Múltkor Cozy Powell életútját próbáltam minimális terjedelemben bemutatni azoknak, akik nem ismerték őt, most viszont egy közismert zenész nem annyira közismert pillanatait szeretném felidézni azoknak, akik - hozzám hasonlóan - péntek este koncert/dajdaj helyett maximum csak a konyhába mennek ki :)

Brian May ugyebár egy isten (bármit is mond KZsoci barátom:), ráadásul újabban már nem csak isten, hanem doktor is - az asztrofizika doktora. Korábban egy Queen nevű együttesben nyomult, amiről szerintem mindenki hallott. Nos, 1983-ban Brian a jelek szerint nagyon unatkozott, és rákattant a "Starfleet" nevű japán transformer-bábfilmsorozatra, amit a kisfia nézett állandóan. Olyannyira rákattant, hogy egy bizonyos Eddie Van Halen nevű haverjával (meg pár további zenésszel, köztük a szintén Queen-es Roger Taylor-ral) gyorsan megcsinálták a főcím sajátosan rockosított verzióját. Itt van, tessék, lehet nevetni:

Ha valakit érdekelne, itt van az eredeti is. Nem tudom, mit használtak akkoriban ezek az überzenészek, de mindezt ki is adták, Starfleet Project néven. Sőt, még fel is dolgozták a feldolgozást, Son of Starfleet címen:

Itt kicsit jobban szabadjára engedték magukat (Eddie konkrétan szétütögeti a húrokat az intróban), de azért ez sem a rockzene csúcsa. Persze voltak egész jó számok is a minialbumon, például a Let me out (ez itt egy későbbi, élő felvétel; elég lassan jön le, de szerintem megéri kivárni: laza angol rockzene):

Azért szerintem az album valószínűleg a "vicces kitérő" címszó alatt szerepel, mind Brian, mind Eddie CV-jében :)  És Brian esetében nem ez volt az utolsó ilyen, például itt van ez a BCC-nek csinált ökörködés egy Pókemberes hangjátékhoz:

Ezt a darabot tizenvalahány éve hallottam először, a brianmay.com-on, és azt hittem, csak valami április elsejei vicc. Persze, ha meghallgatom, akkor világos, hogy ez tényleg May gitárjának hangja, és a rá jellemző harmóniák, na de akkor is... ;)

Mindezen kilengések után következzen egy igazi borongós blues, ugyanőtőle. Mert azért nem csak viccelődni tud:

Nem tudom, hogy ezt a számot ki írta eredetileg (egyszerűen nem találtam róla infót), de akár saját, akár feldolgozás, nekem nagyon bejön. És hogy ne üljön le nagyon a hangulat, a végére egy tuti feldolgozás:

Ezt nyilván felismeri mindenki, ha másért nem, hát azért, mert a Cozy Powelles bejegyzésben szerepelt az eredeti. Nekem speciel ez a verzió jobban bejön, mint az eredeti - főleg ha eszembe jut, hogy 1993-ban a Kisstadionban milyen k***a jól szólt - a képen is látható Brian May Band felállástól. Életem egyik legjobb koncertje volt, pedig voltam már egy páron!

Na jó, mára ennyi, mindenki visszamehet a tévé elé ;)