A mai napot a fogyasztás műmárvány padlózatú templomaiban töltöttük Riannával, és úgy gondoltuk, a sorbanállás után jár nekünk némi kikapcsolódás. Így hát vettünk szépen két jegyet a Macskafogó 2-re; persze nem kicsit aggódva, mert ami kritikát eddig olvastam róla, az vagy fanyalgott, vagy kimondottan szidta. Lementem alfába, amikor pedig ez nem volt elég, omegába, és megbeszéltem magammal, hogy nem a Macskafogó folytatását várom, hanem csak egy rajzfilmet, ugyanabban a témában, ugyanazoktól a zseniktől. Mert Nepp és Ternovszky zseni és kész, mondat vége, pont - de ha indoklás kell, akkor emlékezzünk meg arról, hogy milyen filmek kerültek ki kettejük keze alól (hol közösen, hol külön, minden időrendiség nélkül), kezdve a világ legabszurdabb rajzfilmjétől, a Hófehértől a Kérem a következőt-ön (Dr. Bubó), a Mézga családon és Gusztávon át a talán kevésbé ismert darabokig, mint például a Tartsunk kutyát!

Vigyázat, spoiler-veszély! (Nem, nem légterelő-lemezekről beszélünk, hanem arról, hogy a szövegben olyan részletek szerepelnek, melyek ismerete elronthatja annak az örömét, aki még nem látta a filmet:)

Naszóval, a civil kritikákhoz képest nekem bejött a film. Már a főcím alatt is nekem bejövős abszurd poénok és utalások követték egymást a képernyőn, és ez ezután is így maradt. Konkrétan tele volt azzal a fajta "fájós" humorral, amit nagyon szeretek. És televolt mindenféle popkult-utalással, ami az abszurd "oldalpoénok" (pl. Grabovszky a balesetet szenvedett motorosrendőröknek mentőt hív azok rádióján, majd a mikrofonnal megborotválkozik; vagy amikor a négy patkánygengszter beszáll G. kocsijába, a rendszám egyre nő, ahogy egyre többen ülnek benn) mellett  számomra nagy kedvenccé tette az első részt. Van itt Csillagok háborúja poén, felbukkan Sauron lángoló szeme a Gyűrük ura trilógiából, vannak animés verekedések, stb. Szóval sokat röhögtem, és a közönség többi tagja is jól szórakozott.

Aztán jött a vége. És sajnos az biza dramaturgiailag elég vérszegényre sikerült, bár a mai világhoz kétségtelenül illik az ENSZ-ellenőrzéssel létrejövő békeszerződés, mint amit itt láthatunk. Sokkal nagyobb baj, hogy itt nincs vége az egésznek egy egyszerű poénnal: ehelyett valami teljesen értelmetlen, ráadásul dramaturgiailag előkészítetlen hepiend tárul elénk. Nincs lelki azonosulás a résztvevőkkel, sőt, semmi jele se volt annak, hogy itt románc fennforgása van. És honnan ismeri itt mindenki egymást ennyire? És minek örülnek ennyire? És ha ez nem lenne elég, a záró képsorok alatt felcsendül egy megdöbbentően ostaba szövegű és bugyuta hangszerelésű nóta a film zeneszerzőjének fiának (mondtam már, hogy azt szeretem ebben az országban, hogy csupa ismeretlen tehetség bukkan fel benne, és nem a múlt tehetségeinek gyerekei? nem? hát, nem is fogom!) előadásában. A nóta szól, Grabovszki elandalog valami fák között a távolba, és körülbelül ennyi. Ilyen befejezés illik a magyar filmtörténet egyik (ha nem _a_) legvártabb filmjéhez? Hát szerintem nem.

És bizony markecing-ügyileg visszaüt ez a gyenge befejezés, ugyanis az emberek úgy mennek ki a teremből, hogy nem az azt megelőző húzós másfél órára emlékeznek, a sok röhögésre, a képi és szövegi (vagy "szinkronhangi", lásd a Kordagyuri hangján közvetített (kártya)csatára Jó és Rossz között) poénokra, hanem hogy egy olyan végződést láttak, aminél az "Én kicsi pónim" is ütősebben bír lezáródni. És a jelek szerint emiatt sokan rögtön olyan kritikákat írnak weboldalakra és fórumokra, melyek mások kedvét elveszik attól, hogy elmenjenek, és megnézzék maguk is a filmet. Ez pedig kár. Az én tanácsom tehát az, hogy a film vége előtt tíz perccel fel kell állni, és kimenni, vagy az, hogy meg kell nézni az egészet, és utána petíciót írni az alkotóknak, hogy adják elő a film valódi befejezését - mert ez tutira nem az, csak valami, amit időhiány miatt odaragasztottak :) 

Én egyébként még többször meg akarom nézni a filmet, mert szerintem zseniális ötletek vannak benne. Talán nem olyan huncutul kedves, mint az első rész volt, de hát már nem is a nyolcvanas éveket írjuk - lehet, hogy azon is csak fintorognánk, ha most jönne ki. Ma a macskákkal és egerekkel (is) csak olyasmik történnének, amik ezt hozzák elő belőlük.