Eredetileg csak ezt a panorámafotót akartam betenni ide, annak örömére, hogy tegnap végre sikerült napsütésben elkapnom a várost:

Aztán az jutott eszembe, hogy kit érdekel Prága, kit érdekel Párizs, ha fél óra alatt ilyen panorámához lehet jutni itthon? :) Szerintem a budapestieknek gyakrabban fel kellene járniuk ide, a Gellért-hegyre. Odaállni a korláthoz, és forralt bort kortyolgatva gyönyörködni a látványban. Szó szerint felülemelkedni a mindennapi problémákon. Mert lehet, hogy az a gyakori szürkeség a levegőben nem is szmog, hanem a mi gondolataink.

Az más kérdés, hogy enyhén szánalmas, ahogy a környezettudatos átlagpolgár feljut ide. Autóval és turistabusszal fel lehet menni majdnem a Citadella előtti sorompóig (baloldali kép), ahol van egy parkoló. Sőt, bizonyos turistabuszok majdnem a Citadella előttig felpöföghetnek, hogy aztán a fűtés/klíma üzemeltetéséhez tovább pöfögjenek egyhelyben (jobboldalt). Aki viszont saját tulajdonú belsőégés nélkül jön, annak nehezebb a dolga: a 27-es vonalon közlekedő, Ikarus 405 típusú guruló rezonancia- és füstgenerátorok ugyanis csak a Búsuló Juhász nevű vendéglátóipari egységhez másznak fel. Ahonnan konkrétan egyátalán nem látni a Citadellát. A bizonytalanabb gyalogbékákat szerencsére segítik a ki tudja mikor és mi célból odafestett nyilak a járdán, melyek a helyes irányt mutatják (lásd lent baloldalt).

Felemelő dolog ám úgy kutyagolni felfelé, hogy közben néha az orrunk alá füstöl egy-egy félig telt turistabusz! Tudom, hogy már régóta nem megy körbe a 27-es busz a Citadella körül, és talán tényleg van ennek valami statikai oka is (nem bírja el a támfal a BKV-t, vagy valami ilyesmi), de azt nem értem, hogy miért kell ennyire hülye helyen lennie a zárójelben a Citadella nevét is viselő megállónak. Szerintem meg se próbáltak más fordulási lehetőséget kitalálni a BKV-s buszoknak. Vagy a helyiek száműzték őket fentről? A szakadt kék Ikarusok kipufogófüstje rosszabb, mint a szakadt nem-BKV Ikarusoké? Végülis mindegy, gyalogolni egészséges.

A Cidadellát most kihagynám, az előtte felállítótt szuvenírárus-bódésort se kritizálnám, hiszen Magyarországon nincs turistalátványosság matrjoska és faragott sakkészlet nélkül.  A Szabadság-szobrot körbeölelő, kaviccsal felszórt térséget körülfogó korlát (jobboldali kép) viszont új volt nekem. A képen annyira nem látszik, de ez a neorégi fémszerkezet szerintem egyátalán nem illik ide. Na mindegy, örüljünk, hogy egyátalán megvan még az Óriás Sörnyitó (már hogy a pálmafaágat tartó nőalak szobra), és nem vitte el a rendszerváltás. Most még tisztességgel körbe is korlátolták, nehogy véletlenül lemásszon a talapzatáról, és a mélybe vesse magát?

Mivel nem vagyok turista, nagyvonalúan túlteszem magam azon, hogy ez a hely nem nekem van kitalálva. Mint már írtam, a panoráma, plusz a hideg ellen fogyasztott forralt bor ennél sokkal több kellemetlenséget is el tudna velem feledtetni. És amúgy is csak most jön az a rész, amit évente párszor mindenkinek meg kellene tenni: legyalogolni a Szent Gellért térig (kevésbé lusták fordítva is csinálhatják). Bármilyen töredezett is az aszfalt, bármennyire is hiányosak az utcabútorok, bármennyire is kopárak a fák így, télvízkor, ez a séta maga a megnyugvás!

Ma már nem csinálnak ilyesmit, hogy egy hegyoldalt telepakolnak andalgásra csábító utacskákkal, kilátóplatformokkal, úgy, hogy nem kérnek belépti díjat érte, hogy sehol nincs útközben koncesszióba kiadott gyorsbüfé. De ez már itt van nekünk. És ahogy az ember ereszkedik lefelé, újabb és újabb szemszögből láthatja a várost - amit innen nézve szerintem csak a legelvetemültebbek bírhatnak szívből utálni...