Pécs az egyik kedvenc városom. Valószínűleg családi alapon, hiszen szüleim is sokat jártak oda, és imádták, és ez az imádat kiskoromban átragadt rám. El nem mondhatom, mennyire drukkoltam, hogy Pécsé legyen az "Európa Kulturális Fővárosa 2010" cím, és mennyire örültem, amikor megkapta. Nem csoda hát, hogy könnyen rá lehetett beszélni arra, hogy a MÁV Nosztalgia élményvonatával leugorjunk oda. Aztán végül mégis csalódottan jöttem haza :(

Pedig jól indult: a vonat jó volt (osztrák eredetű kocsiban utaztunk), az időjárás is. Első körben felrohantunk a kisvasúthoz, mely talán az ország legrövidebb ilyen létesítménye. Utána felmentünk a misinatetői tévétoronyba, ami a kedvenc tévétornyom (valószínűleg már csak azért is, mert ez volt az első tévétorony, amiben jártam:). Mit mondjak, ha lent erős szél volt, akkor fent kimondottan szélvihar. Konkrétan alig lehetett fotózni, mert az ember kezét beremegtette a szél:

Azért három próbálkozásból sikerült némi panorámát lőnöm. Gyönyörű ez a környék, és szépséges a város odalent. Még a panel lakótelepek se tudták elrontani:

Miután már kellően átlátszóra fújt bennünket a szél, elindultunk lefelé. Kicsit rossznak találtuk a turistaút minőségét, de hát kibírjuk... Útközben találkoztunk egy idős bácsival, aki morgott, hogy régen ám nem így nézett ki ez az út... Mindenesetre pofáraesés nélkül megúsztuk, közben ilyen terepakadályokat is látva:

Az igazi pofáraesést viszont nem kerülhettük el - a belvárosban. Gyakorlatilag két dolgot akartam volna megnézni: az egyik Jakováli Hasszán dzsámija volt (a kisebbik, a kórházba beépülve, de megmaradt minarettel). Én azt gondoltam, az, hogy "2010 kulturális fővárosa" azt jelenti, hogy a város az átlagnál tágabbra nyitott karokkal várja a turistákat. Ehelyett itt csak egy tábla várt: felújítás miatt március 31-ig zárva. Á, nem voltam ideges! A másik dolog, ami eddig kimaradt nekem, az UNESCO világörökség részét képző ókeresztény síremlékek voltak. Nosza, a térképen (a város javára legyen mondva, a látványosságokat mutató térképekből nincs hiány) megkerestük a több helyszín egyikét: Apáca utca. Sehol semmi. Egy épületen uniós zászló lengett, "római síremlékek" márványtábla is volt rajta, valószínűleg még a hatvanas évekből, de az ajtó zárva volt, és SEMMI tábla nem volt kint, hogy miért, meddig, mikor van nyitva, ilyesmi. Tudom, biztos mi voltunk a bénák, de abban az utcában semmi mást nem találtunk, ami bejáratnak tűnt volna (ezen a térképen a 3-as és 4-es helyről lenne szó - a 2-est értelemszerűen megtaláltuk).

Tudom, nem főidényben mentünk. És? Tudtommal a város nem az "Európa Kulturális Fővárosa 2010. április 1. és október 31. közt" címet kapta meg! Ráadásul egy nyamvadt táblát így is odaizélhettek volna, hogy "így jártál, gyere vissza egy hónap múlva". Igazából én voltam a hülye, azt hittem, hogy ha "élményvonat" indul Pécsre - "Pécs - Sopianae" nevű kocsival a szerelvényben -, amit fúvószenekar vár a pályaudvaron, akkor az azt jelenti, hogy már tart a kulturális év. Hát nem, Pécsett még "2009 és fél" van :(

Csalódottan mentünk tovább a Széchenyi tér irányába, a fentebbi képen látható állapotú épületek tucatjait tartalmazó utcákon át, és kiértünk az említett térre, ahol januárban nagy csinnadrattával zajlott le az EKF megnyitója. Ezt láttuk:

Persze tök jó szombaton is dolgozó munkásokat látni, meg értem én, hogy januárban és februárban hideg volt és havazott (a jelek szerint az ilyesmi nem csak a budapesti városüzemeltetésnek szokott meglepetést okozni), de összességében ez is negatív élmény volt. Ebbe a dzsámiba azért be lehetett menni, csakhogy pont ugyanúgy nézett ki, mint gyerekkoromban! Amúgy láttunk külföldi turistákat a városban, főleg olaszokat, érdekelne, hogy mit fognak otthon mesélni a városról az ismerőseiknek! Némelyikük arckifejezése azért beszédes volt.

"Európa Kulturális Építési Területe 2010", légkalapáccsal, kerítéssel, mobilvécé-sorral. Hallottam én arról, hogy késésben vannak, meg hogy egyes építményeket júniusban, októberben vagy még később adnak át, de hogy még a leginkább szem előtt levő térség is ennyire nincs kész, azt nem gondoltam volna!

És akkor még előttünk volt az a kultúrsokk, ami akkor ért bennünket, amikor este háromnegyed hétkor kicsit még sétálgattunk a környéken. Az egy dolog, hogy szombat este kisebb élet volt a belvárosban, mint egy közepesen lepukkant főváros széli lakótelepen, de a Jókai téren még közvilágítás is alig volt! Ilyen fényviszonyok közepette én se szívesen sétálgatok:

Vérzik a szívem, de Pécs ennél sokkal jobbat és többet érdemelt volna! Önmagában nem sokat jelent az EKF, amit az is elárul, hogy egyrészt az európaiak 99,9%-a nem tudja, hogy van ilyen, meg az is, hogy ugyanebben az évben Essen és Isztanbul is viseli ezt a címet... De azért ha az új dolgokkal nem készültek el időre a nagy politikai patópáloskodásban (hm, tényleg, új név a politikusoknak: a patópálos rend tagjai), legalább azt karban (és nyitva) tarthatták volna, ami már megvan! Erre nem lehet magyarázat az sem, hogy kómában fekszik az eredeti polgármester, az utódja pedig meghalt, mert ennek valami személyek feletti dolognak kellett volna lennie. Hát nem lett.

Szerintem majd jövőre, turistaszezonban fogok legközelebb visszamenni, addigra talán meglesz a gyümölcse az építkezéseknek-felújításoknak, illetve akkor talán majd méltóztatnak kinyitni a város turistalátványosságait is.