A múltkori alkalomhoz hasonlóan most se tudtam megállni, hogy valami magasabb pontról le ne nézzek a Balcsira. A helyszín a Szépkilátó volt, melynek eddig csak a nevét ismertem, illetve pár onnan készült klassz vonatos fotót. Most hogy lekanyarodtunk ide, két dolog derült ki:

Az egyik, hogy mégis jártam már itt korábban: életem egyetlen úttörőtáborozása eme domb aljában esett meg, egy ma is létező, meglehetősen jól kiépített létesítményben. Bár a dolog '85-ben történt, az ideológiai maszlag elmaradt, a mi életünket pedig az töltötte ki, hogy megbeszéljük, milyen volt a tévében egy nappal korábban adott Live Aid, tetszik-e az Alphaville, tényleg azt énekli-e az Opus, hogy "levelet kaptam lájf", illetve hogy megvegyem-e azt a Darth Vaderes csuklópántot (a válaszok: a Queen nagyon jó volt, nem, nem, és nanáhogy!).

Na jó, tízévesen egy kis rálátást azért kaptunk a sajtó működésére: meglátogatott bennünket egy megyei napilap, és fényképek is megjelentek rólunk. Az egyiken egy német nyelvű Asterix képregényt nézegetünk, a másikon a fűben ülünk. A képaláírások: budapesti diákok német nyelvtudásukat csiszolják, illetve "mint a mókus fenn a fán". Az igazság pedig: nem tudtunk németül, úgyhogy nem csiszoltunk túrót se, illetve a "hegyek között, völgyek közöttet" énekeltük. Igazság - sajtó 2:0. De ezt már (legalább) egyszer leírtam :)

Igazság szerint nem emlékszem, hogy a kilátó itt volt-e akkor; lehet, hogy csak benőtte a gaz - az sokkal inkább megmaradt, hogy az út túloldalán levő büfében utolsó filléreimből Leó jégkrémet vettem, utána meg majd szomjan haltam, pedig eredetileg a szomjamat akartam vele csillapítani. A másik dolog pedig, ami kiderült, hogy vasutat innen már nem nagyon érdemes fotózni, mert a pályát benőtték a bokrok és fák. Kár, pedig csodálatos fotóhely lehetne...