Egy szép szombati napon csavarogni támadt a kedvem, de indulás előtt gyorsan ránéztem a bkv.hu-ra. Ott a felső infósávban scrollozott egy rövid üzenet, miszerint a fogaskerekű kettéosztva közlekedik, a két szakasz közt meg buszok. Semmi bővebb magyarázat, ok, vagy ilyesmi. Másutt nem írtak semmit a témáról, úgyhogy gondoltam megnézem - de azt hittem, csak valami apróbb dolog (pl. sikló a bizberben). Városmajorban meg már azt hittem, téves volt az infó, vagy megoldották a problémát, mert semmi se utalt arra, hogy nem normális az üzemmenet: nem mondtak be semmit, nem volt kiírva semmi, és a biztonsági őrök is úgy kérték a bérletet, meg lyukasztatták a jegyeket a leendő utasokkal, mintha minden rendben lett volna. Csak a szerelvény vezetője mondta be indulás előtt, hogy kettéosztás van, de aki nem figyelt, nem volt helyismerete, esetleg külföldi volt, az bőven lemaradhatott róla - vagy ha hallotta is, nem biztos, hogy tudatosult benne, hogy a két megálló közt nincs normális út, nem járhat pótlóbusz, úgyhogy séta lesz. Ennek megfelelően amikor az Erdei iskolánál megtudták, hogy a vágány melletti kábelaknát fedő betonlapokon gyalogolhatnak fel a Gyöngyvirág útig, volt némi morgás. Mondjuk a babakocsis családok esetén ez nem is csoda!
Az ilyesmi nem a járművezető dolga, pláne egy kocsiszínnel szomszédos végállomáson, ahol kell lennie további személyzetnek is - valakinek már ott magyaráznia kellett volna az embereknek, hogy inkább menjenek vissza a Moszkálmán térre, és menjenek 21-essel (az igazi persze az lett volna, ha már a metrón és a villamosok mondják, hogy el se induljanak a fogashoz, de ez egyelőre sci-fi).
A Gyöngyvirág alatti kanyarban láttam aztán, hogy két szerelvény is áll egymás mögött, ez meg nem kimondottan jó jel az álmoskönyvek szerint. Ekkor eleredt az eső (nem kicsit, nagyon), de ismerősökkel is találkoztam (valószínűsíthetően nincs összefüggés a kettő közt:), úgyhogy megtudtam, hogy tengelytörés miatt siklás volt. Akkor eresztették vissza a sínre - a kiemelt tengely helyett részben egy kis zsámolyszerűségre - a haváriás kocsit, de innen még messze volt, hogy elindulhassanak Városmajor felé, úgyhogy visszagyalogoltunk Erdei iskolához, aztán még lejjebb. Mivel a menet sebessége minimális volt, időnként pedig meg kellett állniuk (a fékeket kímélendő), tulajdonképpen futnunk se kellett volna - de persze ezt akkor nem tudtuk :) Végül a János kórház fölött legalább húsz percet vártunk... Nem irigyeltem viszont a kivezényelt BKV-s személyzetet, részben egy rohadt nagy vihar közepette kellett tenniük a dolgukat, aztán meg néhányuknak végig is kellett gyalogolnia a szerelvény mellett a kocsiszínig.
Ez megy most