Magyarország területén sosem létezett akkora összefüggő iparvidék, mint mondjuk a Ruhr-vidék, vagy Felső-Szilézia, ezért nem is alakult ki olyan villamoshálózat, mint amilyen Katowice környékén a mai napig működik.

A sima turista várakat, hegyet-völgyet, tengerpartot keres, amikor utazni akar. Szépséget, tisztaságot vár. Mi villamosmániások ettől néha homlokegyenest eltérünk, amikor úticélt választunk. Például ipari területek környékét keressük, mert ott definíció szerint több vasút szokott lenni, mint agrárvidékeken, vagy épp a görög szigetvilágban. Na de annyi villamosvasutat, amennyit Sziléziában találunk, manapság már kevés helyen lelhetünk. Itt egy több-kevésbé laza agglomerációs térségben 200 kilométeren zötyögnek-süvítenek síndöcögények - öszehasonlításként: Budapesten kb. 140 kilométer ez az érték (ez most kiépítési hossz, nem az összes vasdarab együttes hossza, és nem is az összes járat hossza összeadva). Ráadásul meghökkentően változatos környezetben: van itt lepukkant bányászfalu és világvárosra hajazó sugárút, erdő és ipartelep, mindez egymás hegyén-hátán. Most már tudom, hogy hosszabb időre kellett volna ide jönni, de csak egy napunk volt:

 
 
A Felső-Sziléziai Villamosüzem
Avagy a Tramwaje Śląskie annyival, de annyival több Katowicénél!

A legfurcsább az egészben persze az, hogy ez az egész még létezik, hiszen voltak hasonló hálózatok (Németországban, Belgiumban, Hollandiában, és persze az USA-ban), de azok szépen eltűntek, átadták a helyüket az autópályáknak. Itt viszont maradtak a sínek, és bár már kezdik körbeépíteni autópályákkal, az emberek egy része maradt a tujánál. Érdekes kérdés, hogy vajon húsz év múlva is meglesz-e ez a rendszer...