Szünetjelzés helyett pár jópofa öreg vas. Nem különlegesek, nem ritkák, de azért jópofák, főleg ha manapság találkozik velük az ember.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is jópofának fogom tartani a kombi Varnyút (fiatalabbaknak: Wartburg), de ha ma meglátok egyet, nem bírok csak úgy elmenni mellett...

Régebben fel se tűnt, hogy mekkora batár nagy dög ez a masina! Majdnem mint egy 245-ös Volvo, pedig az tényleg nagy!

Na, a duplalámpás Skoda mindig is unikum volt a szememben: szerintem Magyarországra nem sok került belőlük, Csehszlovákiában viszont bőven lehetett velük találkozni. Sőt, ha az ember Szlovákia Pozsonytól messzebbi területein halad át, még ma sem ritkák. Pedig ez volt az a Skoda-sorozat (a 105/120/130), amiről oly kevés jót hallott az ember, míg a régi Octaviát, az MB1000-et, de még az S100-ast is elég nagy becsben bírták tartani. Azt azért valaki megsúghatná, hogy ez a duplalámpa melyik sorozathoz tartozott, illetve hogy szériaelem volt, extra kiadás, vagy átépítés.

Na igen, a "Nagypolák" (Polski FIAT 125p). Itt épp a Szervita tér átépítése során bújkál a paraván mögött, de 20-30 évvel korábban a háttérben látható bankfiók helyén levő Merkúr-szalonban még felsőkategóriás autónak számított. Sokáig úgy tudtam, hogy ezek mind eltűntek, mert fénysebességgel szétrohadtak, de manapság nyaranta többet látok belőlük, mint húsz évvel ezelőtt. Állólámpásat és fekvőt is, ami a hátsó lámpákra vonatkozik - azt sajnos meg nem mondom, a képen milyet láthatunk.

A Trabi élt, a Trabi él, a Trabi élni fog. Annak idején kettő is volt a családnak, sok száz kilométert megtettünk vele, amikor pedig egy alvó osztrák kamionos belénkgurult piros lámpánál a Szirmai István, leánykori nevén Nagyszőlős úton, épségben ki tudtunk szállni a hátsó ülésről tesómmal, bár utána a csomagtartót újra kellett építeni - miután lefeszegették a lemezeket a koffereinkről. Ezek után nem hiszem, hogy tudnék rá rosszat mondani :)

A csőrös Tátra (igenis "Tátra", nem "Tatra" - a villamost is magyarítottuk, lévén a névadó hegységnek ez volt a neve mifelénk:) igazi aduász, főleg a "kagylós hűtőrácsú" (T138?), mint ez. A legkarakteresebb teherautó volt gyerekkoromban - illetve ma is az. A cseh cég masinái mindig is a legdögösebb nehézvasak voltak (a személyautóik se voltak épp csúnyák), és valószínűleg a legjobb terepjárók is.