1987 nyarán három napot töltöttünk Lipcsében, és bár a város nem volt olyan megrázó hatással rám, mint Drezda, pontosabban a romhalmaz, ami Drezdából maradt, nagyon tetszett - úgyhogy 25 évvel később ideje volt visszamenni.
Érdekes, hogy bár annak idején (12 évesen) inkább csak utánfutó üzemmódban működtem, azaz mentem a felnőttek után, egész jól megmaradt bennem a belváros kinézete és alaprajza. Még olyan értelmetlen emlékek is előjöttek, hogy a Tamás-templom mellett, a képen a távolban látható keresztutcában volt valahol egy vasútmodellező bolt (PIKO! H0! ki nem imádta?). Az meg vicces volt, hogy most is beleakadtam egybe, bár szinte biztos vagyok abban, hogy nem ugyanabba, és nem teljesen ugyanott :)
Ahogy emlékeztem, sok új épület és foghíj volt (Németországban ez sajnos alap, pedig Lipcse még egész jól járt más városokhoz képest), de azért a látkép nagy részében mindig volt valami régi. Itt jobbra a szerintem a megcsömörlésig túlcsicsázott belsejű Miklós-templom látszik, balra pedig egy lakóház sarka. Érdekes, hogy egy 12 éves miket jegyez meg: bár annak idején úgy gondoltam, hogy az NDK-ban élni rosszabb lehet, mint nálunk, a lipcsei főutcának határozottan nemzetközi hangulata volt: a mozikban a Beverly Hills-i zsaru ment, amit nálunk csak valamivel később mutattak be (szerintem nem a második rész volt, de lehet, hogy itt már az, csak nálunk maradt ki az első is? mindenesetre itt találkoztam először a "cop" szóval, a mozik bejárata fölött), az üzletekben és éttermekben szóló rádióban leggyakrabban hallott számok pedig a Starship "Nothing's gonna stop us now"-ja és a "Funky Town" című diszkóklasszikus valamilyen feldolgozása volt. Nem mondom, hogy "nyugati időszámításilag" is 1987 volt Lipcsében, de semmiképpen nem 1976, mint az ország más részeiben. Persze azért találkoztunk igazi DDR hangulattal is: talán "Szpartakiád" néven valami keleti-blokkos világifjúsági sporttalálkozót tartottak a városban, és amikor a kelet-német csapat mozgalmi dalokat énekelve átmasírozott a belvároson, annak annyira "mi készen vagyunk a világháborúra" hangulata volt, hogy megállt az ember kezében a papírtányérról evett mustáros kolbász.
A régi városháza se változott semmit, persze 25 éve még nem építették előtte a város alatti S-Bahn alagutat. Innen is van egy értelmetlen emlékem: valahol a tér sarkán ettem először olyan fagylaltot, amit nem tölcsérbe adtak - az ostya tál alakú volt, lapáttal rakták rá az egyízű (nem tudom, milyen volt, de homogén állaga volt, semmi csoki-vanília, pláne nem puncs vagy eper) fagyit, és valami kanálszerűséggel lehetett megenni. Izgi, mi? :)
Az első kép alatt említettem, hogy sok foghíjat beépítettek a közepesen közeli múltban, itt egy ilyet látunk: a Miklós-templom mögött, régi házak között panelből épített utánzat. Egyébként az NDK összeomlásához vezető tüntetések innen, a jobb oldalon látható templomból és erről a térről indultak ki.
Még egy dologra emlékszem a '87-es Lipcséből: az átjáróházakra, azaz passzázsokra. Ezek olyanoknak tűntek, mintha a hagyományos utcarendszer mellett lenne még egy hálózat, ahol az autóktól és időjárástól nem zavartatva lehetett a kirakatokat nézni. Persze Pesten is van egy-egy, ilyen méretekben és mennyiségben. És hozzátenném, hogy nem is úgy néztek ki, mint az amúgy csodálatos Párizsi Udvar, ami perillanat egy üres, sötét, és félig bezárt lyuk a belváros kellős közepén (és sajnos '87-ben se volt sokkal jobb állapotban). Na, még egy értelmetlen emlék a végére: azt hiszem, itt láttam először ananászkonzervet és egész kókuszdiót, valamelyik ilyen passzázsban. Előbbit ugyan dollárbolt kirakatában már láttam Budapesten is, és cukrászdákban néha a tartalmuk fel is tűnt, utóbbiról viszont csak mesélt valamelyik osztálytárs, hogy külföldön élő rokon hozott nekik ilyet. Itt meg ott volt valami kirakatban! Így belegondolva egész nyugatinak láttam ezt a várost akkoriban, pedig akkor már nálunk is "majdnem nyugat" volt, hiszen már szólt a "'hádió Dánúbiusz", meg minden :)
Ez megy most