Két és fél hónapja várfalas-gyilokjárós képekkel indítottam egy spontán esti képes sorozatot, és az a nagy helyzet, hogy nem ürült még ki a könyvtár, ahová a kattintmányokat raktam :)

Annak idején alulról indultunk, most fentről közelítjük meg a végre látogatható déli kortinafalat. A múltkor nem mindenki értett velem egyet, amikor azt írtam, hogy nekem tetszik a Várbazárnál is látható, több színnel részleteket kiemelő díszkivilágítás, meg hogy az egy színnel "nyakonöntés" jobb. Szerintem az ezeken a képeken tapasztalható sárgaláz elég jól bemutatja a problémáimat utóbbival - minden olyan, mintha gyerekkorom monokróm Hercules monitorain nézném a világot. A fentebbi képen amúgy egy szellem-kandelláber látható :)

Ez a modernizált gyilokjáró vezet az eddig elzárt részekre a régebben is nyitva álló északi kortinától. Olyan érzés volt rálépni, mintha valami teljesen idegen helyet fedeztem volna fel, pedig van valami olyan emlékem, hogy gyerekkoromban is tovább lehetett menni itt. Álmodtam volna csak, vagy tényleg volt ilyen?

Goth, izé, gótikus éjszaka. Ennek az attrap jellegű kiszögellésnek van másik oldala vagy belseje? Régi metszeteken láttam, hogy az akkori (Anjou-kori? Zsigmond?) palotának volt egy ilyen kiugrója - most csak a kiugró van meg, az épület hiányzik mögüle.

Szeles esténk volt, állandóan bemozgatta az állványt, úgyhogy csak jelzés értékkel álljon itt egy kép a Várbazárról, illetve a világ legfrappánsabb szivattyúgépházáról, amit Várkert Kioszk néven ismerünk (a torony kéménynek épült). Az érdekesség kedvéért itt egy kép az egykor.hu-ról, remélem látszik:

Azért ezernyolcszáznyolcvanvalahányban még "kicsit" más volt a város: a Lánchídtól délre még nincsenek közúti hidak (a vasúti nem látszik innen), Lágymányos helyén mesterséges tó van, és minden pár emelettel alacsonyabb, mint manapság megszoktuk. Vessetek a mókusok elé, de a Kioszk mögötti "kockaházat" leszámítva nekem a mai állapot jobban tetszik :)