Ma megnéztük a Transformers 2-t. Nem mondom, hogy kiemelkedő élményként fog megmaradni bennem, de azért annyira gáznak se éreztem, mint azt a blogszféra finnyás kritikusai sugallták. Tipikus nyári limonádé volt, jó sok robbantással - aki ennél komolyabb elvárásokkal ült be a vetítésre (főleg az első rész után), az szerintem összekeverte ezt a filmet valami mással :) A legfőbb bajom még csak nem is az volt, hogy a mellékszereplő robotok jellemét viselkedését mintha Adam Sandler és Rob Schneider találta volna ki (pedig ezek is irritálóak voltak ám: ablakmosó-folyadékot síró robot, lábat kutyaként meghágni akaró minirobot, tüzet pukizó robot, lábai közt golyószerű valamiket hordó robot), hanem hogy az összes robot annyi elemből állt össze, hogy a film nagy részében csak elmosódó csíkokat lehetett látni, azt nem, hogy éppen kit látunk, amint éppen mit csinál...
Az eredeti robotok egyszerűek voltak, hogy műanyagból könnyen ki lehessen önteni őket, és hogy kevés rabszolga is könnyen le tudja rajzolni őket a rajzfilmsorozathoz. Most meg elindul az orr, kettéválik, a két rész öt részre válik, azok megdőlnek x szögben, meghajlanak, kiindul belőlük hatvan csáp - tiszta fraktál volt minden gépszereplő! Persze a rajzfilm annak idején meg a másik véglet volt. A hozzám hasonlóan nosztalgikus infantilizmusban szenvedők kedvéért itt egy "eredeti" Optimus Prime - Megatron harc a mozi(rajz)filmből. A blogot a Budapesttel, örömmel, villamossal, repülőkkel, stb-vel kapcsolatos írásaim miatt látogatók kérem NE nézzék meg, mert nagyon béna lesz:
És ha már az előbb a limonádét említettem: valamikor januárban morogtam vala amiatt, hogy a citromos joghurt teljesen meseszerű - hol van, hol nincs. A minap a kisközértben megörültem, hogy nééé, van! Aztán hazaérve láttam, hogy nem citromosról van szó, hanem limonádésről. Azaz van benne víz és cukor a citrom íz mellett. Mint a sima citromos joghurtban... Az íze mégis más, savanykásabb. Milyen jó, hogy már megint újítanak a bevált dolog helyett!
Ez megy most