Szombaton régi budapesti villamosokat kergettünk, és ezt vasárnap Debrecenben folytattuk, ahol a helyi "Zsuzsi" kisvasút barátai szerveztek különvillamosozást az egykoron Budapesten 2964-es pályaszámon ismeretes öreg kéttengelyessel, amit pár éve közvetítettünk "haza" a DKV-hoz, Amszterdamból (!). Az addigra eléggé megkopott sárga síndöcögényt a debreceniek gyönyörűségesen felújították, és az egykor itt üzemelt hasonló villamosok nyomán a 260-as pályaszámot adták neki. Mivel az "újrahonosításban" én is bennevoltam, számomra dupla öröm minden egyes alkalom, amikor utazhatok vele: egyrészt örül villamosmániás énem, másrészt örül a "műszakitörténelem-mániás" énem is, hogy ez az egész sikeresen megtörténhetett, és egy kis darab magyar műszaki történet nem csak hazatért, de újra működik is.

A picit zötyögős, de rendkívül hangulatos utazás után átnyergeltünk egy másik síndöcögényre: a Zsuzsivasútra, közelebbről annak egy gőzvontatású nosztalgiaszerelvényére. Ez volt a legkisebb "valódi" (tehát nem kerti vasút vagy működú modell) gőzmozdony, amivel eddig találkoztam, de kis mérete ellenére azért ügyesen elráncigálta kocsijainkat a vonal 16 kilométerre levő külső végállomásához, Hármashegyaljára, majd onnan vissza.

Visszafele pöfögve egyébként döbbenetes felfedezés volt, hogy az autósok a kisvasutat ugyanúgy figyelmen kívül hagyják, mint a villamost (aminek a kocsiszínbe vezető vágányára ráparkolt egy észlény délelőtt, elállva az öreg tuja útját): a városi szakaszon egy autó olyan közel parkolt a sínekhez, hogy alig fértünk el mellette, egy közúti átjáróban pedig egy másik csakazértis átvágott a közeledő vonat előtt, valószínűleg a frászt hozva a "masinisztára". Pedig nem sokat ért az átslisszolással, mert már magunk mögött hagytuk a kereszteződést, mire ő be tudott sorolni a sínekkel párhuzamos főútvonalra. De azért bevágott elénk, mert hát megsérült volna a büszkesége, ha (a KRESZ előírásainak és a józan észnek megfelelve) elenged mást. Igaz, így ő meg a kocsija sérülhetett volna meg, de ez a jelek szerint részletkérdés.

De hazafele az autópálya ugyanígy televolt wannabe-Alonsókkal: bár esett az eső, töksötét volt, és helyenként köd is, amikor százzal haladtunk, úgy húztak el mellettünk az autók, mintha álltunk volna. Szóval se a KRESZ által előírt, se a körülmények mellett biztonságosabbnak érződő sebességet nem tartották be. És nem: nem csak egy-egy izomagyú, hanem minden második autó. Ebben az országban mindenkinek van lemming a felmenői közt? :(

Azért nagyon klassz kis nap volt, bár talán kicsit hosszú - hazaérve nem volt szükség altatódalra, hogy álomba szenderüljünk :)