Sokszor olvasom, hogy Lipcse "semmi különös". Hogy szerintem igenis van szép és érdekes Lipcsében, azt már korábban jeleztem, a belvárosi utcákról, a Tamás-templomról és a monumentális főpályaudvarról szóló írásaimmal. Ez a mostani bejegyzés viszont nem annak az irányvonalnak a része ;)

Ezúttal ugyanis a modern és még modernebb építészet érdekes spontán gyűjteményét szeretném megmutatni, amit a térkép Augustsplatz néven jelöl. Az I. Frigyes Ágost szász királyról elnevezett tér eredetileg természetesen nem úgy nézett ki, mint most, de a világháború és az azt követő idők elsöpörték az itt lentebb látható összképet:

Tulajdonképpen még a második világháború előtt elkezdett megváltozni az összkép, amikor a gazdasági erősödés jeleként elkezdtek modern épületek megjelenni a városképben:

Ezen az 1940-es képen balra az előző rajzon is felismerhető egyetemi főépület látható, a hozzá tartozó Pál-templommal. Jobbra viszont már áll az 1928-ban átadott, egy bankár számára épített Kroch-toronyház is, tetején a velencei ihletésű harangjátékkal.

A tizenkét emeletes épület már az égbe törő jövőt idézi, pedig felső négy emeletét eredetileg csak álhomlokzatként húzták fel - véglegesen akkor engedték megépíteni, mikor kiderült, hogy nem teszi teljesen tönkre a városképet. Tudom, most sokan késztetést éreznek arra, hogy hozzátegyék: "nem teljesen, de azért eléggé", de szerintem ez nem egy rossz épület - a mellette álló két házzal együtt kifejezetten érdekes együttest alkot!

A drezdai Operaház a második világháborúban elpusztult Új Színház helyén épült fel 1960-ra. Nekem kicsit "se hús, se hal" épületnek tűnik: részben felidézi az itt állt színházépület formáit, viszont igazából semmit se ad a térhez. Az előtte tátongó ürességgel ráadásul elég kietlen látvány, nem illik egy gazdag kereskedőváros mozgalmas főteréhez.

Ha azt írtam, hogy az Opera nem mutatott semmi eredeti formát, a Kroch-torony pedig csak előszele volt a magasba törésnek, akkor az 1968 és 72 közt épült City-Hochhaus (becenevén a "Bölcsességfog") mindkét vonatkozásban pótol. A 34 emeletes felhőkarcoló a saját műfajában - főleg az NDK-hoz képest - szerintem nem rossz!

Két korábbi képen már láttuk a lipcsei egyetem térre nyíló épületeit. Ezek túlélték a világháborút, 1968-ban mégis lebontották őket.

Az ide került, az akkori rendszer által ideológiailag odaillőnek gondolt épületek nem voltak hosszú életűek, helyükön ma az Erick van Egeraat által tervezett új tömb áll (amikor ott jártam, még nem volt teljesen kész). Túl sokat nem gondolkodott rajta a mester: Dózsa György úti ING székházát vegyítette az eredeti egyetem és a templom körvonalával :-/

A tér keleti oldalán áll a főposta néhány éve kiürített épülete. 1964-ben készült el a háborúban elpusztult régi helyett, és bár úgy sejtem, hogy belülről talán rosszabb volt, kívülről teljesen hozza az ugyanakkor az NSZK-ban is divatos stílust. Az épület műemlék, csak vélhetően senkinek nem kell, hiszen senki se akar pont modern főpostát üzemeltetni - a valódi posta meg már jobb helyre költözött...

A déli oldalon egy modern koncertterem, a mi MüPánk hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján épült tesója áll. Talán a színei miatt, de annyira NDK-s hangulata van, hogy szinte érzem a Trabant-kipufogás szagát :) Régen a Lipcsei Képtár állt itt, de azt elsöpörte a világháború - az előtte álló kút viszont megmaradt.

A végére hagytam ezt a kopott, szürke épületet. Amikor épült (1928/29-ben) felhőkarcolónak számított tizenhárom emeletével, ma viszont csak egy szomorú kis irodaház. Szegényke nem öregedett valami jól, persze az is igaz, hogy nem tett jót neki, hogy a hatvanas években gyakorlatilag az összes vízszintes tagolást eltüntették róla.

Tudom, ez a bejegyzés kicsit értelmetlennek tűnhetett, de néha a modern építészetről is kell beszélgetni, nem csak a közízlésileg szépnek elfogadott régi dolgokról :)