Poposkodjunk egy kicsit a sok villamosozás után! 1984 januárjában jelent meg ez a kicsit műanyag hangzású, kicsit túlságosan is nyolcvanas évekbeli szám a Huey Lewis and the News-tól. Minden hibája ellenére bejutott a Billboard Top 10-be, mi viszont itt, a Vasfüggöny mögött nem nagyon hallottuk, legalábbis nekem nem rémlik:

Bevallom, amikor tíz évvel később, egy Best of... CD-n először hallottam a dalt, azt hittem, viccelnek velem. Ugyanis... hát... szóval bizonyos részeit már ismertem, egy olyan számból, ami hozzánk is eljutott. Erre gondolok, 1984 nyarának nagy sikerére:

Huey Lewisék persze érthető módon kibírták röhögés nélkül, hogy a (talán kicsivel jobban hangszerelt) második számból az övékénél nagyobb sláger lett. Állítólag már csak azért is, mert korábban őket kérték fel, hogy írjanak címdalt a Szellemirtókhoz, csak nem értek rá, mert éppen a Vissza a jövőbe első részéhez készítettek egyet (sőt, kettőt). Ebből egy dolog biztosan kiderül: moziilag sokkal jobb idők voltak azok, mind a mostaniak, hiszen akkor még új filmeket gyártottak, nem csak 3D felújításokat ;) Az ügyet gyorsan bíróságra vitték; peren kívül egyesség lett belőle, ahogy az lenni szokott, ha ilyen sok pénzről van szó (vicces utólagos hullámokat azért vetett az ügy).

Namármost, van egy régi történet, miszerint egy neves magyar zeneszerzőt az úri világban behívtak szakértőnek egy perhez, melyben A sanzonszerző azzal vádolta meg B sanzonszerzőt, hogy az ellopta az ő művét. Az idős komponista végighallgatta a számot lemezről, majd felállt, és imígyen tanúskodott:
-Tisztelt Bíróság, a sértett: Schubert.

Valami hasonló érzés kerített hatalmába, amikor a témáról szóló Wikipedia-bejegyzésben azt olvastam, hogy az eredeti szám állítólag hasonlítana a hetvenes évek legvégének proto-nyolcvanas-évek slágerére, a Pop Muzik-re. A szám mindenkinek ott van az agyában (mázlista, akinek nem), de fejből nem rémlett a hasonlóság... amíg meg nem hallgattam:

No, itt most a blogok dramaturgiája szerint ítélkeznem kellene, de nem akarok, egyrészt mert úgy is lehet zenét "lenyúlni", hogy az illető észre se veszi, hogy egy hangsort már eljátszottak korábban (gyakorlatilag nincs is esély arra, hogy bármit elsőnek kitalálhasson), vagy esetleg nem is ismeri az előképet, másrészt viszont attól félek, hogy ha azt mondom, mindenki az M-től másolt, akkor beesik egy mélyművelt hipszter, és beírja, hogy a gitárriff tényleg lopás, mert a dallam eredetileg Jürgen Wagner Die nicht-wirklich-meisterlichen Sänger von Fürth című operájából származik, majd egy konzit megjárt népművelőtől megtudjuk azt is, hogy már az is csak másodközlés volt, mert előtte, az ősidőkben a Neanderthaler Summenchorus már eljátszotta azt, koponyadobra és gerinchúrokra hangszerelve, csak sajnos erről csak az igazán műveltek hallottak... :)

Egyébként tippeket se kell adni, hogy miről lehetne írni még a témakorben, hisz tudnék ilyet még egy fél tucatot kapásból írni... az internet végtelen háttéranyagaival meg még többet  ;)