Budai gyerekként úgy nőttem fel, hogy a "Fogas" intézmény volt számomra, aminek lelke van, és amivel mindig izgalmas utazni. Ehhez képest ma borzasztó utazni vele: ráz, ugrál, nem lehet kényelmesen ülni rajta - beszélgetni meg pláne (pontosabban a megállókban, amikor áll, akkor igen). Azt se mondanám, hogy elég gyakran járna, vagy gyors lenne. Egyetlen pozitívum, hogy a kocsik belső terét felújítgatták: kicsit már ki van párnázva az ülés, a belső tér színei kellemesebbek, és van audiovizuális utastájékoztatás.

De ha kiszáll az ember, a megállókban néha már-már gettó-feelinget kap: graffiti,  elhanyagoltság, felrepedt-toldozgatott beton, a kedves közlekedési eszközhöz méltó barátságos környezet teljes hiánya...

A felső végállomáson a kis bódé romja különösen érthetetlen a "vizeletszagú vakolatomlasztóhely" állapotból nemrégiben felújított állomásépület mellett:

A kontraszt különösen éles, ha a másik hegyi csodával, a Gyermekvasúttal hasonlítjuk össze, ami évek óta egyre csak szépül, egyre több turistacsalogató szolgáltatása van, miközben a régi, vidám hangulat se tűnt el. A fogast egyes tervek szerint egyik végén a Moszkva térre vinnék be, a másikon Normafáig hosszabbítanák, de vajon többen utaznának akkor vele? Lenne miért felmenniük a hegyre a nem ott lakóknak is?

Mindez egy több évtizedes jelenség része: a Budai-hegységnek, a budai kirándulóhelyeknek nincs gazdája, funkcióik elveszőben vannak, és amiben nincs extraprofit-lehetőség, az lassan szétrohad. Az egész budai kirándulóövezetet újra ki kellene találni, mert pár pontszerű helyet (pl. a rétes-büfék a Normafa környékén - ha még megvannak) leszámítva alig van élet "odafent". Nem is nagyon tartják karban az erdőket, rendezetlenek az ösvények, a jelzések... Gyerekkoromban is már kicsit furcsának tűnt az a régi képeslap, amin annyian ültek a büfében Ságváriligetnél, mintha a belvárosban lennének, de mára már a gyerekkoromban meglevő embermennyiség is hihetetlennek tűnik. Ugyanezért lehetett kihalt a Libegő, amikor legutóbb próbálkoztam vele... de beszélhetünk a száz éve széthullóban levő, Zugliget környéki kerthelyiséges vendéglőkről is!

A Hegyvidék: zártkörű klub?

Tele van ez a város gyönyörű helyekkel, ahová a mai gyerekek már el se jutnak. A Hármashatárhegy teteje is milyen klassz hely, nem? Gyerekkoromban még busz ment fel, büfé is volt ott, most valami klubszerűen zárt kinézetű étterem van odafent, és eleve csak kocsival mehetsz fel. De körülbelül mintha a világ vége után két megyével lennél még így is! Svájcban, Ausztriában, Cse'szlovákiában ide libegő vagy lanovka hozna fel, és jó hangulatban vedelnéd a zlátnibázsántot/radlert a knédli/perec mellé, az tuti!

Normafán volt gyerekkoromban az ország legdögösebb játszótére, ami minden évben csak bővült: repülő alakú libikóka, kisvonat, kisvillamos, kiskunyhó, váracska mászóhálóval... Ami még nem esett szét ezek közül, ott van még talán ma is. De a nyilvános vécé már tutira nincs meg, pedig az is volt ám! Ma felmehetsz a barátnőddel pár percre leülni a három pad egyikére a Normafa Mk.II (az eredeti ti. rég elpusztult) mellé, esetleg ehetsz egy rétest is, de azért ez nem olyan szórakozás, ami tömegeket vonz oda. Pedig hely még lenne is a tömegek elhelyezésére ott! Lehet fújni a németekre, de Münchenben vagy Kölnben jókora parkok vannak erre. Sörkertes-beülős a tüchtig polgároknak, parkos-flekkensütős a családosoknak: lehet válogatni! Persze egyik se olyan szép helyen van, mint a Normafa, vagy a Hármashatárhegy, de legalább létezik. Csak azt kell látni, hogy ezek nem hatalmas extraprofitos helyek, hanem a jó életminőség részét képzik, ezért a városnak is oda kell figyelnie rá. Szép, rendezett környezetbe az emberek is szívesebben kimennek (főleg ha van mivel, és nem csak autóval lehet, amit aztán az árokparton hagynak szerteszét, mert elég parkoló sincs), és ha kimennek, és tetszik nekik, akkor költenek némi pénzt. És akkor talán nem csak gagyi büfésbódé vagy exkluzív étterem tud megélni, hanem a kettő közt bármi más is.