggeli fotó után nem sokkal vonatra ültünk Mariannal, és felmentünk Esztergomba, hogy felszálljunk a hajóra, és visszajöjjünk vele Pestre. Hozzánk hasonlóan többen búcsúzási céllal jöttek, de voltak "sima" utasok is, akik nem értették a bevezetőben említett búcsúbeszédet és az azt követő szomorú tapsot. Miután a Vigadó téren kiraktak bennünket, búcsúcsokrot kapott a hajó és személyzete, majd az áramvonalas kis járgány szirénaszó kíséretében indult vissza a Bem rakparti Mahart-Passnave bázisra.
Az út során elég sokat videóztam, majd az így kapott - magamhoz képest elég hosszú - filmecskét feliratoztam is, hogy emészthetőbb legyen azok számára is, akik nem tudják, mit kell nézni a képen. Például érdekes figyelni, ahogy az indulás után normál hajóként haladó jármű valahol 30 km/h fölött kiemelkedik szárnyra, és onnantól kezdve úgy gyorsul, mintha nem is hajó lenne. Utaztam már nagyon gyors motorcsónakon, de ez valami annál is különlegesebb érzés!
Mivel a telefonomon nem volt GPS-es sebességmérő alkalmazás, Mariann a Waze-ben screenshotolta, hogy mennyivel megyünk, ami 69-70 km/h körüli sebességeket jelzett - plusz Budapestre érve folyamatosan dobta a figyelmeztetéseket, hogy gyorsabban megyünk a megengedettnél :) Szerintem érdemes feliratokkal végignézni a videót, elég jól visszaadja az út pillanatait!
Ez megy most