HamPLÓ

Biztosan más is megfigyelte már, hogy a javítócsomagok legfontosabb funkciója*, hogy egyre lassabbá tegye a gépet, így kiprovokálva új, erősebb hardver vásárlását:

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
or PRESS PLAY ON TAPE

* A fenti firka kiagyalója természetesen tudja, hogy a javítócsomagok telepítése az információbiztonság elérésnek első lépése. Csak azt nem érti, hogy ezt a biztonságot miért úgy akarják elérni, hogy a gépünk egyre kevesebbet dolgot tud csinálni. Persze világos: ha kevés dolgot csinál, csökken az esélye annak, hogy nevezett dolgok közé rossz dolgok keverednek, na de akkor is... ;)

És megjelent a folytatás is a comment:com-on:

Újra vagy, Doki?

Tegnap meló után hazajövet szinte azonnal bedőltem az ágyba, és csak negyed órákra ébredtem fel, amikor éhes-szomjas voltam. Aztán ma reggel hatkor felpattant a szemhéjam, és nem bírtam visszaaludni. Kint sötétség, az eső kopog az ablakon... Már majdnem elkezdtem egy morgós bejegyzést írni arról, hogy mennyire utálom, hogy október és december után immár januárban is novemberi idő van, amikor rámjött, hogy inkább valami pozitívat kellene csinálni. Úgyhogy most tessék gyönyörködni pár napsütéses képben tavaly tavaszról:

 
 
Tavasz Farkashegyen
(már hogy TAVALY tavasz)

Kiegészítésnek indult a Hogyvolt-hoz, önálló bejegyzés lett belőle a Comment.com-on:

Tényleg, Ki vagy, Doki?
Bevezetés a Classic Who-ba

Küldöm ezt mindenkinek, aki ki van akadva azon, ha januárban hideg van, és neadjisten még hó is hullik :)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Ha meg ide kattintasz, semmi se történik.

Eh, itt az év első munkanapja (már hogy számomra), én meg a szokásosnál korábban felébredtem. Eszembe jutott, hogy biztos nem én vagyok az egyetlen ezzel az átlagosnál is erősebb "I hate mondays" érzéssel, de semmi erőt adó blogbejegyzés nem jut az eszembe. Helyette itt egy panorámakép, amit az egyetlen idei karácsonyi szünetes kirándulásom alatt készítettem:

Naná, hogy villamosos :) Ez itt a szegedi Rókus pályaudvar előtti hurokvágány, mely a közeli villamosremiz átépítése idejére tartalék tárolóhellyé avanzsált. Villamosrajongók nézegethetik, mi mindent látni (illetve hogy hol van egy elég feltűnő illesztési hiba a panorámában - ez van, ha az ember kézből svenkel körbe). Repülésrajongók nézegessék a tegnapi bejegyzést, zenerajongók az újévit, a Budapest- és Égitársaság-rajongók pedig menjenek vissza szépen dolgozni ;P

Azt javaslom, a mai napot kezdjük a világ számomra legkedvesebb motorhangjával:

"Ő" a HA-SDF, pár évvel ezelőtt Budaörsön. Nemrég volt valami hasraülős balesete, azt se tudom, hogy azóta kikalapálták-e. Remélem igen, mert számomra különösen emlékezetes ez a masina: nem kevés évvel ezelőtt vele vittek el műrepülni. Hahajj, csoda egy dolog ám a kisgépes repülés - aki csak utasszállítóval repült, el se tudja képzelni, mennyire :)

Sajnos nem volt lehetőségem nézni (ezért kérem, ne is spoilerezzen senki), de ma délután a BBC-n lement az utolsó Doctor Who rész a tizedik doktorral, David Tennanttel. Persze egy Time Lordnál ez nem gond, hisz regenerálódik, és már fenn is van a neten a tizenegyedik doktor kalandjainak trailere:

Így első blikkre nem lesz egyszerű megkedvelni ezt az emós kinézetű dokit (úgy látom már meg is van a catchprase: "Geronimooo!"), de legalább az új útitársa - a vöröshajú lány; nem Corday doktornő a Vészhelyzetből, aki (illetve a karaktere, River Song) mintha bevillanna egy pillanatra, pl. rögtön itt fent is - aranyosnak tűnik. Legfeljebb eleinte miatta fogom majd nézni a részeket ;)

Édesanyáméknak, mint annyi embernek a Kék bolygó ezen részén élők közül, az új év első nagy eseménye rendszerint a bécsi újévi koncert megnézése a tévében. Bevallom, engem Strauss-ék zenéje leginkább tejszínhabbal borított mézes marcipántortára emlékeztet, amit a tévéközvetítés még gejlebb élménnyé tesz, úgyhogy inkább összeraknám a saját újévi koncertemet a Youtube segítségével. Ha valahol zöldséget írok zeneileg/történetileg, tessék elnézni nekem; sose állítottam, hogy a "Ki nyer ma?"-ba bármi egyébnek jó lennék, mint mikrofonállványnak - a kommentekben lehet helyesbíteni, kiegészíteni! De előtte egy kis énblogolás, nehogy az év első írása túl kevéssé szóljon rólam :)

Naszóval, két dolgot imádok nagyon a zenében: a hard rockot és a barokkot. Annak feltérképezését, hogy a kettő közt mennyire erős kapcsolat fedezhető fel, a zenetudósokra hagynám, mindenesetre a felismerés, hogy bár nem kergetnének ki a világból klasszicista művekkel, és a reneszánsszal sincs bajom (bár Palestrinán kívül most hirtelen egy reneszánsz zeneszerzőt se tudnék fejből mondani), de a barokk az igazi, abszurd módon az MTV-nek (igen, a Music Televisonnek) köszönhetem, ahol 1990-ben rongyosra játszották a The Farm nevű együttes "All together" című számát:

Nekem ez a fajta pop nem igazán jött be, de a számot mégse tudtam kiverni a fejemből. És nem azért, mert a Madness frontembere, Suggs akkora tehetséget producerkedett a képernyőre, amikor segített ennek az együttesnek, hanem mert ez a szám egészen egyszerűen Johann Pachelbel (barokk) zeneszerző D-dúr kánonjának lenyúlása. Hallgassunk bele, szerintem mindenkinek be fog ugrani; bár sokaknak lehet, hogy a Youtube-on elterjedt "Canon rock" c. villanygitáros feldolgozás révén:

Én nem értek a zenéhez, de számomra ez a mű a technikailag, harmóniailag és hangulatilag tökéletes zenének egy olyan ritka példája, amit rajta kívül nagyon kevés zeneszerzőtől hallottam (többségükről mindjárt lesz is szó). Kérem, ne tekerjük át: csukjuk be a szemünket, és várjuk meg, ahogy bejönnek a szólamok, majd hömpölyögjünk velük együtt. Éteri. Bár állítólag a mű eredetileg gyors virgázás volt, nekem ez így tökéletes.

Namármost azt mindig tudtam, hogy Johann Sebastian Bach-ot mindenek felett imádom, úgyhogy a kíváncsiságtól hajtva, hogy mi minden volt még a barokkban, fejest ugrottam szüleim lemezgyűjteményébe. Ez nem holmi múló hóbort volt: még jóval később, amikor a rock felől elmozdultam a heavy felé, se lehetett senki biztos abban, hogy éppen H-moll misét hallgatok a walkmanben, vagy Pokolgépet :)

Hajdanában-danában morogtam, hogy a "batmobile" szóra vezethető vissza a legtöbb, keresőgéptől hozzám találó látogató (kinek van ötlete, hogy ezt hogyan lehet helyesen, pontosan, de azért magyarul körbeírni?). Hát a mostani győztest még kevésbé értem:

Igen, a mínuszjelet? hyphen-t/kötőjelet? keresve találtak ide egyes emberek. Nyilván ezzel körülbelül minden oldalra oda lehet találni, de milyen ember keres ilyet? És milyen kereső enged egykarakteres stringre keresni? Úgyhogy szerintem csak csuklott a statisztikázóprogram - vagy prűd, és nem meri elárulni, igazából mit kerestek. Esetleg azok jöttek az oldalamra, akik semmit se kerestek. Vajon csalódtak? :)