Amikor régi képeket teszek fel ide, szinte mindig felbukkan valaki, aki azokat a villamosokat hiányolja, "amelyikeknek középen volt az ajtaja". Ez a bejegyzés elsősorban nekik készült :)
A jármű közepén, az utastérnél egy lépcsőfokkal lejjebb levő belépőrész nagy divat volt a XX. század első felében, számos helyen épültek ilyen villamosok; Budapesten 1928-ban jelentek meg, a Ganznak köszönhetően. A kocsik a "Bukfenc" becenevet kapták, mivel a rövid tengelytáv miatt induláskor és fékezéskor jellegzetes bólintó mozgást végeztek.
Az első középbejáratúak ikerkocsik voltak, tehát a két kocsi csak együtt tudott közlekedni. Érdekességük volt, hogy a korábbi, favázas járművekkel ellentétben már fém vázszerkezetük volt. Sőt, a képen látható 3156+3157-es (eredetileg 3320+3221) szerelvénynek volt még egy újítása: szegecselés helyett már eleve hegesztéssel szerelték. Bár ez a kép már a hatvanas években készült, meglepően szép állapotban van; sok régies elemet láthatunk rajta: a kúpos pályacsengőt, a régimódi sugárvetőt, az ablakok fölötti apró szellőzőnyílásokat - de a "kalauz nélküli" tábla se rossz! A tetőn levő viszonylatszámot megvilágító lámpa pedig már-már a cukiság kategória :) A helyszínt feladom rejtvénynek, bár nem túl nehéz kitalálni.
Az ikerkocsik mellett 1930/31-ben távkapcsolású villamosok - innen a "Távos" becenév - is épültek, ezekből pótkocsik közbeiktatásával akár ötkocsis szerelvényeket is össze lehetett állítani. Ez a lehetőség később megszűnt: egy KRESZ-változtatásnak köszönhetően egy forgalmi szerelvény maximum három kocsiból állhat (ez tudtommal azóta is így van). A fentebbi képen érdekesnek mondható, hogy a közelebbi motorkocsinak pantográf (ollós) áramszedője van, míg a távolabbinak líra. A helyszín szerintem itt is jellegzetes, de vajon csak nekem?
Rendkívül érdekes járművek lehettek ezek a városi vonatok, de sajnos 1970 január elsejével az utolsót is törölték az állományból. Gyors eltűnésük talán annak (is) köszönhető, hogy szemmel láthatóan erősen lestrapálódtak a hatvanas évekre. Sajnálatos, hogy egyet se őriztek meg :(
Hasonlóan szerencsétlen sorsúak voltak az ikerkocsik: az új Erzsébet híd átadását még megérték, de a hetvenes évek elején eltűntek, gyakorlatilag szinkronban az itteni sínekkel. A blogban sokszor emlegetett Bengálikat eredetileg ilyen ikerkocsik felújításaként építették, de az első erre a célra kijelölt Bukfenc (a 3132+3133 pályaszámú szerelvény) megbontásakor kiderült, hogy használhatatlan állapotban vannak, úgyhogy inkább teljesen újonnan gyártották őket.
Hosszabb életűek voltak azonban a pótkocsik, melyek kétfélék lehettek: az eredetileg is Böcker-légfékes példányok, amiket más típusok vontattak, és azok, amiket eredetileg a távkapcsolású szerelvényekhez építettek. Ezeket a hatvanas évek végén egységesítették, a távkapcsolású pótkocsik így túlélték a távkapcsolású motorkocsikat. Sokfelé lehetett látni őket, de a legtöbben valószínűleg az újpesti és angyalföldi vonalakról emlékeznek rájuk; itt fent például a Visegrádi utcában látunk egyet indulás közben - már ég az ajtók közötti parázslámpa!
Igazából elég sokfelé jártak: még az 56-oson se számítottak ritkaságnak, de felbukkantak Óbudán, korábban pedig a még Budaörsre járó 41-esen is. Elég sokáig bírták: az utolsókat 1981-ben selejtezték. Persze az is látszik, hogy eddigre egyszerűsítettek a kinézetükön: az ablakok feletti szellőzőnyílásokat lelemezelték, sokat rontva az összhatáson.
Az utastér a kocsi végén az üléssorba símuló kézifékkarral. Aki utazott ilyennel, nem emlékszik, történt valami, ha meghúzta ezt valaki? Úgy értem, lelassult a szerelvény? Vagy az utastársak simán felpofozták azt, aki ezzel szórakozott? Úgy értem, az UV pótkocsikban is ott volt a peronokon a kézifék, de ez még annál jobban is huncutkodásra késztethette a gyerekeket, nem? Egyébként talán érdemes megjegyezni, hogy a középbejáratúak eredetileg nem ilyen utastérrel készültek, hanem ilyennel.
Végezetül azt is érdemes megemlíteni, hogy pótkocsiból szerencsére megőriztek egyet: az első példányt, az 5600-ast 1930-ból. A 75. születésnapján a VTTE Nosztalgia Bizottsága javasolta is a felújítását, de sajnos ez nem történt meg - remélem, hogy nem kell megvárni a 100. évfordulót, hiszen mégiscsak a budapesti villamosközlekedés talán legjellegzetesebb kinézetű járművéről van szó!
Akit bővebben is érdekel a téma, olvassa el dr. Németh Zoltán Ádám barátom írását a villamosok.hu-n!
Külön köszönetet szeretnék mondani a képek készítőinek: Ab van Donselaarnak, Geoffrey Tribe-nak és Herbert de Roy van Zuydewijnnek!
Ha tetszenek a képek, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm!
Ez megy most