2017 szeptemberében az osztrák szövetségi vasút linzi főműhelyének nyílt napján az egyik csarnok mellett állt ez a kék behemót:

Az ÖBB 1020-as sorozata eredetileg a Német Birodalmi Vasút E 94-eseként kezdte pályafutását Németországban, ahova akkoriban Ausztria tartozott. Nehéz tehervonatok vontatására szánták, amire szükség is volt nyugati szomszédunk hegyipályáin. A mozdonyoknak persze csak egy része került ide, mert másutt is kellettek, de negyvenegynéhány példány a második világháború után is itt maradt.

Az E 94 a harmincas években gyártott E 93-es sorozat frissítése volt. Mivel mindkét típus emlékeztetett a sváciak hosszan előrenyúló elejű mozdonyára, a Ce 6/8 II-re, melyet "Krokodil" néven emlegettek, a német gépek a "Német Krokodil" becenevet kapták a vasútbarátoktól. Az NDK-s személyzet később viszont inkább Vasmalacként emlegette őket; kicsit szigorúbban fordítva írhatnék Vasdisznót is, de az szerintem nem hangzik olyan jól. Egyébként érdekes, hogy a keletnémetek a sínbuszaikat Malactaxinak ("Ferkeltaxe") hívták, vajon mi volt náluk ez sertésfétis? :)

A forgóvázhoz rögzített, tehát a középső résztől függetlenül elmozdulni tudó orrészek jelentősen rövidebbek, mint a svájci mozdonyoké, és a hajtómotorok szellőztetését, a légsűrítőt és légtartályt, illetve az akkumulátorokat rejtik.

A villamosberendezés nagyobb darabjai - például a transzformátor és a bütyköstengelyes kapcsolómű - a két háromtengelyes forgóváz közt feszülő, hídszerkezet jellegű tartókon nyugvó középső részben vannak.

A nyitott vezetőfülke előtt kisebb sor állt, amibe kivételesen beálltam, mert kíváncsi voltam, hogyan néz ki egy ilyen régi villanygép belülről.

A megfejtés: egyszerre régiesen és újan. A sorozat hosszú életet élt a "birodalom" utódállamaiban: az NSZK-ban a nyolcvanas évek végéig, az NDK-ban a kilencvenes évek elejéig, Ausztriában pedig a kilencvenes évek közepéig dolgoztak, ezalatt többször modernizálták őket. Ez a konkrét osztrák gép '95 után különböző magántulajdonosoknál hol külön-, hol pedig tehervonatokat húzott. Legutóbb 2018-ban látták dolgozni, de az internet szerint ma is megvan; a működőképessé tevés szándékával őrzi jelenlegi tulajdonosa.

Fogalmam sincs, hogy miért, de nagyon tetszenek ezek a függőlegesen skálázott műszerek. Van ennek a kivitelnek valami neve?

Ez itt a menetszabályozó fedlapja: balra az irányváltó kar helye látható, tőle jobbra a piros fogantyú a motorokat fékállásba (generátor üzemmódba) kapcsolja. Jobbra a korong az aktuális fokozatot jelzi, a fokozatok váltása pedig a nagy kerékkel történik, ami a hatodik képen jobban megfigyelhető. Ez a kerék mechanikus úton, láncokon és fogaskerekes áttételeken át vezérli a középső részben levő elektromechanikus kapcsolószerkezetet, tehát erőből kell tekerni, nem elég csak kicsit elmozdítani jobbra vagy balra. A fokozatkijelzőtől jobbra eső ütőgombbal "üresbe" lehet tenni a hajtást, tehát mindent kiejt alapállapotba (bár olyat is olvastam a neten, hogy az éberségi berendezés része).

Ezt a videót a youtube-on találtam arról, hogy mi minden történik egy régebbi állapotú E 94-esen, mire mozgásba tud lendülni. Szerintem ez nem is ismeretterjesztő film, hanem mozdonyp*rnó a javából :)