Valamikor '87 körül felújították a Budaörsi út befelé tartó irányának burkolatát, aminek köszönhetően szó szerint Budaörsig ért a dugó. Ez számunkra azért volt kellemetlen, mert arra kellett volna iskolába mennünk, úgyhogy édesapám elkezdett autós kerülőutakat keresni. Az egyik a budaörsi reptér mellett vezetett, a másik Őrmezőn és Kelenföldön át, az akkor még nem is létező Egér út nyomvonalához épített két aluljárón át. Utóbbi útvonal bevált, úgyhogy rászoktunk, és végül a felújítás vége után is mindig erre jöttünk. Utazás közben általában rádiót hallgattunk, és a Petőfi Rádió reggeli műsorában valakinek nagyon tetszhetett ez a szám, mert minden héten leadták legalább egyszer:
Azóta is, ha ezt a dalt hallom, a reggeli napfényben fürdő Szakasits Árpád út jut eszembe :) Az énekes hangja elég jellegzetes volt, ezért hamar felismertem, hogy ugyanaz lehet, aki a lentebbi slágert énekelte. Valami rég elfeledett filmhez íródott, melynek egyik szereplője fel is tűnik a klipben:
A Huey Lewis and the News névadója/arca/énekese/herflise, Huey Lewis érdekes fickó: a hatvanas évek végén egy fillér nélkül autóstoppolt Európában (és Észak-Afrikában), szájharmonikás utcazenészként keresve meg a napi betevőt, és állítólag egy spanyolországi fellépésen jött rá, hogy a zenélésből akar megélni. Híres viszont jóval később lett, a '78-ban megalakított, bár akkor még nem ezen a néven futó Huey Lewis and the News-zal. De vissza a klipekhez! A "Power of Love" kifejezetten a Vissza jövőbe első részéhez készült, de írtak egy másik dalt is hozzá, amit én valamiért jobban szeretek:
Nem kimondottan szoktam ilyen zenéket hallgatni, de olyan vidám, optimista hangulatuk van, ami számomra nagyon hiányzik a "rádiós zenékből" a kilencvenes évek eleje óta. Egyébként körülbelül ezen számok megírása közben megkeresték az együttest a Szellemirtók című leendő film készítői is, hogy írjanak nekik egy főcímdalt, de nem volt rá energiájuk. Végül valahol mégis ők írták, a legendás Ray Parker, Jr. dal ugyanis annyira hasonlított egy korábbi Huey Lewis nótára, hogy peren kívüli megegyezés lett belőle...
Hip to be square... Ez a szám is az előbb említett vidám, nyolcvanas évekbeli hangulatot adja vissza. Ehhez képest ez az a dal, ami az American Psychóban szól, miközben a főszereplő a dal szövegét méltatva megöli kollégáját. Furák ezek a filmek, csak baj van velük...
Úgy érzem, hogy a Heart and Soul se a Fields of Nephilim (őket ismeri valaki?), Cure és Sisters of Mercy rajongóknak íródott - viszont amikor az ember depis, ilyet kell hallgatni, nem Black Sabbathot. Egyébként zeneileg teljesen elfogadható rock ez, kimondottan jó gitár- és szintetizátorriffekkel, jó hangzással!
Sokan az ilyesmire mondják, hogy "guilty pleasure", de nekem semmi lelkiismeret-furdalásom sincs miatta :)
Érdekesek a klipek is: mintha valami zenés nyári romkomból lennének kivágva. Főleg ez itt lentebb, itt már elkezdett érdekelni az alapsztori is. Mert valaminek lennie kell, különben ki ezek az emberek az elején és végén?
Amikor ezek a dalok odaát slágerek voltak, mifelénk nem túl sok videoklipet lehetett látni, úgyhogy most rám is újdonságként hatnak. Persze elég klisések, de azok a bizonyos nyári vígjátékok se voltak egy kifejezett Háború és béke...
Aki úgy klikkelte végig ezeket a videókat, hogy be volt jelentkezve a saját felhasználójával a youtube-ra, az egy ideig állandóan ilyen számokra mutató ajánlásokat fog kapni, úgyhogy be is fejezem a bejegyzést, mert elértem a célomat :)
Na jó, bónuszként jöjjön még egy videó! Ugyan már szerepelt a blogban egy másik verzióban, de jó szám, érdekesen előadva, úgyhogy talán annak is bejön, akinek a többi nem...
A bejegyzés címe az Aqua "Back to the 80's" című számából jött. Ugyanebben egyébként a nyolcvanas évek másik fő ismertetőjelét is megfogalmazták: "Back when the coolest thing in store / Was a Commodore 64" :)
Ez megy most