Sok előnye van annak, ha az ember születésnapja augusztus közepére esik. Például, hogy a Sziget miatt mindig "kap" valami "szülinapi koncertet". Két éve a Madness volt ez, tavaly az Iron Maiden, idén a Tankcsapda. Persze a jelenlevő tízezrek úgy tudták, hogy az együttes ünnepel, de talán jobb is volt így ;) A Tankcsapda húsz évében szerintem az a döbbenetes, hogy úgy lettek mára _az_ ügyeletes magyar rockbanda, hogy anno valami egészen másnak indultak. Ráadásul úgy, hogy megmaradtak nem-budapesti együttesnek.

Először '93-ban, a Körcsarnokban rendezett Moby Dick koncerten találkoztam velük, itt a Csapda még csak előzenekar volt, melyről mindenki csak annyit tudott, hogy "valami punkok Debrecenből" (thrash metálos közönségről beszélünk). A punk-thrashrocker elkülönülés olyan látványos volt, hogy amíg bent Lukácsék játszottak, a rockerek jó része kint az előtérben khm... büfézett, aztán amikor vége lett a Csapda programjának, a küzdőtérről punkok özönlöttek kifelé, hogy helyüket rockerek foglalhassák el. Biztosan voltak sokan, akik csapdáztak és mobidikkeztek is, de a többség ránézésre nem "keveredett", vagy csak pár szám erejéig.

Persze a Legjobb mérget (a számot) már ismerte mindenki, PeCsa-beli metálkoncertek után az akkor még létező 1-es buszon ez szólt a csordavokáltól a Széchenyi fürdőtől a Körtérig; de nem ismertem senkit akkoriban, aki azt mondta volna, hogy a TCS a kedvenc zenekara, vagy hogy kimondottan a rajongójuk. Ha zeneileg nézem, punk-ból eddigre már áttevődött a hangsúly a "dirty rock"-ra, de azt a műfajt a akkoriban Sex Action és a Sing-Sing uralta, és nem úgy tűnt, hogy elférne még valaki a piacon. Csakhogy a Csapdánál ott voltak Lukács dalszövegei, melyek nem kicsit voltak jobbak (szellemesebbek, fülbemászóbbak), mint az Action és a Sing hőskölteményei. Ennek eredményeképp az ember először megtanulta a már említett Legjobb mérget, a Tudok egy munkát-ot (ez de hülyén hangzott:), majd szépen sorban a többit is. A szöveg jópofa volt, a zene bulis, úgyhogy elég gyorsan "nagy névvé" vált a Tankcsapda.

A Jönnek a férgek borítója még punkosnak tűnt (a zene a metálosokat azért már jobban megszólította, szerintem), aztán jött az Ember tervez, és ekkor mindenki megvette magának a bandát. Én itt valahol szem elől is tévesztettem őket, a Konnektor album nem igazán jött be, a következőt (illetve a közbenső koncertet, EP-t, mittudoménmit) meg se vettem. Valahol az Agyarország táján lettek minden értelemben profi banda, amikor a slágerek is magától értetődőek lettek, és mára eljutottunk oda, hogy édesanyám is tudja, hogy van egy ilyen nevű együttes - és nem azért, mert a fia ilyen pólóban jár, hanem mert a rádiókban is találkozni velük. Persze melyikben melyik számmal ;)

Azt, hogy a rádiók, tévék játsszák őket, és hogy akkora bulikat tudnak csinálni, mint ez a tegnapi a Szigeten, nem érzem negatívumnak: az lenne a gáz, ha húsz év elteltével még mindig kis klubokban játszanák a Johnny a mocsokban huszonnegyedik részét! Inkább örülök, hogy a magyar pop(uláris) kultúrában végre van egy vidám, alapvetően bulizós rock'n'roll csapat, mely elmondhatja magáról, hogy "több évtizedes" történelemre tekinthet vissza (nem csak holmi Nagy Művészek, alterosok, búvalszexuáltak, költők). A tegnapi koncert számomra erről szólt: egy best of válogatásról, amire sokan jól érzik magukat. Voltam már jobb koncerten (jobb Tankcsapda-koncerten is), de - bár hosszúnak és kicsit talán szaggatottnak tűnt az előadás (ilyet, hogy számok szünetében eltűnnek, fény le, semmi szöveg, szerintem nem kellene csinálni) - azért jó kis nyári buli volt, és alapjában véve ezért mentünk ki. És a fene egye meg: de durván öregszünk..! :)