A "lámaság" szó jelentéséről röviden itt.
A reklámok közismerten direkt torz világot mutatnak be, de azért rendezőik, és a nevükre folyamatosan rácáfoló "kreatívok" néha a homlokukra csaphatnának, mondván hogy ez így nem lesz jó. Vagy nekem mindegy, csapjon a rendezők és kreatívok homlokára a reklám kifizetője :) csak gondolkozzanak néha! Úgy értem, klassz, hogy elirigylik a filmrendezőktől a csapongó történetvezetést, de mi értelme azt mondani egy reklám vége felé, hogy "megmondanám-e a koromat? hát persze!", ha egyszer már a legelején azzal kezdte az ezt kijelentő hölgy, hogy "negyvenhárom éves vagyok"? Kit érdekel ez akkor már?
Ez egy tipikus reklám-betegség, mert ugyanez történik a borral leöntött blúzú felszolgálólánnyal a mosóporreklámban: már kimosta a ruháját, eltűnt belőle a folt, amikor megjelenik Pécsi Ildikó az ajtóban a reklámozni szánt tisztítószerrel, és kijelenti, hogy "megjött a a felmentő sereg". Mekkora reklám lenne, ha erre a felszolgáló visszaszólna, hogy "köszi, nem kell a mosóporod, az enyém is kiszedte"!
És még egy példa. Műszaki áruházat látunk: az eladók vidáman abuzálják az eladni szánt műszaki cikkeket: a vidám eladócsaj a saját melleit filmezi kamerával, a tévéeladó a távirányítókkal vagánykodik, a hajszárítóárus pedig a hajszárítókkal cowboykodik. És ez önmagában oké lenne, de ezután látjuk a pénztárost is, aki árakat üt be, majd az árukat zacsiba rakja, és felénk nyújtja. Amikor is megszólal a hangosbemondó: "még fél perc a nyitásig!". Tényleg azt akarják mondani, hogy itt olyan jó a munkamorál, hogy a pénztárosok munkaidőn kívül is pénztároskodnak szórakozásból?!
Persze egy fajta időzavart én is szívesen látnék a reklámokban: ha hamarabb végük lenne, mint ahogy elkezdődnek!
Ez megy most