Zürich villamosai olyanok, mint a "német oldali" svájci dolgok általában: igényes anyagokból, jól megtervezve, pontosan összerakva, felesleges feltűnősködés nélkül. Aki kimondottan szépet akar látni, menjen ki a tópartra, vagy fel a hegyekbe - a villamos működjön jól, legyen jól használható, és jól karbantartható.

Illetve ez a korszak a videón  itt-ott látható CobraTram alacsonypadlóssal átmenetileg megszakadt, de szerintem már megbánták, hogy nagyon dizájnosat (styled by Pininfarina), noch dazu szokatlan technikai megoldást erőltettek, és a következő villamosuk valami másutt már bevált lesz :)

Az üzemeltetést se spilázzák túl: menjen, és.. menjen! Ha x+1 járat áll meg/ágazik el, akkor álljon meg/ágazzon el annyi, az azzel járó csikorgással és csattogással együtt, még akkor is, ha történetesen a híres svájci bankok székházai előtt történik mindez. Hisz a vágánykapcsolatoktól, váltóktól, átszelésektől nem kell félni. Ha hegyoldal van az útban, akkor a hegyoldalon is felmegy, akár a közúttal fonódva is, vagy teljesen lehetetlen helyeken kurflizva. Ha többszáz éves házak mellett kell elmennie, hát elmegy többszáz éves házak mellett. Zürichhez képest Budapest a megtestesült Mit-Nem-Lehet-Város!  Ezen túl az átlagos haladási sebesség viszont nem túl magas: bár adott esetben ezek a villamosok - a budapestihez képest álomszerű pályákon - meglehetősen jól tudnak haladni, nem a sebesség a cél, hanem hogy a következő megállóba pontosan az átszálláshoz érkezzen meg a tuja. Ha pedig valami igazán svájci dolgot keresünk: a villamosokon az utastájékoztató berendezés gongszóval üti a negyedórákat :)

Egyébként csodák sehol sincsenek: Zürichben is vannak jegyellenőrök, mert ott is van, aki bliccelne, és az első hó leesésekor ott is megállt az élet. De ez ezen a videón nem szerepel :)

A videóhoz tartozó útibeszámoló itt érhető el (néhány rövid részlettel a teljes videóból)