Múltkor beraktam pár olyan képet, amit anno valamiért feltöltöttem a blog fájlkezelőjébe, de aztán nem használtam fel. Most ugyanez következik, csak panorámákkal. Ezek elkészítése kicsit bonyolultabb a sima képekénél (állvány nélkül mindig ferdén svenkelek,  rájövök, hogy nem lesz jó, eldobom, újra próbálom, ejj, valaki belegyalogolt a képbe, eldobom, újrakezdem...), úgyhogy ritkábban feledkezem el róluk, de néha mégis parkolópályára kerülnek: vagy okot nem találtam arra, hogy kitegyem őket, vagy rájöttem, hogy nem is olyan jók (esetleg a szoftvernek nem sikerült jól összeillesztenie, de ezt csak akkor vettem észre, amikor már feltöltöttem).

A Hármashatár-hegyről már korábban megírtam, hogy az egyik legméltatlanabbul mellőzött kirándulóhely Budapesten. Amikor ott járok, mindig az jut eszembe, hogy épeszű helyen libegővel-fogaskerekűvel özönlenének ide az emberek, hogy aztán bevessék magukat az erdőbe, vagy a tisztásokon piknikezzenek, esetleg beüljenek valamelyik itt működő sörkertbe. Ehelyett pár autóson és hegyibiciklisen kívül csak csend van itt. Persze az se rossz, de azért gyerekkoromban több élet volt itt. Az is igaz, hogy a Széchenyi-hegy se úgy nézett ki, mint manapság... De vissza a Hármashatár-hegyre: már régebben is szerettem volna egy képre ráfotózni a belvárost és a hármashatárhegyi repteret, míg végül valamikor tavasszal konkrétan meg is próbálkoztam ezzel. Bár már kezdett szürkülni, nem is sikerült olyan rosszul.

A hegygerincen több ilyen beton-izé található, gyanúm szerint második világháborús légvédelmi ütegek maradványai. Valaki nem tudja, használták ezeket azóta valamikor? Csak mert mintha egy időben sátortető lett volna felettük: a képen láthatónak csak a közepén gyanús a vasoszlop, egy másikon viszont valami tető maradványai is látszanak.

Nagyot ugrunk, a Hősök terére: még ment a vita, hogy építsenek-e üvegkockát a Szépművészeti Múzeum elé, és megbontsák-e a lépcsőt, amikor rámjött, hogy lefényképezem a mostani látványt, hátha tényleg megváltoztatják. Végül lefújták az építkezést, úgyhogy ma is nagyjából ugyanezt látja az ember, ha szembeáll a főhomlokzattal.

A Műjégpálya szerintem elég furcsán lezajlott modernizálása kapcsán többször is morogtam, és hogy őszinte legyek, nem tudom, hogy végül is megnyitott-e (legutóbb azt hallottam, hogy december közepétől két hétre megnyit, aztán valami rendezvény lesz, utána meg még nem tudják). Bárhogy is van, itt még az építkezést örökítettem meg, valamikor az év első felében.

És itt egy közeli a Vajdahunyavárról, ami szerintem az elképzelhető legvadregényesebb háttér a korcsolyázáshoz. Kár, hogy már nem szeretek korcsolyázni :)

És a végére egy villamosos poén: amikor a jobbról balra svenkelés (világostól a sötétebb felé, mert a panoráma képei az első kép beállításaival készülnek, és ha a sötét résszel kezdem, akkor a napos részen minden beég) végére értem volna, épp befutott az "alagút" felől egy Tatra szerelvény. Normál esetben itt abba kellett volna hagyni, vagy legalábbis szünetet tartani, de inkább megcsináltam a befejező két kockát, abban reménykedve, hogy az összeillesztő szoftver majd csinál valami vicceset vele. Így is történt, így lett a kétkocsis szerelvényből egyetlen, banán alakú kocsi. Sajnos a felsővezetékeket se sikerült teljesen összeillesztenie, de a banán alakú villamos miatt most mégis be mertem rakni :)