Figyelem! Ez a bejegyzés se politikai, se haditechnikai, se atomfizikai szempontból nem akar többet mondani, mint ami a Youtube-on és a magyar Wikipedián is fent van. Ítélkezni pedig végképp nem akar, csak a közelmúlt történetének egy talán nem annyira ismert fejezetét szeretné felidézni - az esetlegesen kirívó kommentek moderálása is ennek megfelelően fog történni. Kiegészítéseket ellenben szívesen fogadok, mert a fent említett forrásokból származó tudást nem feltétlenül tartom teljesnek...

Szépséges fények a tenger fölött; Honolulu, 1962 júliusában. Szinte hallom, ahogy valami szirupos Elvis-dal szól a lemezjátszóból, miközben az ég így néz ki:

"Starfish Prime aurora from Honolulu 1". Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A fénnyel a képen csak annyi baj van, hogy nem egy naplemente közbeni vihart ábrázol, vagy valami természeti jelenséget, hanem egy hidrogénbomba (kicsit komolyabban fogalmazva: termonukleáris fegyver) robbanásának hatását. Maga a detonáció valahol itt történt - a térképen látható, hogy Hawaii kicsit arrébb van - úgy 1400 kilométerrel -, mégis ellátszott odáig!

Balra: a robbanás fényei más nézőpontból. Forrás: "Starfish5" by Original uploader was Photocopier at en.wikipedia - Transferred from en.wikipedia; transferred to Commons by User:Kurpfalzbilder.de using CommonsHelper. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A hatvanas évek elején (újra) teljes mosolyszünet állt be a Szovjetunió és az USA közt: néhány év kihagyás után mindkét oldal nekilátott az addig felfüggesztett nukleáris kísérletek folytatásának. Folytatni akarták őket, mert a korábbi kísérletek után rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul, és persze azért, hogy túlszárnyalják a másik oldal vélt vagy valós képességeit. Ennek a folyamatnak részét képezték magaslégköri, az űr határához egyre közelibb robbantások is.

A szovjetek csak szárazföld fölött tudtak próbálkozni, és hogy elkerüljék a népesség atomvillanás általi megvakítását (ez nem csak honvédségi szivatás volt, hanem reális veszély is), nappal - az USA viszont a Csendes-óceán fölött tesztelt, esti sötétségben. A Gömbakvárium-hadművelet (elnézést kérek, ha valaki a téma súlyához képest komolytalannak érzi a bejegyzés hangnemét, de vagy véresen komolyan, mélyen sokkolva írok róla, vagy így) több robbantást irányzott elő, különböző magasságokban.

A lakosságot felkészítették a kísérletek mellékhatásaira, de ez egyesekben valamiért úgy csapódott le, hogy "szép lesz az ég, érdemes megnézni". Szabályos atomvillanásnéző bulikat szerveztek a beharangozott estékre, és csalódottak voltak, amikor egyik-másik kísérlet elmaradt, például mert a rakétát szem elől tévesztették, és inkább bekapcsolták az önmegsemmisítőt ("Kékkopoltyús naphal"), vagy mert a rakéta menet közben meghibásodott, és inkább bekapcsolták az önmegsemmisítőt ("Tengeri csillag").

"Starfish Prime Phenomena" by Defense Atomic Agency - Screengrab from Defense Atomic Agency Supprt Film: Starfish Prime. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A második próbálkozás megismétlése (Starfish Prime - kicsit úgy hangzik, mintha a Transformers sorozat egyik szereplőjének neve lenne, de a "prime" itt az ismétlést jelezte) végre siker volt: az 1,4 megatonna pusztítóerejű szerkezet sikeresen feljutott 1100 kilométer magasba, majd a leszálló ágban 400 kilométer magasan az emberiség történetének legnagyobb fényjátékát indította el. A fentebbi képen - ha jól értelmezem - a robbanás tűzgömbjét, pontosabban "tűztóruszát" látjuk. Az igazán érdekes jelenség viszont nem ez volt, hanem hogy a robbanás által kiszórt béta-részecskék a Föld mágneses erővonalai mentén sarki fényeket hoztak létre:

"Operation Dominic Starfish-Prime nuclear test from plane" by U.S. Air Force 1352nd Photographic Group, Lookout Mountain Station - Image courtesy of US Govt. Defense Threat Reduction Agency. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A többes szám azért indokolt, mert a jelenség az erővonalak mindkét végén fellépett. Az alábbi felvételeket nézve nem is nagyon tudom, mit lehet rá mondani, mert egyrészt gyönyörű, másrészt viszont...:

Szemtanúk szerint a robbanás kezdeti fehér villanása zöld izzásba váltott, ami aztán bíbor, majd vörös derengéssé vált, és perceken át tartott. Az ebbe a cikkbe beágyazott videó első részében az előkészületeket láthatjuk, többek közt a mérésekhez használt kisebb rakéták csoportos indításával, majd több jó minőségű felvételt is a robbanást követő fényekről. Érdemes megnézni!

A robbanás persze nem csak szép színeket szült, hanem új, mesterséges eredetű sugárzási öveket, illetve tapasztalatokat az elektromágneses impulzusról: Hawaii-n riasztók szólaltak meg, közvilágítási lámpák égtek ki, fennakadások támadtak a telefonhálózatban - plusz használhatatlanná vált a kísérlet követésére szolgáló műszerek egy része. És ha ez nem lett volna elég, az újonnan létrejött sugárzási övek az akkor a Föld körül még nem túl nagy számban keringő műholdak egy részét is tönkretették, köztük a világ első aktív távközlési műholdját, a Telstart. Manapság már csak azért se csinálnak ilyen kísérleteket, mert egyszerűen leállna a civilizáció egy ilyen bakitól...  

Hogy mégse szomorúan végződjön ez a bejegyzés, a nevezett műholdról szóló instrumentális slágerrel zárnám - meg némi morgással, miszerint 1963-ban a Magyar Posta bélyeget adott ki erről az _amerikai_ műholdról, de ma egy normális szócikk sincs róla a magyar wikiben! És még egyszer elnézést, hogy nem dramatizáltam túl az írást, de most épp elegem van a magyar blogszférát (is) elöntő, bombasztikus eszközökkel hülyeségeket terjesztő stílusból...

Akit bővebben érdekel a téma, az angol Wikipedia szócikke elég jó kiindulási pont információk szerzésére, de a Youtube-on is számos, eredetileg titkos, később feloldott filmecske található. Azért a kommentekkel, különféle tálalásokkal persze vigyázzunk, hisz már Petőfi Sándor is megmondta, hogy nem minden igaz, amit az interneten olvasunk!

Források: Wikipedia, npr.org, atomicarchive.com