Tudom, pár hete már mutogattam ezt a nosztalgiakocsit, de olyan szépen sütött a nap október utolsó napján, hogy megint kimentem megnézni.

Mivel a nap körülbelül egy helyen sütötte jól az észak felé tartó járatot, a Közraktárak sarkához pozicionáltam magam. Amúgy emlékszünk még arra, hogy a képen balra hátul látható épület homlokzatán egy ideig fényjáték működött?

Azon a hétvégén a menetrend szerinti nosztalgiajárat mellett még egy öreg szerelvény járta a várost: a 2806-os motorkocsiból és az 5884-es pótkocsiból álló tanulójárat. Sajnos erről senki se tudott, ezért előző nap csak így sikerült elkapnom a Kossuth téren, másnap pedig még ennyire se.

Amióta legutóbb írtam róluk, megjelent az új lemez. Nos... hát... izé... nem teljesen ilyet vártam. Megértem, hogy hetvenen túl nem énekelhetnek már diszkókirálynőkről és átmulatott nyári éjszakákról, de az első dal alapján kicsit vidámabb anyagot vártam.

Talán a No doubt about it hozza leginkább a hetvenes évek közepi vidám lendületet (<- szerintem ezt az élő videót érdemes megnézni annak, aki azt hiszi, hogy csak playbackelni tudtak); az a verze és refrén közti rész (nevezzük mondjuk bridge-nek, de akkor kétfajta is van belőle a dalban) pedig zseniálisan más, mint a szám többi része. Én biztosan ezt tettem volna be második számnak, nem egy ír mű-népdalt :) Utóbbi kapcsán egyébként a javukra legyen mondva, hogy régen is csináltak folk beütésű nótákat (vagy egyenesen feldolgozásokat), hiszen abból az irányból jöttek, csak nem azokkal lettek híresek.

Ami pedig nagyon tetszik, az a Keep an Eye on Dan. Annak idején sokszor énekeltek szívszakadásról, elválásról, kibékíthetetlen ellentétekről, a másik hiányáról, hát, most itt egy dal arról, ahogy az elvált anya otthagyja a gyereket az apánál, és megszakadt szívvel kéri, hogy vigyázzon rá nagyon jövő vasárnapig. Nem egy tipikus popzenei téma :O Igaz, itt meg azt tartom furcsának, hogy nevet adtak a kisgyereknek, hiszen legtöbbször nem szokták nevesíteni a szereplőket, és igazából meg is van ennek a maga logikája. Az pedig zseniális, ahogy a végén hallunk pár hangot az S.O.S.-ből.

Szóval elsőre azt mondanám, hogy nem egy Super Trouper a lemez, de azért még párszor meg kell hallgatni.

Az elmúlt másfél évben nem vonatoztam annyit északi szomszédainknál, mint korábban. 2019 kifejezetten jó év volt, ami Szlovákiát illeti: utaztam is, fotóztam is, aztán mintha elvágták volna. Azért szerencsére maradt még pár megmutatható képem, aztán remélhetőleg jövőre már készíthetek újakat is :)

Szlovákiai vonatozgatások 2018/19-ben
Hercegnők, Pershingek, Bardotkák és Búvárok, ahogy azt kell :)

Ha már egyszer volt bejegyzés a 2624-ről és az 1820-ról, akkor a Debrecenből visszajött Bengáli is megérdemel egyet! Amúgy is olyan klassz idő volt, hogy bűn lett volna nem kimenni :)

Őszintén szólva késeinek találom a délután kettő után induló nosztalgiameneteket, így ősszel gyakorlatilag csak az első két körben vannak normális fények, és akkor is leginkább a dél felé jövő irányt süti jól a nap. Azért persze így is próbálkoztam az észak felé tartó 1233-as megörökítésével, ...

... de az egyetlen igazán jó fotóhely így késő ősszel továbbra is a Kossuth Lajos téren van, és ez azon is látszik, hogy itt mindig találkozni kamerával-fényképezőgéppel várakozó közlekedésbarátokkal :) Sajnos a díszmedencét már víztelenítették, ezért a fotó nem olyan ütős, mint két hete lett volna.

Mindig is tudtam, hogy a harci pilóták a kanyarban nincsenek a mezőgazdaságiakhoz képest, de jó ezt így videón is látni! Vajon milyen lenne a Csillagok háborúja "trench run"-ja ilyen Kamovokkal? :)

A hétvégi nosztalgiameneteken manapság a 2806-ost lehet legtöbbet látni, bár ugye legutóbb a 2624-et és a 611-et is megmutattam. Most a 611-es ritkábban látott tesóját, a beszkártos 1820-ast villantanám fel három kép erejéig:

Ahogy az ősszel lenni szokott, a fényekkel egyre több gond van: igazán szép napsütés már csak az első körben van, és akkor is el tud menni a nap, ahogy itt is láthatjuk :)

... már hogy a nevezett villamosvonalak közti összekötőszakaszon, ami a 42-es végállomásától kanyarog át az Üllői úton futó 50-esig. Ezen a vágányon manapság normál esetben nem jár semmi, bár régen létezett egy 41-es villamos (a mai 41-es akkor még HÉV volt), ami itt ingázott.

A közelmúltban elkezdték az 50-es vonal menti megállók egy részét a CAF-okhoz passzítani, ehhez viszont vágányzárra van szükség, így a járat jelenleg csak Villanyteleptől kifelé közlekedik, a villamosok pedig a 42-esen és ezen az összekötővágányon át jönnek-mennek a kocsiszínbe/ből. Bár fotóztam már ilyet nem is egyszer, most is meg kellett néznem egy kiállást.

Mondjuk a nap pont nem sütött, de ez azért volt jó, mert ilyenkor nappal szemben is lehet fotózni - igaz, hogy pont olyan rosszakat, mint nap felől :)

Régen itt, a Tulipán utcában volt a 42-es végállomása, ma csak az összekötővágány halad át ezen a 140 méteren, ...

Kedvenc svéd együttesem néhány órája kiadott egy újabb dalt a nemsokára megjelenő új lemezről: a Just a Notion címűt. A nóta minden, csak nem új, hiszen még 1978-ban felvették, aztán mégse került lemezre. Szerintem furcsa választás volt pont most megjelentetni, pláne kislemezként, mert eléggé a zenekar tingli-tangli korszakát idézi - de persze aki szereti a hetvenes évek "soft rockját", annak lehet, hogy tetszik.

Amit viszont sok rajongó szeretett volna hallani, az egy másik "Just"-tal kezdődő dal, a Just Like That lett volna. Ezt '82-ben írták a fiúk, de akárhogy rágcsálták, sehogy sem tetszett nekik a végeredmény, úgyhogy egy darabját áttették az Under Attack című, nagylemezen eredetileg nem megjelent számba, a maradékkal pedig megpróbáltak másvalamit kezdeni. Először megpróbálták lelassítva bettenni a Sakk (Chess) című musiceljükbe, de oda se illett, aztán odaadták a Gemini nevű svéd együttesnek. Eközben valamikor készült egy instrumentális verzió is. Később a Björn Again nevű tribute banda is feldolgozta, a kezdeti verzióhoz hű(bb)en, tempósabban.Végül majdnem bekerült a Mamma mia! musicelbe, de ott se volt jó helyen...

A dal (egyik) demója később bekerült az 1994-es Thank You for the Music box-set ABBA Undeleted című "erről maradtatok le" jellegű turmixába, lásd fent. Igazából nem itt volt először hallható a dal, mert annak idején feltörték Björn kocsiját, és elvittek belőle egy kazettát félkész dalokkal, köztük ezzel - ez az anyag természetesen hamar körbejárta a világot. Két verzió kerengett a youtube-on: egy líraibb, dalolással kezdődő ("na na na" jelzővel futott), és egy vidámabb, szaxofonnal kezdődő. Állítólag van egy harmadik is, azt ezek szerint elkerültem. Namármost két hete még mindkét általam ismert változat több példányban is fennt volt, ma viszont már csak utóbbit találtam meg. Illetve van még pár olyan mix, ahol az ABBA-s vokált másolták a Björn Again-féle változat zenéjére, illetve olyan is, ahol valaki saját maga elő adja elő a dalt, de azok nem számítanak :) A két fiú annak idején nagyon nem érezte jónak a számot, de én speciel sajnálom, hogy se az új lemezre nem került fel, se a youtube-on nem maradt fent, mert nekem tetszik, még akkor is, ha nyilván nem ez volt a szerzők csúcsteljesítménye. Persze joguk van leszedetni, hiszen ők írták, az ő tulajdonuk, azt csinálnak vele, amit ők akarnak, szóval szemrehányás nem érheti őket.

PS: Most látom, hogy nemsokára megjelenik még egy feldolgozás, de az se lesz az igazi a két eredeti lány hangja nélkül...

PS/2: Megint feltöltötték a "na na na"-verziót. Rossz minőség, de teljesebb a szám. Az viszont érdekelne, hogy csak a tompa hangzás miatt nem hallom ki Frida hangját a vokálból, vagy ezt a számot tényleg csak Agnethával vették fel:

Múltkor voltak új villamosok, úgyhogy most inkább régiekről készült képeket fogok mutogatni, főleg a szívemhez meglehetősen közel álló 2624-esről:

Még most is hihetetlennek tűnik, hogy hazajött Amszterdamból ez a tuja, bár a 2-es vonalon kicsit stílusidegennek mondható, lévén sose közlekedett rajta. Igaz, a legtöbb helyen, ahol viszont járt (Váci út, Pacsirtamező utca), már nincsenek sínek.

Gyerekkorom jellegzetes villamosformája ez, bár akkoriban még nem vettem észre, hogy ez nem egy típus, hanem több, egymástól méretben és teljesítményben is eltérő. Egyszer ezer éve, az akkoriban még igencsak ritka nosztalgia villamosozások egyikén egy felszálló körülnézett a favázas, barna festésű 611-esen, amit már a nagymamája se láthatott eredetiben, és kicsúszott belőle, hogy "szép, szép, de nincs olyan sárga, ami az 59-esen járt?". Hát, ez majdnem olyan, és azzal ellentétben ez bárhova elmehet a mai vágányhálózaton is, úgyhogy ideális nosztalgia villamos.

Ezt a bejegyzést valószínűleg kevesen fogják értékelni, de sebaj, majd azt mondom, hogy magamnak írtam. Mostanában két olyan humorista is meghalt, akit nagyon szerettem, gondoltam, megemlékezem róluk.

Sean Lock (1963 – 2021)

Sean Lockot itthon valószínűleg senki se ismeri, kivéve azokat, akik - mint én - unalmukban gyakran ottfelejtették magukat az internet - vagy a szép emlékű BBC Entertainment - előtt, angol műsorokat nézve. Különösen a "panel show" néven ismert sorozatokra kattantam rá, és hirtelen nem is tudom, van-e ennek magyar neve. Alapvetően vetélkedőkről van szó, ahol humoristák/írók/színészek/celebek versenyzőként a nyeremények helyett inkább a szórakoztatásra koncentrálnak. Van kb. harminc angol humorista, aki vetésforgóban járja a csatornákat, ilyenekben szerepelve, Lock pedig közéjük tartozott, több műsorban is rendszeresen felbukkant. Amúgy elég belterjes társaság ez: jellemző, hogy aki szerepelt a QI-ban, az előbb-utóbb felbukkan a Mock the Weekben, a Would I lie to You?-ban, aztán meg a Sütimesterben...

Humorról alapvetően kár vitatkozni, hiszen ami nekem tetszik, az valószínűleg másnak nem jön be, és vice versa. Engem például a Csengetett, mylord?-tól és a Halló, Halló!-tól ráz ki a hideg, pedig hányan szeretik ezeket, szóval senki se írja meg kommentben, hogy "ez mind szar, nincs humorérzéked", mert úgyse fog érdekelni :) Mindenesetre az én egyéni ízlésem szerint elég jó a humorista-felhozatal ezekben az angol vetélkedőkben, Sean Lock pedig közülük is kiemelkedett.

Valahogy teljesen abszurd, ma divatos szóval "random" tudott lenni; sose tudta az ember, hogy mit hoz ki valamiből. Pedig semmi extremitás nem volt benne, egyszerűen csak teljesen hülye volt, jó értelemben. Na jó, egyszer amúgy angolosan átment 18+-osba, azt mindenki saját felelősségre nézze meg. Meg ezt is. Se. :)

A legjobban - szerintem - az 8 Out of 10 Cats Does Countdownban érezte magát, ami amúgy az 8 Out of 10 Cats nevű vetélkedő celebstábja által játszott Countdown, azaz egy másik vetélkedő. Ebben a műsorban nyerte meg például a "Répa a dobozban" című épületes különszámot. Mindig szétröhögöm magam azon, ahogy látszólag szabotálja a játékot, pedig igazából csak nyerni akar. Később aztán a visszavágót is megnyerte, szóval ennek az elég hülye játéknak ő az örökös bajnoka :)

A sok viccelődés közben komoly is tudott lenni. Legalábbis a "milyen gyászjelentést akarsz magadnak" kérdésre adott válasza ott helyben viccesnek tűnt, így utólag viszont igazságtalan, hogy nem az történt, amit mondott.

De hogy ne ilyen szomorúan emlékezzünk rá, nézzük meg inkább ezt a QI válogatást, ott se hazudtolta meg magát!

Norm MacDonald (1959 – 2021)

A Saturday Night Live-ról már sokszor írtam itt a blogban. Tizenöt-tizenhat éves koromban fedeztem fel magamnak az amerikai humoripar eme zászlóshajóját, és ilyen-olyan formában azóta is próbálom követni. Norm MacDonald ebben a műsorban lett ismert, itthon viszont szerintem csak azok hallották a hangját, akik eredeti nyelven nézik a Family Guy-t, amiben néha ő volt a Halál. A fentebb beágyazott jelenet szereplői közt ott van Robert Downey Jr. és a még fiatal Will Ferrell, szerintem mégis a bandavezért játszó MacDonald a legjobb benne. Az az "Oh no, that’s not good" zseniális, ahogy maga is röhög a jelenet abszurditásán :)

Pedig állítólag nem is szeretett jelenetekben szerepelni, az igazi lételeme az SNL kamuhíradója, a Weekend Update volt. És ott tényleg gyilkos volt... már hogy átvitt értelemben... egyesekkel ellentétben... mármint hogy mások szerint.