Vagyunk páran, akik időnként felhőket fényképeznek. Mert szépek, jól esik rájuk nézni. vagy mert a velük való foglalkozás kirángat a mindennapok földhözragadt unalmából. De sajnos eme égi tünemények nem csak akkor vannak jelen, amikor rájuk vagyunk kíváncsiak.

Német vasútfotós berkekben teljesen bevett kifejezés a "Fotowolke", azaz "fotófelhő". Meteorológiai eredete ismeretlen, csak annyit lehet róla tudni, hogy mindig akkor jelenik meg, amikor az ember fotózni szeretne - ráadásul mindig a Nap és a fotótémának kinézett objektum között. Ez statikus tárgyakat, mondjuk épületeket megörökíteni kívánó fotós esetében nem annyira vészes, de amikor a vasútmán beütéssel rendelkező fotongyűjtő fél napot utazik a téma miatt, mely kétóránként egyszer (vagy még ritkábban) jár arra, akkor nevezett légköri jelenség egész komolyan el tudja az ember kedvét rontani. De tegyük hozzá, rohanó világunkban egy negyedóránként járó villamos esetében sem csal mosolyt az arcunkra, ha pont arra a tíz másodpercre romlanak el a fények, amikor elhussan a várva várt jármű.

Fentebbi képen a fotófelhők egy különösen idegesítő alfaja látható: viszonylag kicsi, épp csak elég a nap kitakarására - és ezáltal a fényviszonyok elrontására -, viszont akár félórákat is képes egyhelyben maradni. Ez a fotó konkrétan akkor készült, amikor egy órát gyalogoltva a napon, felforrt agyvízzel végre valami kedvemre valót látva elővettem volna az apparátot. Még át se kattant "ON" állásba a kapcsoló, amikor ez a habos-babos szerzet máris fakó beállítássá változtatta az imént még tündöklő színekben pompázó látványt. Kicsit persze vártam, hátha elmegy, de nem mozdult, úgyhogy inkább feladtam...

UI: A modorosblogba illő megfogalmazásra azért volt szükség, hogy szalonképes tudjak maradni ;)

UI Ep2: Természetesen könnyen meglehet, hogy van bevett magyar szó erre a jelenségre a szakzsargonban, de se fotós nem vagyok, se fotósfórumokba nem járok, hogy ezt tudhassam...